Hiszti

Biztos ismeritek azt az érzést, amikor mindennel a baj van, semmit sem csinálnátok, de közben az unalom is majd megesz. Anyu ezt hisztinek hívja, szerintem egy tini azért már nem hisztizik, legalábbis sosem tartottam magam hisztisnek.
Egyik szombat délután görnyedek a könyv felett, igazából nem tanultam, mert hatalmába kerített ez a furcsa érzés, hogy valami mást kellene csinálni, de nem tudom mit, csak jöttem mentem egyik szobából a másikba, ki a kertbe és vissza.
Amikor már másodjára mentem át a konyhán, anyu nekem szegezi a kérdést: sikerült befejezned a leckét, készen vagy, mindent megtanultál?
Nem anyu, még nem válaszoltam halkan, azonnal megyek és befejezem a feladatokat, feleltem és tényleg, leültem minden erőmet összeszedve a könyv elé, és próbáltam koncentrálni, de valahogy sehogy sem jött össze.
Biztos jobb lesz, gondoltam magamban, ha kimegyek, kiszellőztetem a fejem a kertben és utána minden jobban megy.
Visszafelé a kertből szembetalálkozom anyuval, látom, hogy összehúzza a szemöldökét, ami nem szokott jót jelenteni.
Szóval már megint itt vagy, csattant fel. Azért nem kértem a segítséged, hogy tudjál tanulni, de látom, nem tudsz megülni a fenekeden. Na majd én teszek róla, hogy tényleg ne tudj megülni a fenekeden, de ne csak most, hanem még holnap sem!
Azonnal megyek és tanulok anyu, hogy elgémberedett a lábam, ki kellett magam nyújtóztatni, kérleltem és próbáltam megúszni a seggeseket, de kérlelhetetlen volt.
Most szépen letolod a nadrágod és megfogod a bokád, felelte mérgesen.
De itt a kertben anyu, legalább hagy menjek be a konyhába, feleltem felháborodva, nem számolva azzal, hogy ez további verést jelenthet nekem.
Szóval még feleselsz is felelte és otthagyott, más választást nem hagyva, minthogy nagy sóhajjal letoljam a nadrágom és megfogjam a bokám, kifeszítve a fenekemen a bőrt és tökéletes pozíciót nyújtva a seggem elveréséhez.
A lábaim közt hátranézve láttam, ahogy megérkezett egy nagy fakanállal, amivel a befőttet szokta kevergetni, gondolom, ez akadt először a kezébe.
Végülis a fakanál nem is olyan rossz, kaphatnék a vágódeszkával is, amit nagyon nem szeretek, gondoltam magamban.
Készen állsz?
Igen anyu, készen.
Ha elengeded a bokád, tudod, hogy hozom a szíjat is?
Igen anyu, nem fogom elengedni válaszoltam és próbáltam olyan erővel szorítani a bokám, ahogy csak tudtam.
Az első ütések meg is érkeztek gyors egymás utánban kifeszített seggemre, de így sosem kaptam még ki. Nem pihent anyu az ütések közt, gyors egymás utánban suhant a levegőben a fakanál és csapott le, de csak az egyik oldalamra!
Az első ütések után égett a bőröm és éreztem, hogy elkezd dagadni a fenekem, de csak csépelt tovább, a seggem csupa lángban égett, de nem hagyta abba, elkezdte a combom is beteríteni, csatt csatt csatt.
Olyan hangosan csattogott a fakanál, hogy szerintem az egész utca tudta, jól kikapok, főleg, mert megint nem bírtam ki sírás nélkül.
Az egyik oldalam lángolt, amikor nem is tudom, hány ütés után abbamaradt a verés, anyu szusszant egyet és tényszerűen megjegyezte, hogy na, most már biztos nem fogsz tudni megülni a seggeden.
Azt hittem, végetért a szenvedésem, elengedtem a bokám, és próbltam felegyenesedni, amikor hatalmasat vágott a végig rajtam.
Ki engedte, hogy elengedd a bokád? Azonnal fogd meg, ripakodott rám, és nem volt mit tennem, visszaereszkedtem a pozícióba, hogy a seggem másik fele is megkapja a magáét.
Csatt csatt csatt, nem is számoltam már az ütéseket, amikor akaratlanul is elkezdett folyni a meleg pisi a lábamon, bele a papucsomba.

A hétvége folytatódik

Ott maradtam térdelve, szipogva, hurkásra vert fenékkel térdelve a hideg kövön a szokásos pózban, kéz a fejen összekulcsolva, homlok a falnak nyomva, lábak a magasban.
Nem könnyű ám így térdepelni, anélkül, hogy egy kis simogatással ne próbálnám meg enyhíteni a fenekemben a hurkák okozta fájdalmat, amit persze anyu is tud, éppen ezért tilos hozzáérni, amíg ki nem mehetek a fürdőbe rendbeszedni magamat.
Most, hogy hallottam az ajtó csapódását, természetesen éltem is rögtön a lehetőséggel, rögtön hozzányúltam a fenekemhez, próbáltam feltérképezni a hurkákat és a hideg kezemmel enyhíteni a lángoláson, amikor meghallottam a hátam mögött anyu hangját.
Nem megtiltottam, hogy hozzányúlj a fenekedhez? Hát te semmiből nem tanulsz! Azonnal állj fel, ripakodott rám.
Azt hittem, megint kapok a fenekemre, hajoltam is le, hogy megfogjam a bokám, enyhe terpeszben vártam, hogy meghozza a szögre visszaakasztott szíjat és folytassa fenekem büntetését.
Azt hiszed, hogy ráhúzok a seggedre még párat és ezzel el van intézve a dolog, hallottam hátulról. Nem úgy van ám az, látom, a seggesek semmit nem érnek nálad, felegyenesedni, jobb kéz kitart másikkal megtámaszt alulról, hangzott a parancs.
Ötöt fogsz kapni a szíjjal mindkét kezedre, mert simogattad magad közölte anyu, megfeszítette karját és már csapódott is a szíj kifeszített tenyeremen.
Ezt utáltam a legjobban, nem sokszor kaptam így, nem tudtam hozzászokni a fájdalomhoz, csak sírtam és áúúú, áúúú, ahogy záporoztak az ütések.
Másik kéz hallom a könnyeken keresztül, most az elvert, fájdalomtól remegő kezemmel kell a másikat megtartsam, de ez anyut egyáltalán nem érdekli, csak záporoznak az ütések, amíg végül abbamaradnak.
Remélem, már nincs kedved simogatni a feneked, szól szigorúan, most kimegyek, te meg szépen betérdelsz a sarokba, fél óra, nézem az időt.
Visszatérdeltem a sarokba és hallottam, ahogy becsapja maga mögött az ajtót. Térdeplés közben az idő olyan lassan telik, nekem úgy tűnt, már órák teltek el, amikor szólt anyu, hogy felkelhetsz, tünés, szedd rendbe magad, és visszafele hozzál egy pelenkát is!
Kifutottam a fürdőszobába, megmostam az arcom a rászáradt könnytől és takonytól, és fájdalmasan lüktető hátsómról is elfelejtkeztem, csak azon járt az agyam, minek kell pelus, hiszen nincs is éjjel, ezzel biztos nem akarhat anyu büntetni!
Fájdalmas volt minden lépés, ahogy húzodott a fenekemen az összes friss hurka, ahogy mentem vissza a konyhába.
Anyu már várt, egy tál frissen szedett csalánt tartott a kezében. Rögtön sejtettem, mit is akar a csalánnal és a pelenkával, eleredt a könnyem és sírva kérleltem, anyu kérlek, csak a csalánt ne, csak a csalánt ne, de hajthatatlan maradt.
Felhúzod a pelenkát félig és szépen belerakod ez a tál csalánt! Így maradsz és majd ez megtanít arra, hogy ne nyúlj mégegyszer magadhoz. Gyerünk, gyerünk, nincs egész nap kedvem itt állni miattad, csináld, különben kapsz még, azt akarod?!
Nem, igenis, csinálom, sírva szipogtam és húztam fel magamra a védelmet jelentő pelenkát, nyúltam a tálba és raktam a csípős csalánt mindenhová.
A pelust felhúzva és megigazítva a csalán égetett, minden egyes hurkát végigmart és éreztem, hogy a csípések beterítik egész alfelemet, megvakarni persze nem tudtam magam, azzal csak még jobban odanyomtam a pelusban már égő bőrömhöz.
Minden egyes mozdulat fájt, egész erőmmel csak azon voltam, hogy minél hamarabb be tudjak pisilni, hogy a forró vizelet enyhítse kínomat.

Hétvége

Az esti verés után közösen megvacsoráztunk, igazából ülni alig tudtam, az egész hátsóm égett, minden hurka lüktett rajtam, és az agyam csak azon járt, vajon mit ígért anyu múltkor a simogatásért?
Nem aludtam jól az éjjel, az agyam csak kattogott és amikor megfordultam, mindig éreztem, mekkora verést kaptam tegnap és még csak bele sem mertem gondolni, mi vár rám holnap!
Az éjszaka lassan vánszorgott, természetesen most is becsorogtam, még szerencse, hogy a pelenkába, a fenekem fájt, de nem mertem odanyúlni és enyhíteni a fájdalmon, annyira féltem a holnapi büntitől.
Lassan reggel lett, nyitott szemmel feküdtem az ágyban, amíg anyu be nem jött, hogy ugrás ki az ágyból, egész nap itt akarsz lustálkodni?
Kikecmeregtem az ágyból, persze anyu megvárta, és mérgesen állapította meg, ma sem tudtál odafigyelni, már megint bepisiltél?!
Sírásra görbülő szájjal válaszoltam, hogy bocsánat, nem tehetek róla, csak úgy jött.
- Csak úgy jött? Szóval csak úgy jött! Nem baj, ma büntetésből egész nap pelenkában leszel!
Próbáltam tiltakozni, persze titokban repdestem a boldogságtól, még ha ki is kapok, a pisis pelenkán sokkal kényelmesebb az ülés és úgy annyira nem is fáj a hátsóm.
Kifutottam a fürdőbe, levettem a csatakos pelust, lezuhanyoztam és a tükörben megnéztem sötét lilás hurkákkal tarkított fenekem. Jól látható módon a combom is kapott egyet, sóhajtok, így tényleg fájdalmas lesz ülés pár napig.
Csendben megreggeliztünk, igazából nem akartam semmit szólni, nehogy még jobban felhúzzam, Ő sem szól, szerintem azon gondolkozott, mivel és hogyan büntessen tovább.
Végeztünk, és elhangzott a kérdés, hogy még mindig nem emlékszel?
Nem anyu, tényleg nem emlékszem válaszoltam szipogva, mert gondoltam, hogy ezért újabb hurkákkal fog gazdagodni eddig is eléggé meggyötört hátsóm. Nem is tévedtem...
Rendben, akkor told le a nadrágod és hajolj előre, bokafogás, hangzott a parancs!
Enyhe terpeszbe álltam, megfogtam a bokám és széttárt lábaim közt láttam, hogy anyu előveszi a fiókból az egyik legnagyobb vágódeszkát, amit csak talált.
Tartsd magad, ha elengeded a lábat, annyiszor kapsz egyet, és már suhogott is a levegőben a deszka, hogy tompa puffanással lecsapjon kifeszített, védtelen hátsómra.
Aúúú, fogtam a bokám, ahogy tudtam, de a tegnapi veréstől érzékeny fenekemen minden csapás után szinte csillagokat láttam, köszönöm anyu.
Újabb suhintás és azt hittem, szétszakad a fenekemen a bőr, akkorát kaptam. Persze a könnyeim már potyogtak, kérlek anyu, ígérem, többet nem csinálom!
Nem hatotta meg ez sem, amikor kimérte a következő bőrrepesztő ütést hátsómra.
Remélem is, ez a feneklés megtanít, hogy megtartsd az ígéreted válaszolta és már szelte is a levegőt a deszka, hogy utána lecsapjon a fenekem aljára, oda, ahol minden üléskor érintkezik a bőr a székkel.
Nem fogsz majd egy darabig kényelmesen ülni az biztos, közölte szigorúan anyu, de ez semmi ahhoz képest, amit én kaptam lánykoromban, amikor én is ugyanezt csináltam!
Az utolsó ütés előtt egy kis szünet, hogy időm legyen felkészülni a legkegyetlenebb csapásra, hangos suhanás és csattanás kíséretében meg is érkezett. A fenekem, a lábam már önálló életet élt, remegett az egész testem és nem tudtam irányítani, csak a mindent elborító fájdalmat éreztem a fenekemen.
Így maradsz, amíg nem szólok, utána betérdelhetsz a sarokba, de nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod, hányszor kaptalak már rajta, szól mérgesen anyu és elmenőben még egy utolsót ráhúzott a seggemre.

Esti fenekes

Az iskolában egész nap csak az esti verésre tudtam gondolni, néha megsimogattam nadrágon keresztül, csak úgy lopva, a szünetekben elmentem a mosdóba, megnézni az előző fenekesektől épp gyógyulófélben lévő hátsómat, és félve vártam az utolsó órát.
Mikor hazaértem, anyu már otthon volt, nem szólt egy szót sem, talán elfelejtette? Reménykedtem, de sajnos nem, még mindig mérgesen megkérdezte, mi volt az iskolában?
Amennyire csak tisztelettudóan tudtam, mondtam, hogy nem kaptam jegyet, az órákon minden rendben volt, a házit is meg tudtam csinálni a napköziben, úgyhogy ma este csak egy kicsit kell tanulnom, és készen vagyok.
- Szóval kicsit kell tanulnod, válaszolta, akkor most fogod a könyvet és szépen betérdelsz a sarokba, nem jöhetsz ki addig, amíg fel nem tudod mondani a leckét. Ha nem tanulod meg, tudod mi lesz?!
- Igenis feleltem, es közben csak arra tudtam gondolni, hogy milyen rossz lesz a sarokban térdelni és tanulni közben, ki tudja, meddig fog tartani megtanulni a verset úgy, hogy ne kapjak ki utána.
Lehúztam a nadrágom, betérdeltem kezemben a könyvvel a sarokban, és elkezdtem félhangosan memorizálni a verset, hallottam, ahogy a hátam mögött anyu jön-megy, próbáltam a tanulásra koncentrálni, hogy ne kapjak ki még emiatt is. Ahogy az idő telt, egyre nehezebb volt a  hideg kövön térdepelni és egyre kevésbé tudtam a versre koncentálni, kb egy óra múlva úgy döntöttem, lesz ami lesz, szólok anyunak, hogy megtanultam, kérdezze ki, a seggesek sem érdekelnek, csak kelhessek fel végre.
- Készen vagyok, szóltam remegő hangon, kikérdezheted anyu, felállhatok?
Állj fel, ha készen vagy, gyere ide az asztalhoz, várj a szokásos módon, hozom a szíjat! Nagy sóhajjal felálltam, a lehúzott nadrágom miatt alig tudtam lépkedni, lehúztam az alsómat, és még egyszer utoljára megsimoggatam a fenekem.
Beállatam egyhe terpeszbe, és megmarkoltam az asztal szélét és vártam, hogy anyu visszajöjjön a szíjjal és elkezdje rám kimérni a tegnap esti simogatásért a megérdemelt büntetésem.
Ezer dolog kavargott a fejemben amikor anyu visszaérkezett a szíjjal, és megkérdezte, tudod miért kapsz most ki?
- Igen, tudom, tegnap éjjel simogattam magam és megtiltottad válaszoltam halkan.
- Mit ígértem még neked múltkor, mi lesz a büntetésed, ha simogatod magad legközelebb?
Azt, hogy nagyon ki fogok kapni. válaszolom, de sajnos nem, nem ezt, próbálok kutatni, gondolkozni, de sajnos be kell nyögjem, akkor nem emlékszem anyu!
- Rendben fiatalúr, majd eszedbe jut, vagy ha nem, hát úgy is jó, hangzik anyu vészjósoló hangja, miközben hallom, hogy a szíj megsuhan a levegőben, hogy egy másodperccel később a megfeszített hátsómon landoljon.
AHH, nyögök fel, elég keményen kaptam, az első fájdalmas hurka már érzem, duzzad a fenekemen, miközben záporozik rám a többi ütés, puff puff puff, a fenekem ösztönösen megfeszítem, de sajnos nem segít, a negyedik ütésnél elkezdek szipogni, anyu nagyon fáj a fenekem suttogom.
Azért kapod válaszolja anyu, hogy fájjon és emlékezz, mi történik, ha simogatod magad és közben kiméri a következő bőrrepesztő ütést a vastag szíjjal.
- Szóval, eszedbe jutott, mit ígértem neked múltkor?
Még mindig fogom az asztal szélét, szipogó vékony hangon mondom, hogy nem emlékszem anyu, de ez már egy másik történet lesz...

