Egész hétvégén az járt az eszemben, amit Zsuzsa mondott pénteken... Hátsó felem megkínzása nem hagyott nyugodni. Hülyeség, és biztos, hogy napokig fájna utána az ülés, de egyben izgató is lenne letolni előtte a nadrágom, enyhe terpeszbe állni, hogy a belátás meglegyen és várni a csípős bőrszaggató ütéseket.
Olyan régen kaptam már ki, lehet jól esne, lehet igaza volt?
Mi van, ha csak szurkálódott velem, és az egészet a kollégák találták ki?
Szerintetek elmenjek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése