Etetés

Szombat délután, miután délelőtt egész végig a hétvégi házik felett görnyedtem - nem is értem, hogyan képesek a tanárok ennyit feladni két napra - szóval ebéd után anyu elkezdett mosogatni és annyit kért, hogy lássam el az állatokat, a csirkéknek adjak enni a tojásokat szedjem össze, különben mind eltűnik estére.
Utálom a csirkéket. Koszosak, büdösek és még ráadásul a tollak is szállnak mindenhová, ahogy hülye tyúk módjára elkezdenek csapkodni, amikor bemegyek az ólakhoz benyúlni a szalmába kiszedni a féltve őrzött tojásaikat.
Egyszer annyira megcsípett az egyik, hogy vérzett a kezem, persze megmutattam anyunak, aki nevetve anyámasszony katonájának nevezett, holott fájt, nagyon fájt.
Szóval semmi kedvem nem volt odamenni és összeszedni a tojásokat főleg úgy, hogy egyszer hasraestem a tojásokkal teli tállal, összetört mind és anyu a dühét a meztelen fenekemen töltötte ki.
Hátraindultam a tállal a kezemben, de ahogy megláttam a pirolsó cseresznyefát, hirtelen el is felejtettem mindent. Nem hiszem el, hogy ebben az évben még nem is ettem cseresznyét gondoltam, ledobtam a tálat a fa aláés már el is kezdtem felmászni, megfogva az egyik ágat és húzódva két kézzel.
Utólag nézve a seggesekek megkapva ez nem volt túl jó ötlet, előbb el kellett volna végeznem a feladatom, utána teletömni a hasam, ez nem jutott eszembe.
Felmászva a fára ettem, ahogy elfogyott körülöttem a cseresznye egyre magasabbra másztam és ette, csak ettem, míg végül teljesen jól nem lakva alig tudtam lemászni.
Teljesen kikapcsolatam el is felejtettem, hova indultam és leheveredtem a fa alá, talán még kicsit el is aludtam a tele gyomrommal, amikor anyu mérges hangját hallottam magam felett.
- Szóval itt lustálkodsz, mit kértem tőled?!
Hirtelen felugorva eszembe jutott minden, szememet lesütöttem és meg sem tudtam szólalni, próbáltam minnél tisztelttudóbb fejet vágni, hogy elkerüljem a büntetést.
- Fekszel, a tojásokat meg megették a csirkék, nem hiszem, hogy ennyit nem lehet rádbízni!
Most szépen odamegyünk az ólhoz, fogta meg anyu a fülemet és már húzott is, és számolunk. Ahány törött tojás, annyi segges a vágódeszkával közölte.
Reménykedj, hogy nem ették meg mindet mondta anyu miközben behajolt az ólba, elengedve a fülemet. Mindkét kezem rátapasztottam a fejemre ezzel is próbálva enyhíteni a fájdalmam, azt hittem, kiszakadt a fülem a fejemből, félve néztem, ahogy anyu húzza elő a kezét és benne a törött tojásokat.
Egy, kettő, na még egy, három, négy, öt, ezt nem hiszem el, hat, mérgesen rámnéz, hét, ez volt az utolsó.
Hét ütés a vágódeszkával sóhajtok egy nagyot, ez nagyon fog fájni, a szíj beteríti az egész hátsóm, a deszka ellenben mindig egy helyre esik, és nagyon fáj, sokkal jobban, mint amit el tudok viselni sírás nélkül, de szerintem ezért is kapok most vele, hogy emlékezzek rá, legközelebb mi a helyes.
- Tünés a konyhába, azonnal megyek én is, mondta anyu mérgesen, és amilyen gyorsan tudtam, iszkoltam a konyhába és felvettem a pozíciót.
Lehúztam a nadrágom, az alsóm és megmarkoltam az asztal szélét, amíg anyu a fiókban matatott és meg nem érkezett a legvastagabb, legnagyobb deszkával ami csak volt otthon.
-Készen vagy?
- Igen anyu, készen.
- Tudod miért kapsz ki?
- Igen, nem szedtem össze a tojásokat és megették a csirkék választoltam és keményebben megfogtam az asztal sarkát.
Megfeszítettem a seggem, várva az első ütést, persze anyu várt, az izmaim jártak és ahogy látta, hogy lecsapott, hatalmas suhanás és csatt.
Az egész testem beleremegett akkorát kaptam, még hat van hátra, csattt, hatalmas bőrrepesztő ütés. Ezt nem lehet bírni sírtam el magam, de anyut ez egyáltalán nem érdekelte, emelte a kezét és suhintott, csatt, az egész seggem lángolt és azt hittem, az alja kiszakadt a helyéből, de nem, kaptam a következőt.
Az ötödik után anyu megállt, az egész testem remegett, rázkódtam a sírástól, de még kettő hátra volt, az egész fenekem lángolt.
Hatalmas csattanás, hat, nyögöm még egy és vége hatalmas puffanás hét, a fájdalom bejárja az egész testemet, a fenekemből indul de szétárad bennem, egész hátsó felem egy izzó égő húsdarab.

