Tündi kisírt szemeivel rámnézett, tudtam, nagyon fog fájni és talán még be is fogok pisilni a verés alatt, de nem mertem azt mondani, hogy meggondoltam magam, nem akarok kikapni a pálcával, mert láttam, mennyire fáj és még ott a nyoma a seggemen az otthon kapott veréseknek is.
Szóval próbáltam adni a nagyfiút Tündinek és csendben annyit mondtam, hogy nem gondoltam meg magam kérem a büntetést.
Tudod a dolgod, enyhe terpesz és fogd meg a bokád nadrág le, a gatya maradhat! Veled sem leszek elnéző, ha elugrasz, elengeded ,újból megkapod figyelmeztetett, míg lehajoltam és megszorítottam a bokám.
Próbáltam én is úgy fogni, mint Tündi, szorítottam a lábam, ahogy csak tudtam, nehogy elengedjem, mikor a pálca végigszánt a szíjtól megkínzott seggemen.
A terpesz pozíció azért is jó, mert látom, ahogy megfeszül a kar, suhan a pálca a levegőben, hogy egy hangos csattanással találkozzon kifeszített seggemmel.
ÚÚÚ, ÁÁÁ, ez nagyon fáj üvöltöttem, szerencsére annyira fájt, hogy megdermedtem és nem engedtem el a lábam. A fájdalom azonnal átjárta minden testrészem, minta egy éles késsel vágtak volna a fenekembe eddig még soha nem éreztem ilyet.
A szíj okozta fájdalom, de még a vágódeszkás fenekesek sem voltak ennyire azonnali, éles fájdalommal, ez merőben szokatlan volt eddig.
Reszkető fenekem nem nagyon tudott megnyugodni, láttam, hogy feszül a kéz suhan a pálca és már csattan is a fenekemen a másik alatt. Nem is kés, hanem olyan, mintha megégetnének gondoltam, közben a fájdalomtól elkezdtek a könnyeim potyogni, de nem mertem elengedni a lábam.
Amint megnyugodott a remegő fenekem, már jött is a következő suhantás, ÁÁÁ, üvöltöttem, remegtem újabb suhanás, és újabb.
Az utolsó jön, közölte Tündi mamája, szedd össze magad mondta, próbáltam csillapítani a seggem és lábam remegését, tudtam, hogy az összes közül ez lesz a legnagyobb és legfájdalmasabb ütés.
Láttam Tündi fenekén, ahogy ez keresztezi minden eddigi nyomot, egy suhanás és máris végigszántotta seggem a bambusz, minden eedigi ütésen, feldagadt vörös hurkán keresztül. Takonnyal kevert könnyeim szipogtam fel, de én sem mertem megmozdulni, amíg engedélyt nem kaptam rá.
Felállhatsz, és ha még van kedveteket menjetek játszani közölte Tündi mamája, de rendesen ám, nem akarlak mégegyszer itt látni benneteket, mosolyodta e magát.
Felhúztam óvatosan a nadrágom, Tündi megfogta a kezem és húzott magával, gyere keresünk neked egy zsebkendőt, fújd ki az orrod és menjünk ki játszani!
Menet közben odasúgtam neki, hogy ez nagyon fáj, sokkal jobban mint otthon a szíj, mire rámnézett és annyut mondott tudom, és nagyon köszönöm, hogy megfelezted velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése