Nyomok

A frissen vágott vessző nagyon tud ám csípni, rögtön feldagad a hátsó. Ha a combra is jutott nálam garantált volt a bepisilés


A fakanál nem volt a kedvencem, de nem is nagyon vészes, fáj-fáj, de tűrhető, kisebb vétségek miatt sokat kaptam vele.

Pálcás

Még pár éve is a gazdagok kiváltsága volt a klíma, nemhogy falun pár évtizeddel ezelőtt. Azt sem tudtuk, hogy van olyan, mindenki az ablakot hagyta nyitva, esetleg függöny behúz, a nagy hőség ellen egyedül a huzat nyújtott felüdülést.

A nyitott ablakokon keresztül azonban minden kihallatszott, a kiabálás és sok esetben a hangos csattanások puffanások, majd halkabb vagy hangosabb sírás is.

A szomszédok szinte mindent tudtak egymásról, nem volt a mai értelemben vett magánélet, hallottam, amikor a szomszéd lány, Tündi esténként megkapja a kiérdemelt verését, majd hallottam, ahogy szombat délelőtt mégegyszer jól elverik az összesért, amiért a héten már kapott egyszer.

Édesanyjának az volt az elve, hogy egy verés nem verés, kell emlékeztetni a gyereket, nehogy elkövesse mégegyszer. Persze, indok mindig volt, ahogy nálunk is, hogy szegény Tündi nehezen tudjon ülni az iskolapadban, de mivel ritkan vagy gyakran mindenki kapott, sőt az iskolába is csattogott a pálca ez senkit nem érdekelt.

Szombat délután volt, kint rúgtam a focilabdát az udvaron, amikor véletlenül átrúgtam a dróton, így át kellett kopognom a szomszédba. Tündi nyitott ajtót, a szeme ki volt sírva, óóó bocsáss meg véletlenül átrúgtam hozzátok a lasztit be tudnál engedni, hogy megkeressem?

- Anyuu, a szomszédből vannak itt, hátrakísérhetem, hogy megkeresse a labdát?

- Igen, de ne maradj sokáig, tudod, még van egy kis elintézni valóm veled kisasszony, ripakodott rá az anyja.

Elindultunk hátra az udvarba, Tündi nagyon nehezen lépkedett, az kisírt szeme, a fájdalmas lépdelés alapján rögtön összeraktam, hogy frissen vert fenékkel nehéz a járás, én is így szoktam lenni.

- Nagyon fájt, próbáltam együttérzően kérdezni?

- Mi közöd hozzá! Menj a hülye labdádért és hagyjál engem békén válaszolt mérgesen.

- Háát, tudod, én is kis szoktam kapni, próbáltam oldani a hangulatot járás közben-

- Te, kikapni? Téged simogatni szoktak, elhiheted. Tudom, mert anyám mindent megbeszél anyámmal, ha azt hiszik, nem hallom. Múlkor is itt volt este, és rólad panaszkodott, meg hogy megint el kellett verjen a szíjjal.
- Persze, én meg elhiszem. Kapsz kettőt a fakanállal, aztán meg előadod itt nekem a vagányt.
- A vagányt? Úgy sikoltozol mint egy kislány, öt évesen voltam utoljára ilyen hangos, amikor megcsapnak már hallom is a szombámból, közölte nevetve.
- Jól van, akkor elhiszem, ha megmutatod a feneked, most kaptál ki, ha tényleg nagyon elvertek, akkor annak ott a nyoma.
- Tudod mit? Megmutatom a fenekem, ha túlélsz egy verést anyámtól. Ha hagyod magad, hogy úgy megbüntessen, ahogy engem szokott, akkor megmutatom a fenekem sőt meg is simogathatod. Tudom, hogy szeretnéd.
Uppsz, egy verést de cserébe egy igazi élő lány fenekét megfoghatom, megsimogathatom. Ha magamhoz nyúlok a pelusban, ilyenről szoktam fantáziálni, ott álok és simogatjuk egymás frissen vert fenekét, egy lány krémezi be a hátsóm utána én, kicsit fel is izgultam.
- Rendben, ok csináljuk, válaszoltam.
Tündi megfogta a labdám és egy jól irányzott mozdulattal, mielőtt fel sem eszméltem, fogta és berúgta vele az alsóéületük ablakát.
Hatalmas csörömpölés és már futott ki az anyja a hátsó ajtón hozzánk.
- Itt meg mi történt, ripakodott rá Tündire, te meg mit csinálsz itt, nem bent lenne dolgod? Nagyon küzdesz, hogy holnap is elverjelek, na gyere csak, húzta a fülénél fogva Tündit.
- Ne tessék rá haragudni, én voltam, vállaltam magamra, vissza akartam rúgni a labdát de nem sikerült szóltam.
- Hát úgy, nézd meg mit csináltál. Anyád nem lesz boldog, ha elmondom neki, mit tettél itt, remélem megtanítja neked, mi van, ha másnak kárt okozol felelte mérgesen.
Rápillantottam Tündire, enyhe mosoly volt az arcán, azt hitte, nem merem.
- Ne tessék elmondani anyunak, inkább tessék most megbüntetni engem, csak anyunak ne tessék elmondani, nagyon csíp a szíja, inkánn itt szeretném kérem kérem.
- Azt hiszed, anyád szíja csíp? Felőlem, ha szeretnéd én is elverhetlek, de hidd el, jobban járnál otthon, biztos ezt akarod?
- Igen, kérem, büntessen most meg.
Megfogta a fülem, egyik kezében én, másik kezében Tündi, azt hittem, leszakad a fejemről, úgy húzott maga után, most szépen betérdelsz a sarokba, oda a lányom mellé.
Kéz a fej fölött, láb a magasban, csak az orrod érheti a falat, adta ki a parancsot.Ha leteszed a lábad, ráhúzok, kérdezd csak meg a lányom.
Fél óra múlva találkozunk, addig gondolkozz mit tettél rosszul.

Pozíciók

Ki hogyan szokott kikapni? Melyik pozícióban kaptátok a fenekest? Melyiket szerettétek a legjobban, melyik fájt a legkevésbé?
Én majdnem mindig az asztalt kellett fogjam, nagyobb csínyekért kaptam úgy, hogy nem foghattam az asztalt, hanem a bokámat kellett szorítsam. Úgy tényleg sokkal jobban fájt a fenekes, és még arra is ügyelni kellett, hogy az ütéstől ne bukjak orra.

Szappan

Anyu nem tűrte a csúnya szavakat, a káromkodást. Sok gyereket "legyintettek meg" ami általában a felpofozást takarta egyet jobbról egyet balról, van aki többet is kapott.
Szerencsére engem sosem pofoztak meg, helyette jöttek a seggesek, hol szíjjal, hol fakanállal, később már vágódeszkával, ami anyu keze ügyébe került.
Egy egy jól sikerült verés után persze nem tudtam normálisan ülni, feldagadt vörös hurkás fenékkel még a járás is kényelmetlen volt, de mint mindenhez ehhez is hozzá lehetett szokni.
Nem jártunk templomba, nem vettünk részt semmilyen egyházi eseményen, és nem emlékszem már miért valószínűleg kamaszodtam és nagyobb fiúnak akartam látszani a többiek előtt, ballagtunk haza az iskolából többen csapatban fiúk, amikor a házunk előtt a többiektől búcsúzva becsúszott egy káromkodás.
Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, viszont anyu épp a kerítés túlodalán tett vett és sajnos meghallotta amit mondtam.
Láttam az arcán, hogy bajban vagyok, gondolatam magamban pár segges még nem a világ vége, amikor megfogta a fülemet és húzott be magával a házba.
Azt hiszed, hogy ha csúnyán beszélsz attól nagyobb fiú leszel, korholt folyamatosan, én meg azt hittem itt menten leszakítja a fülemet a helyéről.
Gatyára! adta ki a parancsot, szépen levettem a kabátom, persze, húztam az időt ahogy tudtam, hátha enyül a haragja és kevesebbet kapot.
Eltelt vagy tíz perc, amíg levetkőztem, ez tízzel több lesz azt ugye tudod, húzott rá egyet kézzel a seggemre anyu és bekísért a fürdőszobába.
Nyitsd ki a szádat, hangzott a parancs. Tágra nyitottam a számat, anyu egy darab vízzel jól felhabosított szappant dugott be a számba és jól megjáratta minden irányba. Nyelved alatt is szólt és én engedelmesen engedtem, hogy a nyelvem alá is beférkőzzön az összehasonlíthatatlan íz.
Most ráharapsz és engedelmesen ráharaptam a darab szappanra, a szám habzott és én öklendezni kezdtem, de ez anyut cseppet sem érdekelte.
Beállsz a sarokba, ha visszajövök kimoshatod a szádat és otthagyott magamra kb öt percig. Ahogy visszajött rohantam a mosdókagylóhoz, mélyen benyúltam a számba és próbáltam az összes nyomot eltüntetni, persze, hogy nem sikerült, hiszen ahogy mostam a számat, anyu rámparancsolt.
Odamész és megfogod az ajtófélfát, gatya le, terpesz.
Tudtam, hogy nem úszom meg ennyivel gondoltam magamba, megfogtam az ajtót, enyén behajolva terpeszben vártam, hogy seggemen töltse ki haragját.
Szerencsére ma csak a fakanalat hozta, semmi vágódeszka, semmi szíj, nem szólt egy szót sem, csak elkezdte megdolgozni meztelen valagam. Csatt csatt, egymás után jöttek az ütések, de nem úgy vert, ahogy szokott, felváltva a két részt, hanem szépen elkezdte az egyik oldalon és ütött, ameddig el nem fáradt.
Persze sírtam, de ez cseppet sem hatotta meg, akkor hagyta abba, amikor elkezdett a lábam remegni. Nem úsztad meg ennyivel és ha még egyszer meghallom, hogy így beszélsz ez csak a bemelegítés volt közölte és nekiállt addig érintetlen partom megdolgozásának
A lábaim akaratlanul is remegtek, egész hátsóm egy darab vörös égő duzzadt massza volt, amikor abbahagyta.
Ez elég lecke volt, mosd meg magad és menjél tanulni szólt a parancs, és örülj, hogy nem térdelsz egy órát!

