Nyomok

Anyunál a nyomok nagyon fontosak, mindig mondta, addig verlek, hogy másnap is emlékezz, kikaptál. Az ülés mindig fájdalmas volt legalább két-három napig, a nyomok megmaradtak általában a következő verésig.
Visszaemlékezve a fenekemen mindig volt pár lila vagy sárga folt legalább 17 éves koromig.




Ha nagyon kikaptam, kb ilyen volt a fenekem, képzelhetitek milyen fájdalmas volt leülni a kemény iskolapadba.

Szíjas 2

Kisebb verésekre, pár gyors seggesre ez a pozíció (két kézzel a falnak feneket kinyom) volt nálunk a leggyakoribb.




Komolyabb büntiket mindig ráhajolva vagy az ágyra (ha este) vagy a konyhaasztalra kaptam (általában délután, ebéd után egyben a heti adagot)




Mondjuk ilyenkor kellett is a támasz, akkorákat húzott rám anyu, hogy így is volt, hogy eltoltam az ágyat