Szomszéd

Hétvégen van, szombat délelőtt és már kikaptam. Nincs ma anyunak jó kedve,reggeli után bejött a szobámba, szétnézett és mérgesen kérdőre vont: Mi ez a kupleráj itt fiatalúr, mióta nem raktál rendet az asztalodon? Nem lehet így normálisan tanulni, nem hiszem el, hogy így kell kinéznie! Disznóól, de majd teszek róla, hogy rendet rakj!
Ekkor már tudtam, hogy megint ki fogok kapni, sokadjára a héten. Nem is számolom már a hurkákat a fenekemen, egyenletesen beterítik, nincs is idejük elmúlni, már jön is következő adag.
Régebben, ahogy emlékszem sokkal jobban féltem, hogy kiverik a fenekem valamiért, egy ideje, hogy folyamatosan kikapok, már annyira nem érdekel, nem mondom, hogy nem fáj, amikor csattog a fenekemen a szíj, de közel sem annyira félelmetes és fájdalmas mint régen.
Most is nagy sóhajjal lehúztam a nadrágom, enyhe terpeszbe álltam, hogy minél nagyobb felületen találhasson el a szíj és vártam anyut, amíg visszatér a gyűlölt eszközzel.
Most ött kapsz, de ha délutánra nem pakolsz el, megkapod a következő adagot is, elegem van a disznóólból közölte anyu, megsuhogtatta a szíjat a levegőben, ilyenkor már megfeszítem a fenekem és amint elernyednek az izmaim jön is az első csatt. A kezem ökölbe szorul amíg kapom a büntetést, már az asztalomra is oda fogok figyelni gondolom, amíg záporoznak eddig is megkínzott hátsómra a csattanós ütések.
Feldagadt fenekem fájdalmasan hűti a szél, amíg térdelek a büntetés kiegészítéseképp a szobámban, amikor beszélgetés ütik meg a fülemet, mintha ma történt volna, még most is hallom a fülemben.
- Nincs véletlenül kölcsön egy doboz rizsetek? Elfelejtettem venni és a család azt rendelt kérdezi a szomszédból anyu barátnője. És amúgy, mit főzöl ebédre?
- Dehogynincs, ott van a kamrában, megtennéd, hogy kiveszed a polcról, sietnem kell az ebéddel, válaszolja anyu, a fiatalurat emlékeztetnem kellett a dolgaira, és most fut a konyha.
- Már megint rossz jegyet kapott? Túl engedékeny vagy vele, hangzik a válasz, én megnevelném az biztos!
Nálunk nincs rosszalkodás, ha arra kerül a sor, még ki sem kapnak, de már megy a sírás meg a fogadkozás.
Na, gondoltam magamban, akkor a szomszéd kislány is ki szokott kapni, úgy látszik, nem szokott gyakran kapni, mint én, ha már előtte sír, kárörvendek és fülelek tovább.
Szóval, folytatja a szomszéd anyuka, én úgy csinálom, hogy ha baj van, bemelegítem őket kézzel vagy fakanállal, ilyenkor már mindent megbánnak, utána kiküldöm őket a kertbe. Tudod, van az a bambusz bokrunk, na mindig arról szokattam vágatni velük, de nem saját maguknak, hanem a másiknak egy pálcát. Amikor hozzák be, már könyörögnek és potyog a könnyük. Szépen leszedik róla a leveleket utána megkapják az adagjukat. Ha igazán nagyon rosszak voltak, akkor délelőtt is és vacsora előtt is elverem őket, hidd el, ez segít!
Bááár, nem akarlak meggyőzni, úgy neveled a fiad, ahogy akarod, én csak mondom, próbáld ki és meglátod.

Iskolai bünti

Írtátok, hogy az iskolában is volta, akiket még fenekléssel bírtak jobb belátásra. Amikor én jártam iskolába, már nem volt "divat" a tanulókat fenekelni, alsó tagozatban azonban...
Az alsó tagozat napköziben volt egy öreg, nyugdíjas tanár, aki még hitt abban, hogy a hurkás fenék jobb belátásra bírja a gyerekeket, így gyakran suhogtatta is a botot a csoportjában.
A koreográfia a következő volt: aki rosszalkodott, futkározott a teremben, beszélt a tanulóidő alatt, vagy valami rosszat tett, annak felírta a nevét a táblára és húzott a név mellé egy strigulát. Egy strigula egy botnak felelt meg, aki igazán rossz volt, kettő három csípős ütést is begyűjthetett, függetlenül attól, hogy lány vagy fiú volt.
A kiosztásra mindig délután, hazamenetel előtt került sor, hogy a delikvens feneke fájdalmasab húzódjon a hazaúton, és ha otthon még szokták "kezelni" akkor otthon is megkapja a büntetését pluszban.
Sokan elődörzsölték a feneküket, vicces volt látni, ahogy állnak sorban az osztálytársaim és próbálják a feneküket előmelegíteni a verés előtt, azt hitték, hogy ez enyhíti a fájdalmat. Aki otthon is kikapott az tényleg sokkal jobban viselte a két-három botot, mint az, akit nem vertek.
Egyszer emlékszem, én voltam az, aki a legtöbb strigulával rendelkezett, talán néggyel, ami kiemelkedően sok volt, hiszen a többség nem mert azután megszólalni, hogy felkerült a neve a táblára, de én adtam a nagyfiút, pedig be kell ismernem, iszonyatosan fájt, amikor a nadrágon keresztül a centis bot lecsapott.
Szóval adtam a keményet, pedig tudtam, hogy ez anyunak is fel fog tűnni, szóval otthon is vár még egy verés rám. Fél négy lett, mindenki állt a sorba, az első delikvens felállt a katedrára, lehajolt, megfogta a térdét és egy hatalmas suhintással megkapta a magáét.
A lányok általában sírtak utána, a a fiúk meg amíg rájuk nem került a sor, nevettek. Amikor rámkerült a sor, én nem dörzsöltem elő a fenekem, feálltam, megfogtam a térdem, az ujjaim fehéredtek, annyira szorítottam és vártam, hogy megkapjam a négy ütést.
Suhant a bot és csattant a fenekemen négyszer, éreztem, hogy a hurkák nőnek a fenekem, de nem volt új érzés, otthon is így szokott lenni, szóval nem sírtam, a végén óvatosan felegyenesedtem, megtapogattam kivert fenekem a nadrágon keresztül és fájdalmasan lépkedtem, átadva a helyem a következőnek.
A hazaút fájdalmasan telt, a négy hurka virított a fenekemen, és sajnos be kellett vallanom anyunak is, hogy kikaptam az iskolában. A hatás sem maradt el, már az iskolában sem tudsz viselkedeni, hát mire tanítottalak én, hangzott a költői kérdés, mire tudtam, hogy lehúzott nadrággal alkar az asztalon kell várjak a büntire.
Ahogy lehúztam a nadrágom, éreztem a zebracsíkokat a fenekemen, egymás alatt a négy duzzanat beterítve a fenekem mindkét oldalát és most még a szíj is...
Anyu megérkezett befeszítettem a fenekem és hangos csattanással megjöt az első csapás, pont telibe találva az egyik délutáni megduzzadt hurkámat, könnyeket csalva rögtön a szemembe.
Azért kapod, hogy emlékezz holnap is, szégyelld magad ha a tanárnak kell megbüntetnie mondta anyu visszafogottan, amíg megfeszítette a karját és a szíj hangos csattanással eltalálta a másik botütés helyét. Szerintem direkt oda kapom, jöttem rá és felkészültem a következő csapásra, a fenekem megfeszítettem az izmaim fájdalmas táncot jártak és csatt, majd a kis pihenő.
Nem tudom, mit csináltál, közölte anyu, de nem is érdekel, ez majd megtanít arra, hogy legközelebb nem csinálsz ilyet és csatt és csatt, az utolsó ütéseket egymásra helyezve az legalsó részre kapom mindig, hogy az ülés is fájjon.
Bőgve, taknyosan mentem a fürdőbe összeszedni magam a vacsorához.

Maszti II

Középiskolás éveim alatt szerintem mint minden fiatal kamaszfiú mondhatom, a legyet is röptében, így különös szórakozásnak hódoltam: naponta ahányszor csak tudtam, addig masztiztam, amíg bírtam. A reggeli pisis pelusba élveztem mindig először, aztán a szünetekben a mosdóban, majd otthon este, ha felébredtem éjjel, akkor is.
Persze a végén már nem jött semmi, így nyugodtan csinálhattam, le sem kellett húznom a nadrágom, kívülről simogatva élveztem.
Egyik alkalommal elszámoltam magam, leszálltam a buszról, útközben hazafelé még volt anyag, így hiába volt az már a napi sokadik alkalom, az alsónadrágomba élveztem.
Uppsz, ebből baj lesz siettem haza, hogy mielőtt anyu hazaér, gyorsan a fürdőszobában kimossam a nadrágom, nem akartam, hogy a fenekem bánja a szórakozásomat.
Anyu már otthon volt, én meg gyorsan befutottam a fürdőbe azzal, hogy nagyon sietnem kell, majdnem bepisilek, letoltam a nadrágom, levettem az alsómat, lehúztam a WC-t, és elkezdtem dörgölni a mosdókagylóban a foltos alsómat.
- Mit csinálsz odabent, persze jött a kérdés, mi történt, minden rendben van?
- Igen anyu, minden rendben!
- Akkor mit csinálsz? Jött a kérdés, lebuktam, gondoltam magamban, és átfutott az agyamon, ha bevallom, akkor jönnek a tenyeresek is, mint múltkor, szóval azt hazudtam, hogy becsorgott a pisi anyu, nagyon sajnálom, siettem haza, de nem tudtam tartani.
Tudod mi jár, ha nem figyelsz?
Igen, tudom, kérem az ötöt a fenekemre válaszoltam, mint már annyiszor az életben. Csendben kimentem a konyhába, lecsupaszítottam hátsómat, alkar az asztalon, enyhe terpesz és vártam anyut, hogy visszatérjen a szíjjal.
Végülis megérdemlem, nem vigyáztam, máskor kitömöm zsepivel, amit útközben el tudok dobni, gondolkoztam, amíg az első suhanó hangot hangos csattanás követte megfeszített hátsómon, izzó vörös nyomot hagyva. Egy számoltam és már jött is a következő, kettő. Éreztem, ahogy a bőr feldagad három, kicsi szünet, hogy jól célba tudja venni anyu a fenekem alját, ahol vékony a bőr és ha oda kapom, akkor fájdalmas másnap az ülés.
Négy és gyorsan alig tudtam kimondani, már öt, szemem könnyezik, az öt hurka lángol a fenekemen, de nem merek hozzáérni, amíg meg nem kapom az engedélyt.
Menj a fürdőbe és hozd rendbe magad, és én már futok is, meztelen talpam csattog a hideg kövön és közben örülök, hogy ilyen könnyen megúsztam.