Átvett történet A pálca

A pálca

Mikor Zsuzsival együtt 10 évesek voltunk 2 hétig influenza miatt otthon kellett maradnom, anyám vigyázott rám. Mikor visszamehettem az iskolába, utána megint Zsuzsiékhoz mentem délutánra. Bementünk a szobájába játszani, ahogy szoktuk, egyszer csak azt vettem észre, hogy egy pálca van egy szögre akasztva az asztala feletti falon.
- Hát az meg mi? - kérdeztem.
- Az egy pálca - felelte.
- Azt látom, de minek van odarakva a falra?
- Hogy mindig lássam, hogy eszembe jusson, mi lesz, ha rossz vagyok - mondta.
- Csak nem azzal fognak verni ezentúl?
- Hát azzal is, ha nagyon rossz vagyok. Ha csak kicsit akkor csak a szíjjal.
Ezen elcsodálkoztam. Azt nagyon sokszor láttam, hogy hogyan verik el a szíjjal és nem tudtam elképzelni, hogy annál még keményebb verést ki lehet bírni.
Ekkor Zsuzsi halkan hozzátette:
- Amíg beteg voltál, egyszer meg is kaptam már.
- Nem is látom a nyomait - mondtam.
- Már elmúltak. A múlt héten volt.
- Nagyon rossz volt?
- Aha.Kb Kétszer annyire, mint a szíjas.
- Jaj.
Csak 2-3 nap telt el, mikor suli után mentem hozzájuk. Arra érkeztem, hogy Zsuzsit az anyja szidja. Rossz jegyet kapott szegényke. Egy nagyon rövid kis sort volt rajta, amiből még a feneke alja is kint volt. Anyja egy széken ült, Zsuzsi előtte állt, hallgatta a szidalmakat, s tűrte, hogy anyja egy fakanállal verje a csupasz combját. Nem is nagyon sírt, tudta, hogy ez csak a bevezetés, az igazi verést akkor kapja meg, amikor apja is otthon lesz. Mikor anyja közölte, hogy majd lesz pálca, ha apád otthon lesz, bementünk Zsuzsi szobájába. Tettem vizes zsebkendőt a combjaira, hogy kevésbé fájjanak a fakanál nyomai az esti büntetésnél. Szegény Zsuzsi folyton csak azt mondogatta, hogy csak ne a pálca legyen, legyen csak szíj.
Mikor az apja hazajött, mind a ketten bejöttek a gyerekszobába. Zsuzsi apja azt mondta:
- Hallom, megint rossz jegyet hoztál. Ezért nagyon meg leszel büntetve.
- Apu, bocsánat, ígérem, nem fordul elő többet. Csak ne verj meg.
- Akkor kellet volna erre gondolnod, mikor nem tanultál.Most menj oda a falhoz, akaszd le a pálcát és add ide.
Zsuzsi szótlanul engedelmeskedett.
- Most pedig vedd le a ruhád és feküdj az ágyra a párnákra.
Zsuzsinak még a trikót meg a kis sortot meg bugyit is le kellett vennie. Ráfeküdt az ágyra, úgy, hogy a párnák miatt a feneke kiemelkedett.
Az anyja odament a fejéhez és megfogta a kezét. Mint később megtudtam, azért, hogy ne kapdosson hátra, mert a pálca sérülést okozhat a kézen.
Az apja először csak finoman megpaskolta Zsuzsit fenekét néhányszor. Azt hittem, ez már a verés, csodálkoztam, hogy ettől félt annyira. De aztán hirtelen magsra emelte a pálcát és jó nagyot csapott vele Zsuzsi fenekére. Zsuzsi azonnal feljajdult. Apja felemelte a pálcát, kicsit várt. Ezalatt egy piros hurka jelent meg Zsuzsi fenekén. Már csattant is a következő. Zsuzsi már a második után zokogott. A harmadik után szünet jött, ezalatt a fekve maradt Zsuzsit a szülei sztereóban szidták a rossz jegy miatt, anyja pofozta is közben. Aztán jött a következő adag pálca, majd újabb szidás. Változatosságot az jelentett, hogy apja Zsuzsi combjára is csapott, olyankor Zsuzsi szinte visított, hiszen a comb érzékenyebb, meg a korábbi fakanalas büntetés nyomai is ott voltak.
Mire apja végzett vele, Zsuzsi feneke, combja csupa hurka volt. Még sose láttal ennyire elverve.
Vigasztaltam, simogattam, raktam rá borogatást, de csak nagyon sokára hagyta abba a sírást.
Ez volt az első pálcázása, amit láttam, de nem az utolsó.

Forrás: http://konyhaandi.blogspot.hu/2013/04/a-palca.html

Átvett történet Zsuzsi nevelése

Nem is olyan rég kaptam egy érdekes emailt, benne egy rövidebb leírást, és azt, hogy talált a neten egy nagyon jó történetet (hasonlít az enyémhez), amit most változtatás nélkül közzéteszek nektek.

Zsuzsi nevelése

Apám 2hetes koromban rájött, hogy inkább a szabadságot választja és kilépett az életembõl. Anyám nevelt,  ápolónõ volt, sokszor éjszaka dolgozott, olyankor a nagymama volt velem, de pont az elsõ nap, amikor iskolás lettem váratlanul meghalt. Mivel más rokon nem nagyon volt, anyámnak nem volt konnyû dolga, de szerencsére kiderült, hogy egy ismerõs család tud rám vigyázni délután vagy éjszaka, ha dolgozik. Nem messze laktak, még valahogy rokonok is voltunk sokadik fokon. A lányuk, Zsuzsi velem egykorú volt. Szülõk: apuka vegyész, anyuka valami oszt.vez. a tanácsnál, egyik se ivott, jól is kerestek.

Egyik elsõ alkalommal mikor ott voltam, játék közben bementünk oda, ahol az apja vegyszereket tartott (tilos volt bemennie Zsuzsinak). Mikor az anyja meglátott minket odajött, lekevert egy pofont neki - ezen nem voltam meglepve, anyám engem is pofozott néha. De utána hozott egy fakanalat, leült, Zsuzsit maga elé állította és a fakanállal a kis szoknya alatt a csupasz combjára csapott vagy 5-6-szor. Majd azt mondta: majd kapsz ha apa itthon lesz. Ezen csodálkoztam, mert nekem úgy tûgy tûnt, hogy már kikapott. Mikor az apja megjött, Zsuzsinak a kanapéra kellett feltérdelnie és az anyja elõlrõl fogta a kezét míg az apja hátulról a nadrágszíjjal nagyon elverte. Végig a combját, hátát, fenekét.

Zsuzsi lett a legjobb barátnõm, nagyon sokszor láttam, ahogy elverik, mindig hasonló módon, csak volt, hogy nádpálcával vagy egy korbácsszerû dologgal. Olyan gyakran kapott szegény hogy mire eltûntek volna a hurkák, kapta a következõt. 15 éves koráig verték. Tény, hogy szeretett rosszalkodni, pláne hozzám, a jókisgyerekhez képest, de ezek a büntetések nagyon durvák voltak (engem soha nem bántottak mikor ott voltam).

Egy furcsa dolgot figyeltem meg, amit sok helyen olvastam: ez az anya szerepe: az anyja mindig a keze ügyében tartotta a fakanalat vagy egy kis szíjat, ha egyedül volt velünk; ha Zsuzsi valamit rosszalkodott maga elé állította és párat a combjára csapott, e célból neki otthon télen-nyáron rövid szoknyában vagy nagyon rövid sortban kellett lennie harisnya nélkül. De ilyenkor aztán mindig jött a "majd kapsz ha apa itthon lesz" és akkor az "igazi verés". De nekem úgy tûnt; hogy noha az apja verte el, de igazán az anyja akarta. Volt, hogy csak az apja volt otthon mikor rosszalkodott és akkor is megvárta hogy az anyja otthon legyen, csak akkor kapott ki. Ráadásul az anyja lefekvéskor alaposan megvizsgálta a verés(ek) nyomait, volt hogy be is kente valami krémmel. Szóval az a gyanúm, hogy perverz volt az anyja. Szeretett is beszélni a dologról, fõleg ha ott volt a nõvére (Zsuzsi nagynénje) akkor ketten nézegették a nyomokat. Mindig megjegyzéseket tettek hogy milyen szép csíkos a Zsuzsi, meg hogy csattogott megint rajta a nadrágszíj.

Forrás: http://konyhaandi.blogspot.hu/2013/04/zsuzsi-nevelese.html

Képes