Hiszti

Biztos ismeritek azt az érzést, amikor mindennel a baj van, semmit sem csinálnátok, de közben az unalom is majd megesz. Anyu ezt hisztinek hívja, szerintem egy tini azért már nem hisztizik, legalábbis sosem tartottam magam hisztisnek.
Egyik szombat délután görnyedek a könyv felett, igazából nem tanultam, mert hatalmába kerített ez a furcsa érzés, hogy valami mást kellene csinálni, de nem tudom mit, csak jöttem mentem egyik szobából a másikba, ki a kertbe és vissza.
Amikor már másodjára mentem át a konyhán, anyu nekem szegezi a kérdést: sikerült befejezned a leckét, készen vagy, mindent megtanultál?
Nem anyu, még nem válaszoltam halkan, azonnal megyek és befejezem a feladatokat, feleltem és tényleg, leültem minden erőmet összeszedve a könyv elé, és próbáltam koncentrálni, de valahogy sehogy sem jött össze.
Biztos jobb lesz, gondoltam magamban, ha kimegyek, kiszellőztetem a fejem a kertben és utána minden jobban megy.
Visszafelé a kertből szembetalálkozom anyuval, látom, hogy összehúzza a szemöldökét, ami nem szokott jót jelenteni.
Szóval már megint itt vagy, csattant fel. Azért nem kértem a segítséged, hogy tudjál tanulni, de látom, nem tudsz megülni a fenekeden. Na majd én teszek róla, hogy tényleg ne tudj megülni a fenekeden, de ne csak most, hanem még holnap sem!
Azonnal megyek és tanulok anyu, hogy elgémberedett a lábam, ki kellett magam nyújtóztatni, kérleltem és próbáltam megúszni a seggeseket, de kérlelhetetlen volt.
Most szépen letolod a nadrágod és megfogod a bokád, felelte mérgesen.
De itt a kertben anyu, legalább hagy menjek be a konyhába, feleltem felháborodva, nem számolva azzal, hogy ez további verést jelenthet nekem.
Szóval még feleselsz is felelte és otthagyott, más választást nem hagyva, minthogy nagy sóhajjal letoljam a nadrágom és megfogjam a bokám, kifeszítve a fenekemen a bőrt és tökéletes pozíciót nyújtva a seggem elveréséhez.
A lábaim közt hátranézve láttam, ahogy megérkezett egy nagy fakanállal, amivel a befőttet szokta kevergetni, gondolom, ez akadt először a kezébe.
Végülis a fakanál nem is olyan rossz, kaphatnék a vágódeszkával is, amit nagyon nem szeretek, gondoltam magamban.
Készen állsz?
Igen anyu, készen.
Ha elengeded a bokád, tudod, hogy hozom a szíjat is?
Igen anyu, nem fogom elengedni válaszoltam és próbáltam olyan erővel szorítani a bokám, ahogy csak tudtam.
Az első ütések meg is érkeztek gyors egymás utánban kifeszített seggemre, de így sosem kaptam még ki. Nem pihent anyu az ütések közt, gyors egymás utánban suhant a levegőben a fakanál és csapott le, de csak az egyik oldalamra!
Az első ütések után égett a bőröm és éreztem, hogy elkezd dagadni a fenekem, de csak csépelt tovább, a seggem csupa lángban égett, de nem hagyta abba, elkezdte a combom is beteríteni, csatt csatt csatt.
Olyan hangosan csattogott a fakanál, hogy szerintem az egész utca tudta, jól kikapok, főleg, mert megint nem bírtam ki sírás nélkül.
Az egyik oldalam lángolt, amikor nem is tudom, hány ütés után abbamaradt a verés, anyu szusszant egyet és tényszerűen megjegyezte, hogy na, most már biztos nem fogsz tudni megülni a seggeden.
Azt hittem, végetért a szenvedésem, elengedtem a bokám, és próbltam felegyenesedni, amikor hatalmasat vágott a végig rajtam.
Ki engedte, hogy elengedd a bokád? Azonnal fogd meg, ripakodott rám, és nem volt mit tennem, visszaereszkedtem a pozícióba, hogy a seggem másik fele is megkapja a magáét.
Csatt csatt csatt, nem is számoltam már az ütéseket, amikor akaratlanul is elkezdett folyni a meleg pisi a lábamon, bele a papucsomba.

