Csak úgy

Késő délután hazaértem napköziből, anyu is megjött, láttam rajta, nincs jó kedve. Valószínűleg a munkahelyén akadt valami probléma nem tudom, engem sosem szokott ilyenekbe beavatni.
Ilyenkor a lehető legjob igyekszem lenni, halkan mozgok, halkan beszélek, nehogy a fenekem bánja a rosszkedvét.
Automatikusan megyek  szobámba, írom a házi feladatokat, tanulok, még a zenét sem kapcsolom be, hátha fáj anyu feje.
Matek magyar házi kész, bepakolok mindent a táskába, kimegyek a konyhába, végeztem anyu, vacsorázunk?
- Igen, azonnal ehetünk, teríts meg, mi volt ma az iskolában?
- Semmi különös válaszolom, nem történt semmi.
- Jegyet kaptál?
- Nem, nem kaptam anyu.
Igyekeztem minnél tisztelettudóbban válaszolni, éreztem a hangjában a növekvő feszültséget.
Elegem van belőle, hogy mindent úgy kell kihúzni harapófofóval belőled. Sosem tudsz norrmálisan beszámolni? Na mindegy, teszek róla, hogy megeredjen a nyelved. Hajol az asztalra amíg hozom a szíjat!
Puff, gondolom magamban, megint kiverik a fenekem, pedig most aztán nem tettem tényleg semmi rosszat, megint két napig fog minden leülés fájni. Még a hétvégén kapottak sem múltak el teljesen, ahogy a kemény iskolapadba beültem, még ma is fájtak a hurkák.
Nem akartam megkockáztatni, hogy anyu megtoldja a büntetésem, lehúztam a nadrágom és alkarral a szokott pózban felkönyököltem az asztalra.
Szélesebb terpeszbe hangzott a parancs, engedelmesen széttártam a lábaim és már jött is az első ütés. AHH, ez nagyon fájt, keresztbe marta meg a fenekem eltalálva egy régebbi hurkát. Éreztem, hogy azonnal vöröslő hurka nőtt a hátsómra és ez még csak az első!
Akaratlanul is megfeszítem néha a fenekem, de anyu mindig megvárja a kellő pillanatot, elernyednek az izmaim és csatt megérkezett a második.
Érzem, elönti a könny a szemem, de próbálom magam tartani és nem sírni, szipogva veszem a levegőt és csatt, itt a harmadik.
Magamban számolok, tudom, az utolsó kettő, a legfájdalmasabb következik, a lábaim remegnek, de tartom a terpeszt, nem akarok ráadást és már meg is érkezik a combom és hátsóm találkozásához a bőrrepesztő szíj csatt és csatt.
Nyelem a könnyeim, amíg el nem hangzik, hogy végeztünk, húzd fel a nadrágod és rakd rendbe magad a fürdőben.