Tesióra után

Próbáltam én magyarázni, hogy ki kellett mosni a pólómat, és ott maradt véletlenül a szárítón, de szerintem pikkelt rám a tanár, és persze, beírta az ellenőrzőbe, hogy tornafelszerelésnélkül nem öltözött át.
Mintha nem lenne így is elég bajom, most még ez is, nem hiszem el, hogy velem kell megtörténjen. A hátsóm így is tiszta hurka a tegnapitól, most ha még erre kapok, tuti, hogy így marad, mert jövő héten is lesz valami, meg utána is, és akkor évekig nem fogok tudni normálisban ülni!
Pénteken anyu is mindig hamarabb jön, most más taktikát választottam, nem készítettem ki az ellenőrzőt, megvártam vele, amíg megkérdezi.
Volt valami az iskolában?
Nem, nem volt semmi különös, csak...
Csak? Húzta fel a szemöldökét.
Csak itthon felejtettem a tornapólóm, a tanár nem volt hajlandó adni helyette, így nem tudtam tornázni. Majd persze elmondom,  nem akartam, hogy meglássák a srácok a hurkáimat.
Szóval megint beírás! Tudod, mi jár érte? Igen, tudom anyu, köszönöm, hogy nevelsz és így jobb ember leszek feleltem a sablon szöveget, lehúztam a nadrágom, felkönyököltem az asztalra mint már annyiszor az életemben.
Fájó fenekem a szél csiklandozta, amikor anyu visszatért a szíjjal. Tegnap nagyon kikaptál, de megvan az oka, ugy tudod? Ma is ki fogsz kapni, ebből nem engedhetek, de mivel tegnap is kaptál, választhatsz. Vagy megkapod a szokásos módon a fenekedre az öt szíjat, vagy kapsz négy-négy tenyerest és két szíjat. Döntsél, vagy én döntök!
Inkább a tenyerest és a fenekest kérem, nagyon fáj a fenekem, mondtam csendben.
Rendben, akkor ha már így elkészültél, felelte anyu és megfeszítette a karját, a szíj suhant a levegőben és hatalmas csattanással találkozott a hátsómmal. Jön a következő csatt és vége! Nem mondom, majdnem bepisiltem, de vége, hurrá!
A tenyereseket nem szeretem, de ki lehet bírni. Előretartottam a kezem, a a másikkal alátartottam, hogy véletlenül se rántsam el, anyu lendületből rávágott a szíjjal. A fájdalom nem is a tenyeremben, hanem a lábujjaimban keletkezik, végigfut a fejembe, és csak utána a kezembe. A szíj azért itt is meghagyja a vörös nyomot, csatt, gyors egymásutánban jönnek az ütésekés a jobb kezem már meg is kapta, jöhet a bal, kifeszítem, a szíj suhog, könnyezek, de nem engedem le a kezem, végül megkapom az utolsót is.
Kezek a fej fölé és betérdelsz tíz percre a sarokba, majd utána mehetsz a fürdőbe hangzott az utasítás és én boldogan térdeltem a hideg kőre, örülve annak, hogy ennyire jól megúsztam.

Magamnak

Régen elköltöztem otthonról, régen kaptam ki és mostanában egyre jobban motoszkált bennem a gondolat, milyen lehet felnőtt fejjel hurkás fenékkel várni a következő és következő ütést, milyen lehet másnap alig leülve dolgozni?
Tegnap munka után betértem a kisboltba, vettem két sört és kellemesen ellazulva épp ezek jártak a fejemben, amikor eszembe jutott, miért ne? Kipróbálhatom magamon is a szíjat, ha nem tetszik, hagyom és kész...
Lezuhanyoztam, bekészítettem az esti pelust az ágyba és gondolkoztam: mit próbáljak ki? A kezem? ÁÁ az nem jó, nem tudok nagyot ütni. Fakanalat? Az sem jó! Maradtam a két gyerekkoromban legjobban gyűlölt eszköznél. Elővettem egy régi, ütött kopott szíjat a szekrényből, kimentem a konyhába és kerestem egy régi vágódeszkát, olyat, aminek nyele van.
Hú de gyűlöltem, amikor igazán rossz voltam, mindig addig kaptam a deszkával, amíg a fenekem alsó részét két hatalmas lila folt nem díszítette. Azzal volt csak igazán fájdalmas az ülés, annál még a szíj okozta hurka is sokkal jobb volt!
Felmentem a netre, találtam is pár videót, a legjobb az volt, amikor egy felhosszú barna hajú lány feküdt az ágyon és mondta, hogy most akkor a bal részre ötöt fogok ütni, most a jobb rész kap ötöt, stb
Ezn felbátorodva kettéhajtottam a szíjat, a kezembe vettem és csatt, lecsaptam meztelen fenekemre. Érdekes érzés, mintha most nem fájna annyira, gondoltam, akkor essünk neki. Néztem a videót és csináltam a lány után, csatt csatt, a szíj hagyta a vörös nyomokat. Olyan voltam mint egy kisgyerek: egy jólsikerült ütés után azonnal rohantam a tükörhöz megnézni a nyomokat.
A legvégére hagytam a legfájdalmasabb kétszer öt vágódeszkás ütést. Ösztönösen is megfeszítettem a fenekem és lecsaptam. A hatás nem maradt el, majdnem előre ugrottam a fájdalomtól, olyan sikeresen sikerült a fenekem alsó részét eltalálni. Nem baj, ha a lány kibírja, én ne bírnám ki? Csatt ütöttem újra és újra, majd a tíz ütés után odamentem újból a tükörhöz. Igaz, hogy a fenekem kicsit feldagadt és egységes vörös színt vett fel, de nem láttam sem a szíjtól megszokott égő fájó hurkákat, sem a két lila foltot a deszkától.
Hmm, biztos kicsiket ütöttem, gondoltam magamban, amíg bekentem izzó fenekem és felhúztam az éjszakai pelust. Majd holnap megpróbálom, biztattam magam, és már csorgott is be a meleg pisi a fenekem alá.