A hétvége folytatódik

Ott maradtam térdelve, szipogva, hurkásra vert fenékkel térdelve a hideg kövön a szokásos pózban, kéz a fejen összekulcsolva, homlok a falnak nyomva, lábak a magasban.
Nem könnyű ám így térdepelni, anélkül, hogy egy kis simogatással ne próbálnám meg enyhíteni a fenekemben a hurkák okozta fájdalmat, amit persze anyu is tud, éppen ezért tilos hozzáérni, amíg ki nem mehetek a fürdőbe rendbeszedni magamat.
Most, hogy hallottam az ajtó csapódását, természetesen éltem is rögtön a lehetőséggel, rögtön hozzányúltam a fenekemhez, próbáltam feltérképezni a hurkákat és a hideg kezemmel enyhíteni a lángoláson, amikor meghallottam a hátam mögött anyu hangját.
Nem megtiltottam, hogy hozzányúlj a fenekedhez? Hát te semmiből nem tanulsz! Azonnal állj fel, ripakodott rám.
Azt hittem, megint kapok a fenekemre, hajoltam is le, hogy megfogjam a bokám, enyhe terpeszben vártam, hogy meghozza a szögre visszaakasztott szíjat és folytassa fenekem büntetését.
Azt hiszed, hogy ráhúzok a seggedre még párat és ezzel el van intézve a dolog, hallottam hátulról. Nem úgy van ám az, látom, a seggesek semmit nem érnek nálad, felegyenesedni, jobb kéz kitart másikkal megtámaszt alulról, hangzott a parancs.
Ötöt fogsz kapni a szíjjal mindkét kezedre, mert simogattad magad közölte anyu, megfeszítette karját és már csapódott is a szíj kifeszített tenyeremen.
Ezt utáltam a legjobban, nem sokszor kaptam így, nem tudtam hozzászokni a fájdalomhoz, csak sírtam és áúúú, áúúú, ahogy záporoztak az ütések.
Másik kéz hallom a könnyeken keresztül, most az elvert, fájdalomtól remegő kezemmel kell a másikat megtartsam, de ez anyut egyáltalán nem érdekli, csak záporoznak az ütések, amíg végül abbamaradnak.
Remélem, már nincs kedved simogatni a feneked, szól szigorúan, most kimegyek, te meg szépen betérdelsz a sarokba, fél óra, nézem az időt.
Visszatérdeltem a sarokba és hallottam, ahogy becsapja maga mögött az ajtót. Térdeplés közben az idő olyan lassan telik, nekem úgy tűnt, már órák teltek el, amikor szólt anyu, hogy felkelhetsz, tünés, szedd rendbe magad, és visszafele hozzál egy pelenkát is!
Kifutottam a fürdőszobába, megmostam az arcom a rászáradt könnytől és takonytól, és fájdalmasan lüktető hátsómról is elfelejtkeztem, csak azon járt az agyam, minek kell pelus, hiszen nincs is éjjel, ezzel biztos nem akarhat anyu büntetni!
Fájdalmas volt minden lépés, ahogy húzodott a fenekemen az összes friss hurka, ahogy mentem vissza a konyhába.
Anyu már várt, egy tál frissen szedett csalánt tartott a kezében. Rögtön sejtettem, mit is akar a csalánnal és a pelenkával, eleredt a könnyem és sírva kérleltem, anyu kérlek, csak a csalánt ne, csak a csalánt ne, de hajthatatlan maradt.
Felhúzod a pelenkát félig és szépen belerakod ez a tál csalánt! Így maradsz és majd ez megtanít arra, hogy ne nyúlj mégegyszer magadhoz. Gyerünk, gyerünk, nincs egész nap kedvem itt állni miattad, csináld, különben kapsz még, azt akarod?!
Nem, igenis, csinálom, sírva szipogtam és húztam fel magamra a védelmet jelentő pelenkát, nyúltam a tálba és raktam a csípős csalánt mindenhová.
A pelust felhúzva és megigazítva a csalán égetett, minden egyes hurkát végigmart és éreztem, hogy a csípések beterítik egész alfelemet, megvakarni persze nem tudtam magam, azzal csak még jobban odanyomtam a pelusban már égő bőrömhöz.
Minden egyes mozdulat fájt, egész erőmmel csak azon voltam, hogy minél hamarabb be tudjak pisilni, hogy a forró vizelet enyhítse kínomat.