Késés

Ma reggel nagyon elaludtam, anyu korán elment munkába én meg addig lustálkodtam, hogy nagyon késében voltam.
Még szerencse, hogy este bepakoltam futott át az agyamon, kiugrottam az ágyból, lábam közt az éjszaka "termése" dudorodott, az álmomban telepisilt pelus húzta le derekam. Huh gondoltam, ezt jól sikerült telerakni, annyi pisi csorogott be, szinte csak terpeszbe tudtam kimenni a fürdőig, gyorsan letoltam magamról és megmostam a fenekem.
Az utolsó verés nyomait még lehett látni a tükörben, lilás nyomok díszítették a hátsóm, de érintésre nem fáj állapítottam meg magamban, gyorsan bekrémeztem magam, és uzsgyi az iskola.
Itt követtem el a nagy hibát utólag visszagondolva, krémezés után elfelejtettem a pisis pelenkámat becsomagolva kidobni a kukába, de könnyű utólag okosnak lenni, amikor már hurkák díszítik megint a fenekem.
Szóval elrohantam az iskolába, a nap egész gyorsan telt, igazából nem történt semmi, tanultunk, hazaértem, anyu már itthon volt és látom, nagyon dühös rám.
Mit felejtettél el fiatalúr reggel?
Hmm, gondolkozom, gondolkozom, mit is felejthettem el? Bezárni biztos bezártam...
Nem kellett sokáig törnöm a fejem, mérgesen mondta anyu, hogy a pelenkát! Egész nap ott büdösödött a fürdőszobában, szerinted milyen szag volt mire hazaértem!?
Nem is kellett mondani, automatikusan toltam le a nadrágom, húztam le az alsómat, és megfeszített fenékkel vártam, hogy anyu visszaérjen a szíjjal és kimérje rám a megérdemelt verésemet.
Nem kellett sokat várnom, az első kegyetlen csapás hamar megérkezett megfeszített fenekemre, végigszántva a bőrt, feldagasztva lilás foltokkal amúgy is meggyötört fenekem. Csatt és AUU, nyögtem fel a fájdalomtól, de nem sok időt kaptam megnyugodni, a következő csapás is megérkezett a fenekemre.
Tudod, miért kapsz ki, ugye?
Igen anyu, köszönöm a büntetést!
Hátranéztem a lábam közt, láttam, anyu hátralendíti a karját, hogy minnél nagyobb csapást tudjon rámérni kifeszített fenekemre. Cseppet sem kímélt, de most tényleg rászolgáltam állapítottam meg szipogva, vártam a következőt.
Az utolsó kettő jön számoltam, lábam remegett a fájdalomtól, de nem mertem hátranyúlni megsimogatni meggyötört fenekem, azért még jobban kikapnék.
Csatt és csatt, az utolsó kettőt is megkaptam, éreztem rögtön feldagadó hurkáimat, most biztos fájni fog az ülés, az öt égő hurka vörösen izzott fenekemen, amikor betérdeltem a sarokba.

Párna

Hétvége, szombat délután, írom a leckémet, anyám a konyhában tesz-vesz, amit nem is bánok, nem szeretem, ha figyel írás közben, akkor óhatatlanul is elrontom.
A tegnapi este óta a fenekem lévő tíz hurka fájdalmasan húzódik, megint kikaptam a szíjjal, de csak magamnak köszönhetem, mormolom magamban, minek kellett feleselnem?

Amúgy meg nem is annyira kellemetlen, hiszen hétvége van, ilyenkor biztonságból is, hogy ne koszoljam össze a lakást, hordhatom a megszokott pelenkat, és a pisitől megduzzadt pelus jótékonyan kipárnázza a fenekem.
Igaz, az iskola előtt nem is kaptam ki ennyit, meg akkor is kézzel vagy fakanállal, de mióta "nagyfiú lettem", a fegyelmezés más eszközei csattognak meztelen fenekemen.
A pelus azonban nem véd teljesen, odamegyek az ágyamhoz kiveszem az alvós párnámat, a székre teszem, fészkelődök egy sort, hogy kényelmes legyen, folytatom a leckét, azt mondja a négyzet meg b négyzet mondom magamnak.

Már majdnem végzek, hallom jön anyám, gondolom leellenőrizni mit csinálok és hogy állok, görcsösen szorítom a tollat, majd átlyukasztja a papírt, remélem nem számoltam el sehol...
Megáll az ajtóban:
- az meg mi?
- mire gondolsz anyu?
- az ott a feneked alatt!
- a párnám, fájt a fenekem a kemény széktől.

Nah, majd adok én neked párnát! Hát ezért nevellek én? Szerinted miért kapsz ki? Nem csak azért, mert rossz voltál, hanem ezért is, hogy legalább egy kis időre emlékezz, mit rontottál el! Ha nem fáj a feneked, hét adok én neked olyat, hogy a párnán keresztül is megérezd.
Huh gondolom magamban, jó mérges rám, és az nem jó, legalábbis a fenekemnek biztos nem!
Told le a nadrágot, a pelenkát és alkart az asztalra. Ötöt fogsz kapni a meztelen fenekedre a szíjjal, várj meg itt.
Gyorsan megtettem, amit kért, nem akartam még többet kapni a tegnapi mellé. Alkaromat felhúztam így fenekem kidomborodott, láthatóvá vált mindenem.
Ahogy visszatért a szíjjal és megkérdezte, hogy felkészültél már jött is az első csapás. A tegnapi hurkák még vörösen izzottak, amikor egy újabbal gyarapodott a fenekem.
Nem kímélt, a másodiknál már elkezdtem bőgni, de ez nem akadályozta meg, hogy a maradékot is kimérje.
Csatt csatt csatt szólt a fenekemen a szíj, és már nem tudtam magam tartani, szép lassan elkezdett csorogni a lábamon a meleg pisi.
Szedd össze magad és tűnés feltakarítani és pelenkát cserélni és nehogy meglássam mégegyszer, hogy verés után párnára ülsz!

Igenis, szipogva, fenekemen vörös és lila hurkákkal díszítve elindultam a fürdőszoba felé, hogy becsomagoljam magam.

Mosogatás

A vasárnapi ebéd annyiban volt különleges, hogy nagyanyám látogatóba jött hozánk, hozott csokit, ajándékot, régen láttam.
Megebédeltünk, anyu megkért, mosogassak el
- Olyan régen láttam nagyanyádat, leülök vele beszélgetni, leszel olyan jó fiú és elmosogatsz nekem? Tudod, nem szoktam kérni, de most jó lenne.
- Igen anyu, elmosogatok, csak előbb megnézem a nagyitól kapott játékot...
Ez volt a baj, egyre jobban belefeledkeztem a játékba, szinte repült az idő, fel sem tűnt, hogy már négy óra is elmúlt, amikor anyu dühös hangját hallottam magam mögött.
- Nem megígérted, hogy megcsinálod? Most nézd meg, odaszáradt minden, sokkal nehezebb lesz így a dolgom. Nem baj, fiatalúr, hangzott vészjóslóan a hangja, megtanítom neked, hogy ne ígérgess felelőtlenül.
Állj csak oda a mosogatóhoz, nadrágot letol és megfogod a szélét, nézzed csak, miért kapsz ki.
- De anyu, kérlek, ne a nagyi előtt... próbálkoztam
- Miért, azt hiszed, most lát először ilyet? Hidd el, nekem is kiverte a fenekem, ha megszolgáltam, és nem olyan simogatást kaptam mint te, sokkal keményebbeket ütött. Anyu gyere csak ki, nézd meg, milyen hasznontalan unokád van, hiába nevelem!
Nagyi kijött, hátranézve először láttam, hogy meglepődik meztelen hátsómon, szipogva kezdtem kérlelni, nagyi, kérlek, beszélj anyuval, ígérem elmosogatok, csak ne kapjak ki.
Mire befejeztem anyám jött a szíjjal, hátralendítette karját és az első ütés el is érte a fenekem. Csatt szépen énekel a szíj a hátsómon,ahogy már sokszor tette. A héten ez a harmadik büntetésem, össze kell szednem magam gondoltam, miközben kimérte a második ütést.
Huh, ez nem hangzott jól hátranéztem, látom anyu megfeszíti a karját és teljes energiával sújt le már meggyötört hátsómra, csatt.
Akkorát kaptam, hogy ha nem tartottam volna magam a kezemmel, biztos orra bukok. Ez az ütés nagyon fájt, jobban mint az előző, azt hittem, szétszakad a fenekemen a bőr, ami azért már elég edzett. Azonnal éreztem, hogy egy fájó,égő hurka nő a hátsómra, de már jött is a harmadik.
Nem bírtam, eltört a mécses, szipogva vártam, hogy a gyors kettő, amit így neveztem el elérjen és megtegye nevelő hatását. Nem is kellett sokat várnom, csatt és csatta szokásos helyre, a fenekem és combom találkozására,ami a legjobban fáj.
Felállhatsz és elmosogathatsz, de előbb szedd rendbe magad, hangzott a felszólítás, így kimentem a fürdőbe, kifújtam az orrom, és szép csendben megsimogattam kivert hátsómat, amin az öt hurka újból kivehető volt a többi rózsaszín felett.
Soha többet nem játszok a nagyi ajándékaival döntöttem el magamban mérgesenés kivonultam mosogatni.

Tündi kikapott

A korrepetálást követően vidáman megyek iskolába. Feleltetni úgysem fognak, de ugyanakkor mindent tudok, ez olyan kiváltságos helyzet.
Keresem az alkalmat, hogy a kicsit a lányoktól külön tudjak beszélni Tündivel, be akarom váltani az alkut. Kíváncsi vagyok, milyen feneke lehet, hosszúkás, kerek, lapos...
Egész nap ez jár az eszemben, azt sem tudom igazából hol ülök, keresem vele az órákon a szemkonkatkust, szünetekben mindig nézem, de magától nem jönne oda.
A tanítás végén nem bírom magam türtőztetni, odamegyek, és rákérdezek:
- Na, még mindig áll az alku, ugye?
- Szemét lesütve válaszol, igen, persze, nem olyan vagyok, aki becsap.
- Az jó, akkor maradjunk itt és ha mindenki elmegy, menjünk be az egyik WC-be, ott nem lát meg senki.
- Oké, és akkor annyi, megmutatom és vége?
- Aha, abban maradtunk, nem?
Rohanva mennek haza a többiek, megvárjuk, amíg az utolsó osztálytársunk is felveszi a kabátját, a tanárnő lemegy a tanáriba a naplóval, bekísérem a lány WC-be.
- Valamit azért tudnod kell, mondja halkan. Tegnap anyád felhívta anyámat és elmondta, hogy úgy segítettem neked, hogy közben társasoztunk.
Szóval nagyon leszidtak és tegnap kikaptam mégegyszer miattad, biztos látni akarod?
- Igen!
Óvatosan lehúzta a nadrágját és a fehér bugyiját, és feltárult a lila és halvány rózsaszín csíkokkal szabdalt lányfenék, aminél szebbet azóta sem láttam. Látszott rajta, nem egyszer kellett már odatartania a szíjnak és a pálcának.
- Készen vagyunk, mehetek?
Igen, mehetsz, válaszoltam, de előtte szeretnélek megcsókolni, mondtam és rátapasztottam a számat a szájára.

Tündi

Épp egy nagy betegségből gyógyulok, megkaptam az orvostól a szokásos injekció kúrát (napi egy szuri hat napon át de erről majd később), jobban vagyok, jövő héten iskola!
Reggeli közben anyám kérdezi, hogy állok a leckével, tanultam-e valamit a héten? Mondom tudod anyu, nem voltam jól, nem tanultam, feküdtem végig.
- Túlságosan lemaradsz, nem fogod tudni bepótolni! Szólok Erzsikének, hogy küldje át Tündit, majd elmondja, mivel hol álltok és segít neked.
- Tündit? ÁÁÁ, ő sosem szokott figyelni, teljesen felesleges...
- Eldöntöttem, jön és kész! Akarsz még feleselni?
Persze, hogy nem akartam, ki akarna szombat reggel kikapni, hogy sajogjon a fenekem egész nap, de gondoltam magamban, pont a Tündi... Nem tartozik a menők közé az osztályban, visszahúzódó, csendes, kicsit butácska lány, sose vesz részt semmilyen csínyben és a végén még pletykálni kezdenek az osztályban rólunk!
Telik az idő, Tündi még sehol, amikor csöng a telefon és hallom anyám hangját.
- Most indul akkor? Rendben, várjuk, elég ha felírja, mit kell tanulni, a könyvek itt is megvannak!
Megjön, olyan furcsán veszi le a cipőjét, tisztelettudóan köszön és bejön hozzám.
- Szia, bocs a késésért, hoztam a leckédet. Hova ülhetek le, nézzük át és megyek.
- Hozz magadnak egy széket a konyhából, akkor ide tusz ülni mellém, de felőlem mehetsz is, válaszolom csöppet sem lelkesen. A fenének jött, most itt fogok ülni egész nap a hülye leckével gondolom magamban.
Hozza a széket és még akor sem tűnik fel semmi, csak egy halk szisszenést hallok, amikor leül. Tehát akkor ez itt az irodalom, a Toldit vettük, két verszakot meg kell tanulni, felelés lesz jövő héten. Matekban nem haladtunk, ismételtünk... Mondja, mondja, de nekem teljesen méshol jár az eszem, gondolkozom, nézelődök a végén veszek egy nagy levegőt és kinyögöm.
- Csak nincs valami baj? Olyan furcsán viselkedsz.
- Miért, mire gondolsz?
- Hát ahogy ott ülsz, a fészkelődés meg ilyesmi. Akkor szoktam ilyen lenni, amikor jól kikapok és fájdalmas az ülés.
Hoszzú néma csönd, csak néz maga elé a végén kiböki:
- Te is ki szoktál kapni?
- Csak ha rossz vagyok, feleselek, meg ilyesmi. Akkor jön anyám a szíjjal és megkapom a magamét.
Azért késtem tőletek, mert igazából nem akartam eljönni, semmi kedvem nem volt hozzá a mai nap, inkább legoztam volna a tesómmal. Szóval le is ültem vele játszani, de aztán jött anyám, jól elvert miattad és átküldött!
- Sajnálom, hogy miattam kaptál ki, biztos eléggé fájhatott, hogy tudnám jóvá tenni?
- Sehogy, ami történt megtörtént, nem számít... de ha esetleg
- De? Nem fejezted be, mondjad!
- Szóval hülyeség tudom, de nem hiszem el, hogy te is ki szoktál kapni, anyád tök nem olyan. Bizonyítsd be!
- Most arra kérsz, hogy fenekeltessem el magam?
- Igen, látni akarom és akkor elhiszem, amúgy meg elterjesztem, hogy hazudós vagy, és mindenki úgy fog hívni az osztályban. Tudod, hogy megteszem, még ha ki is kapok érte...
- Rendben, elfenekeltetem magam miatta, de cserébe én is kérek valami. Látni akarom a nyomokat, mert nem hiszem el amúgy. Áll az alku?
Állt az alku, így nagy sóhajjal odahoztam az asztalhoz egy társasjátékot, elkezdtünk játszani, és vártam, mikor nyit ránk anyu. Tudtam, ha tanulás helyett játszunk, azt nem úszom meg és mérges lesz, de reméltem nem nagyon.
Amit vártam meg is történt, benyitott és mérgesen ránkripakodott. Hát ti meg mit csináltok itt? Nem tanulni kellene? Ezért jöttél át?
- Anyu, nem az ő hibája, én hoztam ide a játékot, mert már untam, kérem érte a büntetésem.
- Tudod mi következik? Tündi, mivel te is benne voltál, végig kell nézned, nálunk mi jár ezért!
- Tudom, és egy sóhaj kíséretében meztelenítettem le a fenekem, és fekönyököltem az asztalra, amíg anyám kiment a szíjért.
- Készen állsz? Ötöt fogsz kapni, és nem érdekel, hogy beteg voltál!
- Igen készen, kérem a bünetésem.
Tényleg nem érdekelte, hogy beteg voltam és a szuri nyomai ott díszelegtek a fenekemen. Az első utésre meglendítette karját, a szíj lecsapott égő vörös nyomot hagyva a fenekemen. Számold hangosan, Tündi te meg nézd, mi történik, ha valaki nem a tanulással foglalkozik nálunk!
A második ütés még brutálisabb lett és pont eltalálta az amúgy is fájó tűnyomot, nem tudtam visszatartani és elkezdtem halkan szipogni. Sírni nem mertem, végülis én vállaltam és egy lány előtt sírni? Kettő.
Még három van hátra, amiből egy meg is érkezett. Épp az első hurkámat találta el. Három. Oldalra nézek, látom Tündi feszülteni figyeli a feneklésem.
A végén az utolsó kettőt, hogy ne nagyon mozgjak gyors egymásutánban méri ki rám mint mindig. Csatt és csatt. Az egész fenekem én, az öt vörös hurka még jó sokáig fog sajogni. Szipogva a sírás határán állok fel és köszönöm meg a büntetést.
- Most pedig elrakjatok a játékot és tanulás!
- Mindketten sziszegve ülünk le, Tündi odasúgja: nem hittem volna, de nem hazudtál. Én is ugyanígy szoktam kikapni, csak néha a bokámat kell megfogni, nem szoktam kibírni sírás nélkül. Holnap az iskola után találkozunk...
A tanulás innentől kezdve gyorsan ment, és mivel kezdett sötétedni, Tündi elköszönt.

Szuri

Köhögéssel kezdődött, belázasodtam, egész éjjel nyomtam az ágyat. Bejön anyu, közli reggel, ebből orvos lesz, öltözz és menjünk!
- Nem akarok orvoshoz menni, jól vagyok válaszolom, persze tudja, félek az injekcióktól, amit ilyenkor az orvosunk előszeretettel nyom a fenékbe.
- Rendben,megmérjük a lázad, ha nincs, nem kell menni. Rakd csak be a hónod alá!
Berakom, érzem, hogy ebből nem lesz jó, 38.3 mire kiveszi. Nagy sóhajjal veszem tudomásul, menni kell.
Sok a beteg a váróban, ahogy megérkezünk, a feszültség csak egyre nő bennem, mire a nővér szólít, halkan bemegyünk, szemem lesütöm.
- Hát, ez elég csúnya csóválja a fejét a doki, de megoldjuk, simogatja meg a fejem. Hát ezzel egyáltalán nem nyugtatott meg.
Told le szépen a nadrágod és hasalj oda az asztalra.
- Nem, nem akarom, nem akarok szurit kapni, nem lehetne mondjuk gyógyszer, ígérem beszedem rendben és jobban leszek.
Alkudozásomat anyám szakítja félbe, halkan a fülembe súgja: ha az orvos azt mondta, akkor az kell, szépen feküdj fel oda.
- De anyu, nem akarom!
- Szóval hisztizel és feleselsz feleslegesen. Ha tovább ellenkezel, itt mindenki előtt foglak elporolni, ha jó fiú leszel, és csendben felhasalsz, gondolkozom holnapig, mit érdemelsz ezért!
Nem volt más választásom, felfeküdtem az asztalra, vártam, hogy a tűt belémmélyesszék, először csak egy hűvös törlés majd a fájdalmas tű. Ahogy nyomta belém, egyre jobban feszített, még a könnyem is megindult, pedig nem vagyok az a sírós fajta.
Látod, nagyfiú, nem is volt olyan rossz, paskolt meg az orvos, holnap jöhetsz a következőert.
Szipogva húztam fel a nadrágom, köszöntem és karon fogva megindultunk a rendelőből. A hazaúton végig hallgattam a korholást.
- Látod, nem is volt olyan rossz, te meg mindenki előtt elkezdtél hisztizni és ellenkezni velem. Mit gondolhatnak ezek rólunk? Sebaj, kiverem az ellenkezést belőled, holnap már akarni fogsz idejönni azt elhiheted.
Hazaérve már csak az járt a fejemben, mi vár szegény fenekemre még. Nem elég az injekció égő nyoma, még a szíjat is érezhetem a hátsómon. Ezért is lepődtem meg, amikor hazaérve az ágyba parancsoltak, megigazították a takaróm és még tévét is nézhettem.
- Legyél jobban először fiam, majd utána megkapod a büntetésed, most be kell mennem a munkahelyemre. Vigyázz magadra!
Na, ez a lehető legrosszabb, amikor egész nap azt számolom, mit fogok kapni és azon izgulok, csak legyek már túl rajta. Ilyenkor az órák vánszorognak aztán a büntetésem alatt szinte megállnak és csak a fájó, égető érzés marad a hátsómon. Eldöntöttem magamban, ahogy anyu hazajön, eléállok és kérem a büntetésem, nem húzom az időt. Talán ettől megenyhül és nem kapok akkorát.
Így is tettem, ahogy megérkezett, vette le a kabátjáz odaálltam:
- Tudom, hogy reggel feleseltem veled és hisztiztem, többet ilyen nem fordul elő. Kérem a büntetésem érte.
- Jobban vagy? Szeretnéd most megkapni?
- Igen, szeretném.
- Rendben, mivel beteg vagy, megengedem, hogy az ágyra hasalj.
Szépen az ágyra feküdte, beigazítottam az ágyékom alá a kispárnám, hogy a fenekem megfelelően domborodjon a szíjcsapások alatt és feszülten vártam anyámat.
Mivel holnap is mész orvoshoz közölte, ezért alulra kapod meg az ötöt, és már jött is az első csapás a kidomborított fenekemre, csatt. Éreztem, hogy a helye a combom és fenekem találkozásánál azonnal megdagad, vöröslő csíkot szántva fehér bőrömön. Csatt jött a következő ugyanoda. Nem szoktam ugyanoda kapni, a könny elfutotta szemem, ez nagyon fájdalmas, de nem volt időm sokat gondolkozni, megkaptam a harmadikat is.
Kis szünet után a két gyors már szinte a combomra halk puffanással érkezett meg egymás után csatt és csatt.
- Látod, nem érdemes ellenkezned, emlékezz erre a héten, amikor elmész a kúrára! Most pedig mosakodj meg és fekvés!
Fájdalmasan keltem fel az ágyból a fürdőben megszeméltem a fenekem. Felül az injekció nyoma, alul, a combomnál egybefüggő vörös felduzzadt terület a szíj miatt.
Gyorsan bepelenkáztam magam és befeküdtem az ágyamba.