Hétvége

Az esti verés után közösen megvacsoráztunk, igazából ülni alig tudtam, az egész hátsóm égett, minden hurka lüktett rajtam, és az agyam csak azon járt, vajon mit ígért anyu múltkor a simogatásért?
Nem aludtam jól az éjjel, az agyam csak kattogott és amikor megfordultam, mindig éreztem, mekkora verést kaptam tegnap és még csak bele sem mertem gondolni, mi vár rám holnap!
Az éjszaka lassan vánszorgott, természetesen most is becsorogtam, még szerencse, hogy a pelenkába, a fenekem fájt, de nem mertem odanyúlni és enyhíteni a fájdalmon, annyira féltem a holnapi büntitől.
Lassan reggel lett, nyitott szemmel feküdtem az ágyban, amíg anyu be nem jött, hogy ugrás ki az ágyból, egész nap itt akarsz lustálkodni?
Kikecmeregtem az ágyból, persze anyu megvárta, és mérgesen állapította meg, ma sem tudtál odafigyelni, már megint bepisiltél?!
Sírásra görbülő szájjal válaszoltam, hogy bocsánat, nem tehetek róla, csak úgy jött.
- Csak úgy jött? Szóval csak úgy jött! Nem baj, ma büntetésből egész nap pelenkában leszel!
Próbáltam tiltakozni, persze titokban repdestem a boldogságtól, még ha ki is kapok, a pisis pelenkán sokkal kényelmesebb az ülés és úgy annyira nem is fáj a hátsóm.
Kifutottam a fürdőbe, levettem a csatakos pelust, lezuhanyoztam és a tükörben megnéztem sötét lilás hurkákkal tarkított fenekem. Jól látható módon a combom is kapott egyet, sóhajtok, így tényleg fájdalmas lesz ülés pár napig.
Csendben megreggeliztünk, igazából nem akartam semmit szólni, nehogy még jobban felhúzzam, Ő sem szól, szerintem azon gondolkozott, mivel és hogyan büntessen tovább.
Végeztünk, és elhangzott a kérdés, hogy még mindig nem emlékszel?
Nem anyu, tényleg nem emlékszem válaszoltam szipogva, mert gondoltam, hogy ezért újabb hurkákkal fog gazdagodni eddig is eléggé meggyötört hátsóm. Nem is tévedtem...
Rendben, akkor told le a nadrágod és hajolj előre, bokafogás, hangzott a parancs!
Enyhe terpeszbe álltam, megfogtam a bokám és széttárt lábaim közt láttam, hogy anyu előveszi a fiókból az egyik legnagyobb vágódeszkát, amit csak talált.
Tartsd magad, ha elengeded a lábat, annyiszor kapsz egyet, és már suhogott is a levegőben a deszka, hogy tompa puffanással lecsapjon kifeszített, védtelen hátsómra.
Aúúú, fogtam a bokám, ahogy tudtam, de a tegnapi veréstől érzékeny fenekemen minden csapás után szinte csillagokat láttam, köszönöm anyu.
Újabb suhintás és azt hittem, szétszakad a fenekemen a bőr, akkorát kaptam. Persze a könnyeim már potyogtak, kérlek anyu, ígérem, többet nem csinálom!
Nem hatotta meg ez sem, amikor kimérte a következő bőrrepesztő ütést hátsómra.
Remélem is, ez a feneklés megtanít, hogy megtartsd az ígéreted válaszolta és már szelte is a levegőt a deszka, hogy utána lecsapjon a fenekem aljára, oda, ahol minden üléskor érintkezik a bőr a székkel.
Nem fogsz majd egy darabig kényelmesen ülni az biztos, közölte szigorúan anyu, de ez semmi ahhoz képest, amit én kaptam lánykoromban, amikor én is ugyanezt csináltam!
Az utolsó ütés előtt egy kis szünet, hogy időm legyen felkészülni a legkegyetlenebb csapásra, hangos suhanás és csattanás kíséretében meg is érkezett. A fenekem, a lábam már önálló életet élt, remegett az egész testem és nem tudtam irányítani, csak a mindent elborító fájdalmat éreztem a fenekemen.
Így maradsz, amíg nem szólok, utána betérdelhetsz a sarokba, de nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod, hányszor kaptalak már rajta, szól mérgesen anyu és elmenőben még egy utolsót ráhúzott a seggemre.

Esti fenekes

Az iskolában egész nap csak az esti verésre tudtam gondolni, néha megsimogattam nadrágon keresztül, csak úgy lopva, a szünetekben elmentem a mosdóba, megnézni az előző fenekesektől épp gyógyulófélben lévő hátsómat, és félve vártam az utolsó órát.
Mikor hazaértem, anyu már otthon volt, nem szólt egy szót sem, talán elfelejtette? Reménykedtem, de sajnos nem, még mindig mérgesen megkérdezte, mi volt az iskolában?
Amennyire csak tisztelettudóan tudtam, mondtam, hogy nem kaptam jegyet, az órákon minden rendben volt, a házit is meg tudtam csinálni a napköziben, úgyhogy ma este csak egy kicsit kell tanulnom, és készen vagyok.
- Szóval kicsit kell tanulnod, válaszolta, akkor most fogod a könyvet és szépen betérdelsz a sarokba, nem jöhetsz ki addig, amíg fel nem tudod mondani a leckét. Ha nem tanulod meg, tudod mi lesz?!
- Igenis feleltem, es közben csak arra tudtam gondolni, hogy milyen rossz lesz a sarokban térdelni és tanulni közben, ki tudja, meddig fog tartani megtanulni a verset úgy, hogy ne kapjak ki utána.
Lehúztam a nadrágom, betérdeltem kezemben a könyvvel a sarokban, és elkezdtem félhangosan memorizálni a verset, hallottam, ahogy a hátam mögött anyu jön-megy, próbáltam a tanulásra koncentrálni, hogy ne kapjak ki még emiatt is. Ahogy az idő telt, egyre nehezebb volt a  hideg kövön térdepelni és egyre kevésbé tudtam a versre koncentálni, kb egy óra múlva úgy döntöttem, lesz ami lesz, szólok anyunak, hogy megtanultam, kérdezze ki, a seggesek sem érdekelnek, csak kelhessek fel végre.
- Készen vagyok, szóltam remegő hangon, kikérdezheted anyu, felállhatok?
Állj fel, ha készen vagy, gyere ide az asztalhoz, várj a szokásos módon, hozom a szíjat! Nagy sóhajjal felálltam, a lehúzott nadrágom miatt alig tudtam lépkedni, lehúztam az alsómat, és még egyszer utoljára megsimoggatam a fenekem.
Beállatam egyhe terpeszbe, és megmarkoltam az asztal szélét és vártam, hogy anyu visszajöjjön a szíjjal és elkezdje rám kimérni a tegnap esti simogatásért a megérdemelt büntetésem.
Ezer dolog kavargott a fejemben amikor anyu visszaérkezett a szíjjal, és megkérdezte, tudod miért kapsz most ki?
- Igen, tudom, tegnap éjjel simogattam magam és megtiltottad válaszoltam halkan.
- Mit ígértem még neked múltkor, mi lesz a büntetésed, ha simogatod magad legközelebb?
Azt, hogy nagyon ki fogok kapni. válaszolom, de sajnos nem, nem ezt, próbálok kutatni, gondolkozni, de sajnos be kell nyögjem, akkor nem emlékszem anyu!
- Rendben fiatalúr, majd eszedbe jut, vagy ha nem, hát úgy is jó, hangzik anyu vészjósoló hangja, miközben hallom, hogy a szíj megsuhan a levegőben, hogy egy másodperccel később a megfeszített hátsómon landoljon.
AHH, nyögök fel, elég keményen kaptam, az első fájdalmas hurka már érzem, duzzad a fenekemen, miközben záporozik rám a többi ütés, puff puff puff, a fenekem ösztönösen megfeszítem, de sajnos nem segít, a negyedik ütésnél elkezdek szipogni, anyu nagyon fáj a fenekem suttogom.
Azért kapod válaszolja anyu, hogy fájjon és emlékezz, mi történik, ha simogatod magad és közben kiméri a következő bőrrepesztő ütést a vastag szíjjal.
- Szóval, eszedbe jutott, mit ígértem neked múltkor?
Még mindig fogom az asztal szélét, szipogó vékony hangon mondom, hogy nem emlékszem anyu, de ez már egy másik történet lesz...