Maszti III

Fekszem éjjel az ágyban, valamiért nem tudok aludni, csak a félig pisis pelusban keletkezett hatalmas dudorra tudok gondolni, no meg a fenekesekre, amit kapok, ha hozzérek, pedig annyira jó, fut át az agyamon, no meg anyu biztos alszik, nem veszi észre.
A takaró alatt a pelenkán keresztül, kívülről kezdem el dörzsölni, kezem már fáj, de jön a megkönnyebülés, amikor a sötétben meghallom anyu hangját:
Befejezted végre? Hihetetlen, hogy te semmiből nem tanulsz, mondja mérgesen és becsapja maga mögött az ajtót.
Hirtelen elszállt minden erőm, csak a holnapi fenekesekre tudok gondolni, szép lassan érzem, hogy csorgok be a pelenkába.
Nagyon nehezen tudtam elaludni, reggel próbálok csendben, nagyon tisztelettudóan beszélni, szinte ott sem lenni, mire anyu közli, hogy nem felejtettem ám el az éjszakát!
Az iskolában a nap szinte röpül, pedig máskor csak vánszorogni szokott, egyik óráról ki, másikra be, a többiekkel sincs kedvem beszélni, csak magamban gubbasztok és az esti fenekesekre tudok gondolni.

Szomszéd

Hétvégen van, szombat délelőtt és már kikaptam. Nincs ma anyunak jó kedve,reggeli után bejött a szobámba, szétnézett és mérgesen kérdőre vont: Mi ez a kupleráj itt fiatalúr, mióta nem raktál rendet az asztalodon? Nem lehet így normálisan tanulni, nem hiszem el, hogy így kell kinéznie! Disznóól, de majd teszek róla, hogy rendet rakj!
Ekkor már tudtam, hogy megint ki fogok kapni, sokadjára a héten. Nem is számolom már a hurkákat a fenekemen, egyenletesen beterítik, nincs is idejük elmúlni, már jön is következő adag.
Régebben, ahogy emlékszem sokkal jobban féltem, hogy kiverik a fenekem valamiért, egy ideje, hogy folyamatosan kikapok, már annyira nem érdekel, nem mondom, hogy nem fáj, amikor csattog a fenekemen a szíj, de közel sem annyira félelmetes és fájdalmas mint régen.
Most is nagy sóhajjal lehúztam a nadrágom, enyhe terpeszbe álltam, hogy minél nagyobb felületen találhasson el a szíj és vártam anyut, amíg visszatér a gyűlölt eszközzel.
Most ött kapsz, de ha délutánra nem pakolsz el, megkapod a következő adagot is, elegem van a disznóólból közölte anyu, megsuhogtatta a szíjat a levegőben, ilyenkor már megfeszítem a fenekem és amint elernyednek az izmaim jön is az első csatt. A kezem ökölbe szorul amíg kapom a büntetést, már az asztalomra is oda fogok figyelni gondolom, amíg záporoznak eddig is megkínzott hátsómra a csattanós ütések.
Feldagadt fenekem fájdalmasan hűti a szél, amíg térdelek a büntetés kiegészítéseképp a szobámban, amikor beszélgetés ütik meg a fülemet, mintha ma történt volna, még most is hallom a fülemben.
- Nincs véletlenül kölcsön egy doboz rizsetek? Elfelejtettem venni és a család azt rendelt kérdezi a szomszédból anyu barátnője. És amúgy, mit főzöl ebédre?
- Dehogynincs, ott van a kamrában, megtennéd, hogy kiveszed a polcról, sietnem kell az ebéddel, válaszolja anyu, a fiatalurat emlékeztetnem kellett a dolgaira, és most fut a konyha.
- Már megint rossz jegyet kapott? Túl engedékeny vagy vele, hangzik a válasz, én megnevelném az biztos!
Nálunk nincs rosszalkodás, ha arra kerül a sor, még ki sem kapnak, de már megy a sírás meg a fogadkozás.
Na, gondoltam magamban, akkor a szomszéd kislány is ki szokott kapni, úgy látszik, nem szokott gyakran kapni, mint én, ha már előtte sír, kárörvendek és fülelek tovább.
Szóval, folytatja a szomszéd anyuka, én úgy csinálom, hogy ha baj van, bemelegítem őket kézzel vagy fakanállal, ilyenkor már mindent megbánnak, utána kiküldöm őket a kertbe. Tudod, van az a bambusz bokrunk, na mindig arról szokattam vágatni velük, de nem saját maguknak, hanem a másiknak egy pálcát. Amikor hozzák be, már könyörögnek és potyog a könnyük. Szépen leszedik róla a leveleket utána megkapják az adagjukat. Ha igazán nagyon rosszak voltak, akkor délelőtt is és vacsora előtt is elverem őket, hidd el, ez segít!
Bááár, nem akarlak meggyőzni, úgy neveled a fiad, ahogy akarod, én csak mondom, próbáld ki és meglátod.