Szomszédban V

Minden lépés fájt, ahogy a fenekemen lévő pálca okozta hurkák hozzásimultak a nadrágomhoz. Sokkal jobban fáj, mint anyu szíja állapítottam meg, ahogy próbáltam adni a nagyfiút és átmentem a kiskapunkon. Késő délután volt, még nem sötétedett, ahogy beléptem a konyhába anyu megkérdezte:
- Minden rendben volt? Jó sokáig maradtál, jegyezte meg
- Igen anyu, minden rendben volt, jót játszottunk Tündivel feleltem, félve attól, hogy ha elmondom, mi történt, akkor itthon is megkapja fájó seggem a magáét.
Bementem a szobámba és próbáltam nem gondolni a fájdalomra, úgy nézhetek ki mint egy zebra nevettem el magamat.
Sokszor kaptam már, mondhatni állandó edzésben vagyok, a fenekemen megkeményedett eléggé a bőr a seggesként kapott szíjtól, fakanáltól, a nehéz z vágódeszka is szokott táncolni a hátsómon, de ilyet azelőtt még soha nem éreztem.
Nem is tudom, Tündi hogyan bírja ezt állandóan, bár lehet, hogy Ő meg ezt szokta meg és a szíj meg neki fájna jobban, gondolkoztam.
Eléggé elmerültem, amiből egy hatalmas nyakleves ébreszett fel.
Azt mondtad, semmi nem történt a szomszédban, erre most hallom, mit csináltál, ordított velem anyu. Vészjósló hangon folytatta, hogy tudod, a hazugságot nem tűröm, most azonnal húzzál a konyhába és vedd fel a pózt!
- De anyu, próbáltam kérlelni, nagyon kikaptam, nem bírok még ki egy verést így is fáj az egész fenekem.
- Szóval még feleselsz is?
Tudtam, ha nem akarok többet kapni, akkor most kell kimennem a konyhába, lehúzni a nadrágom és az alsógatyámat, felfeküdni az asztalra és megmarkolni a szélét enyhe terpeszben, hogy a seggem amennyire lehet, kidomborodjon, megfelelő pózt adva így a veréshez.
- Látom, jól elrendeztek, és ezt nem voltál hajlandó elmondani! Mivel már így is ki vagy dekorálva, ezért nem kapsz ki nagyon.
Huh, gondoltam magamban, akkor tényleg csúnyák a nyomok, de repült a szíj és meg is kaptam az elsőt, csatt.
Azt hittem, ott rögtön bepisilek, annyira fájt a pálcázás után feldagadt fenekemen a csattanós ütés. Pont eltalált egy feldagadt vörös lilás hurkát, és csak remélni mertem, hogy nem szakadt fel a bőröm.
Csatt jött a következő, soha többet nem akarok így kikapni, csatt csatt, a fájdalom végigjárta az egész testemet, az összes izom remegett a lábamban és még egy csatt.
Hátsó felem olyan volt, mint egy égő húsgolyó, görcsösen kapaszkodtam az asztal szélébe, amíg meg nem kaptam az engedélyt, hogy felálljak és kimenjek a fürdőbe.
A tükörben megnéztem magam, a hat pálca rajzolta nyomok mellett meg lehetett különböztetni az öt szíj okozta vastagabb vörös hurkákat.
Holnap sem tudok rendesen ülni, gondoltam és megtöröltem taknyos könnyes arcom.

Szomszédban IV

Tündi kisírt szemeivel rámnézett, tudtam, nagyon fog fájni és talán még be is fogok pisilni a verés alatt, de nem mertem azt mondani, hogy meggondoltam magam, nem akarok kikapni a pálcával, mert láttam, mennyire fáj és még ott a nyoma a seggemen az otthon kapott veréseknek is.
Szóval próbáltam adni a nagyfiút Tündinek és csendben annyit mondtam, hogy nem gondoltam meg magam kérem a büntetést.
Tudod a dolgod, enyhe terpesz és fogd meg a bokád nadrág le, a gatya maradhat! Veled sem leszek elnéző, ha elugrasz, elengeded ,újból megkapod figyelmeztetett, míg lehajoltam és megszorítottam a bokám.
Próbáltam én is úgy fogni, mint Tündi, szorítottam a lábam, ahogy csak tudtam, nehogy elengedjem, mikor a pálca végigszánt a szíjtól megkínzott seggemen.
A terpesz pozíció azért is jó, mert látom, ahogy megfeszül a kar, suhan a pálca a levegőben, hogy egy hangos csattanással találkozzon kifeszített seggemmel.
ÚÚÚ, ÁÁÁ, ez nagyon fáj üvöltöttem, szerencsére annyira fájt, hogy megdermedtem és nem engedtem el a lábam. A fájdalom azonnal átjárta minden testrészem, minta egy éles késsel vágtak volna a fenekembe eddig még soha nem éreztem ilyet.
A szíj okozta fájdalom, de még a vágódeszkás fenekesek sem voltak ennyire azonnali, éles fájdalommal, ez merőben szokatlan volt eddig.
Reszkető fenekem nem nagyon tudott megnyugodni, láttam, hogy feszül a kéz suhan a pálca és már csattan is a fenekemen a másik alatt. Nem is kés, hanem olyan, mintha megégetnének gondoltam, közben a fájdalomtól elkezdtek a könnyeim potyogni, de nem mertem elengedni a lábam.
Amint megnyugodott a remegő fenekem, már jött is a következő suhantás, ÁÁÁ, üvöltöttem, remegtem újabb suhanás, és újabb.
Az utolsó jön, közölte Tündi mamája, szedd össze magad mondta, próbáltam csillapítani a seggem és lábam remegését, tudtam, hogy az összes közül ez lesz a legnagyobb és legfájdalmasabb ütés.
Láttam Tündi fenekén, ahogy ez keresztezi minden eddigi nyomot, egy suhanás és máris végigszántotta seggem a bambusz, minden eedigi ütésen, feldagadt vörös hurkán keresztül. Takonnyal kevert könnyeim szipogtam fel, de én sem mertem megmozdulni, amíg engedélyt nem kaptam rá.
Felállhatsz, és ha még van kedveteket menjetek játszani közölte Tündi mamája, de rendesen ám, nem akarlak mégegyszer itt látni benneteket, mosolyodta e magát.
Felhúztam óvatosan a nadrágom, Tündi megfogta a kezem és húzott magával, gyere keresünk neked egy zsebkendőt, fújd ki az orrod és menjünk ki játszani!
Menet közben odasúgtam neki, hogy ez nagyon fáj, sokkal jobban mint otthon a szíj, mire rámnézett és annyut mondott tudom, és nagyon köszönöm, hogy megfelezted velem.