Maszti III

Fekszem éjjel az ágyban, valamiért nem tudok aludni, csak a félig pisis pelusban keletkezett hatalmas dudorra tudok gondolni, no meg a fenekesekre, amit kapok, ha hozzérek, pedig annyira jó, fut át az agyamon, no meg anyu biztos alszik, nem veszi észre.
A takaró alatt a pelenkán keresztül, kívülről kezdem el dörzsölni, kezem már fáj, de jön a megkönnyebülés, amikor a sötétben meghallom anyu hangját:
Befejezted végre? Hihetetlen, hogy te semmiből nem tanulsz, mondja mérgesen és becsapja maga mögött az ajtót.
Hirtelen elszállt minden erőm, csak a holnapi fenekesekre tudok gondolni, szép lassan érzem, hogy csorgok be a pelenkába.
Nagyon nehezen tudtam elaludni, reggel próbálok csendben, nagyon tisztelettudóan beszélni, szinte ott sem lenni, mire anyu közli, hogy nem felejtettem ám el az éjszakát!
Az iskolában a nap szinte röpül, pedig máskor csak vánszorogni szokott, egyik óráról ki, másikra be, a többiekkel sincs kedvem beszélni, csak magamban gubbasztok és az esti fenekesekre tudok gondolni.

Szomszéd

Hétvégen van, szombat délelőtt és már kikaptam. Nincs ma anyunak jó kedve,reggeli után bejött a szobámba, szétnézett és mérgesen kérdőre vont: Mi ez a kupleráj itt fiatalúr, mióta nem raktál rendet az asztalodon? Nem lehet így normálisan tanulni, nem hiszem el, hogy így kell kinéznie! Disznóól, de majd teszek róla, hogy rendet rakj!
Ekkor már tudtam, hogy megint ki fogok kapni, sokadjára a héten. Nem is számolom már a hurkákat a fenekemen, egyenletesen beterítik, nincs is idejük elmúlni, már jön is következő adag.
Régebben, ahogy emlékszem sokkal jobban féltem, hogy kiverik a fenekem valamiért, egy ideje, hogy folyamatosan kikapok, már annyira nem érdekel, nem mondom, hogy nem fáj, amikor csattog a fenekemen a szíj, de közel sem annyira félelmetes és fájdalmas mint régen.
Most is nagy sóhajjal lehúztam a nadrágom, enyhe terpeszbe álltam, hogy minél nagyobb felületen találhasson el a szíj és vártam anyut, amíg visszatér a gyűlölt eszközzel.
Most ött kapsz, de ha délutánra nem pakolsz el, megkapod a következő adagot is, elegem van a disznóólból közölte anyu, megsuhogtatta a szíjat a levegőben, ilyenkor már megfeszítem a fenekem és amint elernyednek az izmaim jön is az első csatt. A kezem ökölbe szorul amíg kapom a büntetést, már az asztalomra is oda fogok figyelni gondolom, amíg záporoznak eddig is megkínzott hátsómra a csattanós ütések.
Feldagadt fenekem fájdalmasan hűti a szél, amíg térdelek a büntetés kiegészítéseképp a szobámban, amikor beszélgetés ütik meg a fülemet, mintha ma történt volna, még most is hallom a fülemben.
- Nincs véletlenül kölcsön egy doboz rizsetek? Elfelejtettem venni és a család azt rendelt kérdezi a szomszédból anyu barátnője. És amúgy, mit főzöl ebédre?
- Dehogynincs, ott van a kamrában, megtennéd, hogy kiveszed a polcról, sietnem kell az ebéddel, válaszolja anyu, a fiatalurat emlékeztetnem kellett a dolgaira, és most fut a konyha.
- Már megint rossz jegyet kapott? Túl engedékeny vagy vele, hangzik a válasz, én megnevelném az biztos!
Nálunk nincs rosszalkodás, ha arra kerül a sor, még ki sem kapnak, de már megy a sírás meg a fogadkozás.
Na, gondoltam magamban, akkor a szomszéd kislány is ki szokott kapni, úgy látszik, nem szokott gyakran kapni, mint én, ha már előtte sír, kárörvendek és fülelek tovább.
Szóval, folytatja a szomszéd anyuka, én úgy csinálom, hogy ha baj van, bemelegítem őket kézzel vagy fakanállal, ilyenkor már mindent megbánnak, utána kiküldöm őket a kertbe. Tudod, van az a bambusz bokrunk, na mindig arról szokattam vágatni velük, de nem saját maguknak, hanem a másiknak egy pálcát. Amikor hozzák be, már könyörögnek és potyog a könnyük. Szépen leszedik róla a leveleket utána megkapják az adagjukat. Ha igazán nagyon rosszak voltak, akkor délelőtt is és vacsora előtt is elverem őket, hidd el, ez segít!
Bááár, nem akarlak meggyőzni, úgy neveled a fiad, ahogy akarod, én csak mondom, próbáld ki és meglátod.