Iskolai bünti

Írtátok, hogy az iskolában is volta, akiket még fenekléssel bírtak jobb belátásra. Amikor én jártam iskolába, már nem volt "divat" a tanulókat fenekelni, alsó tagozatban azonban...
Az alsó tagozat napköziben volt egy öreg, nyugdíjas tanár, aki még hitt abban, hogy a hurkás fenék jobb belátásra bírja a gyerekeket, így gyakran suhogtatta is a botot a csoportjában.
A koreográfia a következő volt: aki rosszalkodott, futkározott a teremben, beszélt a tanulóidő alatt, vagy valami rosszat tett, annak felírta a nevét a táblára és húzott a név mellé egy strigulát. Egy strigula egy botnak felelt meg, aki igazán rossz volt, kettő három csípős ütést is begyűjthetett, függetlenül attól, hogy lány vagy fiú volt.
A kiosztásra mindig délután, hazamenetel előtt került sor, hogy a delikvens feneke fájdalmasab húzódjon a hazaúton, és ha otthon még szokták "kezelni" akkor otthon is megkapja a büntetését pluszban.
Sokan elődörzsölték a feneküket, vicces volt látni, ahogy állnak sorban az osztálytársaim és próbálják a feneküket előmelegíteni a verés előtt, azt hitték, hogy ez enyhíti a fájdalmat. Aki otthon is kikapott az tényleg sokkal jobban viselte a két-három botot, mint az, akit nem vertek.
Egyszer emlékszem, én voltam az, aki a legtöbb strigulával rendelkezett, talán néggyel, ami kiemelkedően sok volt, hiszen a többség nem mert azután megszólalni, hogy felkerült a neve a táblára, de én adtam a nagyfiút, pedig be kell ismernem, iszonyatosan fájt, amikor a nadrágon keresztül a centis bot lecsapott.
Szóval adtam a keményet, pedig tudtam, hogy ez anyunak is fel fog tűnni, szóval otthon is vár még egy verés rám. Fél négy lett, mindenki állt a sorba, az első delikvens felállt a katedrára, lehajolt, megfogta a térdét és egy hatalmas suhintással megkapta a magáét.
A lányok általában sírtak utána, a a fiúk meg amíg rájuk nem került a sor, nevettek. Amikor rámkerült a sor, én nem dörzsöltem elő a fenekem, feálltam, megfogtam a térdem, az ujjaim fehéredtek, annyira szorítottam és vártam, hogy megkapjam a négy ütést.
Suhant a bot és csattant a fenekemen négyszer, éreztem, hogy a hurkák nőnek a fenekem, de nem volt új érzés, otthon is így szokott lenni, szóval nem sírtam, a végén óvatosan felegyenesedtem, megtapogattam kivert fenekem a nadrágon keresztül és fájdalmasan lépkedtem, átadva a helyem a következőnek.
A hazaút fájdalmasan telt, a négy hurka virított a fenekemen, és sajnos be kellett vallanom anyunak is, hogy kikaptam az iskolában. A hatás sem maradt el, már az iskolában sem tudsz viselkedeni, hát mire tanítottalak én, hangzott a költői kérdés, mire tudtam, hogy lehúzott nadrággal alkar az asztalon kell várjak a büntire.
Ahogy lehúztam a nadrágom, éreztem a zebracsíkokat a fenekemen, egymás alatt a négy duzzanat beterítve a fenekem mindkét oldalát és most még a szíj is...
Anyu megérkezett befeszítettem a fenekem és hangos csattanással megjöt az első csapás, pont telibe találva az egyik délutáni megduzzadt hurkámat, könnyeket csalva rögtön a szemembe.
Azért kapod, hogy emlékezz holnap is, szégyelld magad ha a tanárnak kell megbüntetnie mondta anyu visszafogottan, amíg megfeszítette a karját és a szíj hangos csattanással eltalálta a másik botütés helyét. Szerintem direkt oda kapom, jöttem rá és felkészültem a következő csapásra, a fenekem megfeszítettem az izmaim fájdalmas táncot jártak és csatt, majd a kis pihenő.
Nem tudom, mit csináltál, közölte anyu, de nem is érdekel, ez majd megtanít arra, hogy legközelebb nem csinálsz ilyet és csatt és csatt, az utolsó ütéseket egymásra helyezve az legalsó részre kapom mindig, hogy az ülés is fájjon.
Bőgve, taknyosan mentem a fürdőbe összeszedni magam a vacsorához.