Tesióra

Az egész éjszakát hason töltöttem, máskor segíteni szokott, hogy éjjel a pelust jól telecsorgatom és az puhán átöleli elvert fenekem, de most ez sem használt. Minden fordulás hatalmas kínnal járt, reggel azt hittem szétszakad a bőröm, amikor felültem az ágyban.Végülis elég nagy hülyeséget csináltam, magamnak köszönhetem, gondolatam.
Ma ráadásul tesióra lesz, ezt nem fogom kibírni, hogy öltözök így át? A srácok halálba fognak szekálni, ha meglátják, hogy kikaptam a tegnapi mutatványért. Nem fogom bevinni a tornazsákom, így nem tudok majd átöltözni!
Gyorsan bementem a fürdőbe, becsomagoltam a pisis pelust, lezuhanyoztam és felvettem egy tisztát. Ha már úgysem fogok átöltözni, legalább ez segítsen az ülésben!
Állva ettem meg a reggelim, megpusziltam anyut és elköszöntem táskával a hátamon. A járás is fájdalmas volt, nem tudom, hogy fogom kibírni a mai napot.
Plusz, megint kapok egy beírást a tesióra miatt, ami miatt megint el fog anyu verni, de jön a hétvége, azalatt úgyis kiheverem, fiatalon úgyis jobb az immunrendszer ismételtem magamban a biszórán elhangzottakat.
A nap fájdalmasan lassan telt, minden mozdulat emlkeztetett a tegnapra, végülis ezért szoktam kikapni, hogy sokáig emlékezzek, mivel jár, ha rossz fát teszek a tűzre.

Osztályfőnöki

Középiskolában a fiúk közt mindig is téma volt, ki mikor fogja elveszíteni, kinek mekkora, kinek mekkorát spriccel. Egyik délután tanítás után én is fogadtam, hogy az enyém megy a legmesszebb.
A mérésnek meghatározott rendje volt, az emelti fiú WC-ben egy figyelt, míg a többiek általában ketten vagy hárman neki nem láttak "marokmarcsázni" vagy "kézizni" ahogy neveztük. Akinek a legmesszebbre ment, az győzött, és egy ilyen győzelem azért a kamasz fiúk közt fontos volt.
Beálltam enyhe terpeszbe, persze az alsómat csak elől toltam le, nem akartam, hogy a héten kapott nyomok után cikizzenek, és egész jól repült az anyag, büszkén nézek körbe, amikor meglátom, hogy a tesitanár figyel az ajtóban.
Szóval ezzel szórakoztok iskola után! A többieknek meg a ti mocskotokban kell lenni! Gondolkozhatnátok máskor, végezzétek el máshol, csak ne itt. A minimum, hogy szólok az osztályfőnöknek, dörrent ránk.
Próbálkoztunk mindennel meggyőzni, de hajthatatlan maradt, még aznap megkaptuk a beírást az ofőtől, hogy kéri a szülőket a WC helyes használatából oktassanak ki minket.
Hazaértem, az ellenőrzőmet kinyitva kikészítettem az asztalra, és amilyen gyorsan tudtam, mentem a szobámba megírni a leckét, anyu lássa, mennyire szorgalmas vagyok, hátha azzal enyhíthetek egy kicsit a rám váró verésből.
Sajnos nem így lett, hazaérve az első amit meglátott az én ellenőrzöm volt. Mit csináltatok, kérdezte,és láttam, ahogy elfutja a méreg!
Anyu ne légy mérges, az úgy volt, hogy versenyeztünk, kinek mekkora a fütyije a WC-ben, és ezért kaptam a beírást. Szóval csak versenyeztetek, és mást nem csináltatok? Lehajtott fejjel, alig suttogva mertem csak kinyögni, hogy de, csináltunk.
Elveszem én a kedved az ilyen versenyektől, meglátod! Azonnal told le a nadrágod, szokásos póz, amíg hozom a szíjat. Megint kikapok, és mire végigfutott a fejemen, hogy ez már a második alkalom a héten, meg is érkezett az első igen kemény csapás a fenekem felső részére. Azt hittem, szétszakad a bőröm, annyira fájt. Addig verlek, amíg azt nem gondolom, megtanultad a leckét, közölte anyu mérgesen, és ismét lesújtott remegő, a múlkoritól még érzékeny, sárgás foltokkal díszített fenekemre.
Anyu, ez nagyon fáj, suttogtam, amíg kaptam a következőt, végiszántotta a fenekem, belemart a combomba oldalt,égő vörös duzzadt hurkát hagyva maga mögött.
Fáj? Az nem fájt, hogy szégyent hoztál ránk, kérdezte mérgesen, megfeszítve karját és lecsapott remegő fenekemre. Nem mertem odanyúlni és a kis terpeszből elmozdulni sem, hiszen akkor még többet kapok, a fenekesek meg csak jöttek, jöttek, beterítve az egész fenekem, tovább végig a felső combomon. Egy ideje már könnyeztem, amikor abbamaradtak az ütések, hátsó felem lángolt, azt hittem vége van a büntetésnek, amikor hallom anyu hangját.
Nehogy megmozdulj, ez még csak a kezdet, a java most jön! Ha hozzáérsz a fenekedhez, öttel többet kapsz, mint gondoltam, mondta, és közben hallom, hogy a konyhában keres.
Ó csak a deszkát ne hozza, csak azt ne, gondolatam, közben az izmaimat megfeszítve elengedve próbáltam enyhíteni hátsóm fájdalmát, amikor anyu mögém lépett és lecsapott fenekem alsó részére a deszkával.
Azt hittem, csillagokat látok, a feldagadt hurkákat kezte el verni, ott, ahol a legvékonyabb a kifeszített bőr, az a rész, ami minden leülésnél hozzáér a székhez.
Csatt és csatt, felváltva záporoztak a fenekesek hol az egyik oldalra, hol a másikra, nem tudom, mennyi idő telhetett el és mennyit kaptam, egyszer csak szünet, anyu közölte, hogy a jobb oldal már kész van, még kapok párat a balra és biztos nem tudok kényelmesen ülni egy darabig.
Meg is kaptam, a deszka suhant a levegőben és hangos csattanással találkozott a már amúgyis megkínzott hátsómmal, pokoli fájdalmat okozva.
Most így maradsz, majd szólok, ha kimehetsz a fürdőbe rendbetenni magad, közölte, kb 10 perc múlva kimehettem taknyos könnyes arcom megmosni és lopva végigsimogattam a fenekem a tükör előtt. A felső combomtól kezdve végig égő vörös árnyalatban pompáztam hátulról, a hurkák szinte beterítettek, a fenekem ülőrészén a hurkákat felváltotta két véraláfutásos lila folt, a deszka nyoma.
Aznap este állva ettem a vacsorám...