Iskolai bünti

Írtátok, hogy az iskolában is volta, akiket még fenekléssel bírtak jobb belátásra. Amikor én jártam iskolába, már nem volt "divat" a tanulókat fenekelni, alsó tagozatban azonban...
Az alsó tagozat napköziben volt egy öreg, nyugdíjas tanár, aki még hitt abban, hogy a hurkás fenék jobb belátásra bírja a gyerekeket, így gyakran suhogtatta is a botot a csoportjában.
A koreográfia a következő volt: aki rosszalkodott, futkározott a teremben, beszélt a tanulóidő alatt, vagy valami rosszat tett, annak felírta a nevét a táblára és húzott a név mellé egy strigulát. Egy strigula egy botnak felelt meg, aki igazán rossz volt, kettő három csípős ütést is begyűjthetett, függetlenül attól, hogy lány vagy fiú volt.
A kiosztásra mindig délután, hazamenetel előtt került sor, hogy a delikvens feneke fájdalmasab húzódjon a hazaúton, és ha otthon még szokták "kezelni" akkor otthon is megkapja a büntetését pluszban.
Sokan elődörzsölték a feneküket, vicces volt látni, ahogy állnak sorban az osztálytársaim és próbálják a feneküket előmelegíteni a verés előtt, azt hitték, hogy ez enyhíti a fájdalmat. Aki otthon is kikapott az tényleg sokkal jobban viselte a két-három botot, mint az, akit nem vertek.
Egyszer emlékszem, én voltam az, aki a legtöbb strigulával rendelkezett, talán néggyel, ami kiemelkedően sok volt, hiszen a többség nem mert azután megszólalni, hogy felkerült a neve a táblára, de én adtam a nagyfiút, pedig be kell ismernem, iszonyatosan fájt, amikor a nadrágon keresztül a centis bot lecsapott.
Szóval adtam a keményet, pedig tudtam, hogy ez anyunak is fel fog tűnni, szóval otthon is vár még egy verés rám. Fél négy lett, mindenki állt a sorba, az első delikvens felállt a katedrára, lehajolt, megfogta a térdét és egy hatalmas suhintással megkapta a magáét.
A lányok általában sírtak utána, a a fiúk meg amíg rájuk nem került a sor, nevettek. Amikor rámkerült a sor, én nem dörzsöltem elő a fenekem, feálltam, megfogtam a térdem, az ujjaim fehéredtek, annyira szorítottam és vártam, hogy megkapjam a négy ütést.
Suhant a bot és csattant a fenekemen négyszer, éreztem, hogy a hurkák nőnek a fenekem, de nem volt új érzés, otthon is így szokott lenni, szóval nem sírtam, a végén óvatosan felegyenesedtem, megtapogattam kivert fenekem a nadrágon keresztül és fájdalmasan lépkedtem, átadva a helyem a következőnek.
A hazaút fájdalmasan telt, a négy hurka virított a fenekemen, és sajnos be kellett vallanom anyunak is, hogy kikaptam az iskolában. A hatás sem maradt el, már az iskolában sem tudsz viselkedeni, hát mire tanítottalak én, hangzott a költői kérdés, mire tudtam, hogy lehúzott nadrággal alkar az asztalon kell várjak a büntire.
Ahogy lehúztam a nadrágom, éreztem a zebracsíkokat a fenekemen, egymás alatt a négy duzzanat beterítve a fenekem mindkét oldalát és most még a szíj is...
Anyu megérkezett befeszítettem a fenekem és hangos csattanással megjöt az első csapás, pont telibe találva az egyik délutáni megduzzadt hurkámat, könnyeket csalva rögtön a szemembe.
Azért kapod, hogy emlékezz holnap is, szégyelld magad ha a tanárnak kell megbüntetnie mondta anyu visszafogottan, amíg megfeszítette a karját és a szíj hangos csattanással eltalálta a másik botütés helyét. Szerintem direkt oda kapom, jöttem rá és felkészültem a következő csapásra, a fenekem megfeszítettem az izmaim fájdalmas táncot jártak és csatt, majd a kis pihenő.
Nem tudom, mit csináltál, közölte anyu, de nem is érdekel, ez majd megtanít arra, hogy legközelebb nem csinálsz ilyet és csatt és csatt, az utolsó ütéseket egymásra helyezve az legalsó részre kapom mindig, hogy az ülés is fájjon.
Bőgve, taknyosan mentem a fürdőbe összeszedni magam a vacsorához.

Maszti II

Középiskolás éveim alatt szerintem mint minden fiatal kamaszfiú mondhatom, a legyet is röptében, így különös szórakozásnak hódoltam: naponta ahányszor csak tudtam, addig masztiztam, amíg bírtam. A reggeli pisis pelusba élveztem mindig először, aztán a szünetekben a mosdóban, majd otthon este, ha felébredtem éjjel, akkor is.
Persze a végén már nem jött semmi, így nyugodtan csinálhattam, le sem kellett húznom a nadrágom, kívülről simogatva élveztem.
Egyik alkalommal elszámoltam magam, leszálltam a buszról, útközben hazafelé még volt anyag, így hiába volt az már a napi sokadik alkalom, az alsónadrágomba élveztem.
Uppsz, ebből baj lesz siettem haza, hogy mielőtt anyu hazaér, gyorsan a fürdőszobában kimossam a nadrágom, nem akartam, hogy a fenekem bánja a szórakozásomat.
Anyu már otthon volt, én meg gyorsan befutottam a fürdőbe azzal, hogy nagyon sietnem kell, majdnem bepisilek, letoltam a nadrágom, levettem az alsómat, lehúztam a WC-t, és elkezdtem dörgölni a mosdókagylóban a foltos alsómat.
- Mit csinálsz odabent, persze jött a kérdés, mi történt, minden rendben van?
- Igen anyu, minden rendben!
- Akkor mit csinálsz? Jött a kérdés, lebuktam, gondoltam magamban, és átfutott az agyamon, ha bevallom, akkor jönnek a tenyeresek is, mint múltkor, szóval azt hazudtam, hogy becsorgott a pisi anyu, nagyon sajnálom, siettem haza, de nem tudtam tartani.
Tudod mi jár, ha nem figyelsz?
Igen, tudom, kérem az ötöt a fenekemre válaszoltam, mint már annyiszor az életben. Csendben kimentem a konyhába, lecsupaszítottam hátsómat, alkar az asztalon, enyhe terpesz és vártam anyut, hogy visszatérjen a szíjjal.
Végülis megérdemlem, nem vigyáztam, máskor kitömöm zsepivel, amit útközben el tudok dobni, gondolkoztam, amíg az első suhanó hangot hangos csattanás követte megfeszített hátsómon, izzó vörös nyomot hagyva. Egy számoltam és már jött is a következő, kettő. Éreztem, ahogy a bőr feldagad három, kicsi szünet, hogy jól célba tudja venni anyu a fenekem alját, ahol vékony a bőr és ha oda kapom, akkor fájdalmas másnap az ülés.
Négy és gyorsan alig tudtam kimondani, már öt, szemem könnyezik, az öt hurka lángol a fenekemen, de nem merek hozzáérni, amíg meg nem kapom az engedélyt.
Menj a fürdőbe és hozd rendbe magad, és én már futok is, meztelen talpam csattog a hideg kövön és közben örülök, hogy ilyen könnyen megúsztam.

Tesióra után

Próbáltam én magyarázni, hogy ki kellett mosni a pólómat, és ott maradt véletlenül a szárítón, de szerintem pikkelt rám a tanár, és persze, beírta az ellenőrzőbe, hogy tornafelszerelésnélkül nem öltözött át.
Mintha nem lenne így is elég bajom, most még ez is, nem hiszem el, hogy velem kell megtörténjen. A hátsóm így is tiszta hurka a tegnapitól, most ha még erre kapok, tuti, hogy így marad, mert jövő héten is lesz valami, meg utána is, és akkor évekig nem fogok tudni normálisban ülni!
Pénteken anyu is mindig hamarabb jön, most más taktikát választottam, nem készítettem ki az ellenőrzőt, megvártam vele, amíg megkérdezi.
Volt valami az iskolában?
Nem, nem volt semmi különös, csak...
Csak? Húzta fel a szemöldökét.
Csak itthon felejtettem a tornapólóm, a tanár nem volt hajlandó adni helyette, így nem tudtam tornázni. Majd persze elmondom,  nem akartam, hogy meglássák a srácok a hurkáimat.
Szóval megint beírás! Tudod, mi jár érte? Igen, tudom anyu, köszönöm, hogy nevelsz és így jobb ember leszek feleltem a sablon szöveget, lehúztam a nadrágom, felkönyököltem az asztalra mint már annyiszor az életemben.
Fájó fenekem a szél csiklandozta, amikor anyu visszatért a szíjjal. Tegnap nagyon kikaptál, de megvan az oka, ugy tudod? Ma is ki fogsz kapni, ebből nem engedhetek, de mivel tegnap is kaptál, választhatsz. Vagy megkapod a szokásos módon a fenekedre az öt szíjat, vagy kapsz négy-négy tenyerest és két szíjat. Döntsél, vagy én döntök!
Inkább a tenyerest és a fenekest kérem, nagyon fáj a fenekem, mondtam csendben.
Rendben, akkor ha már így elkészültél, felelte anyu és megfeszítette a karját, a szíj suhant a levegőben és hatalmas csattanással találkozott a hátsómmal. Jön a következő csatt és vége! Nem mondom, majdnem bepisiltem, de vége, hurrá!
A tenyereseket nem szeretem, de ki lehet bírni. Előretartottam a kezem, a a másikkal alátartottam, hogy véletlenül se rántsam el, anyu lendületből rávágott a szíjjal. A fájdalom nem is a tenyeremben, hanem a lábujjaimban keletkezik, végigfut a fejembe, és csak utána a kezembe. A szíj azért itt is meghagyja a vörös nyomot, csatt, gyors egymásutánban jönnek az ütésekés a jobb kezem már meg is kapta, jöhet a bal, kifeszítem, a szíj suhog, könnyezek, de nem engedem le a kezem, végül megkapom az utolsót is.
Kezek a fej fölé és betérdelsz tíz percre a sarokba, majd utána mehetsz a fürdőbe hangzott az utasítás és én boldogan térdeltem a hideg kőre, örülve annak, hogy ennyire jól megúsztam.