Szuri

Köhögéssel kezdődött, belázasodtam, egész éjjel nyomtam az ágyat. Bejön anyu, közli reggel, ebből orvos lesz, öltözz és menjünk!
- Nem akarok orvoshoz menni, jól vagyok válaszolom, persze tudja, félek az injekcióktól, amit ilyenkor az orvosunk előszeretettel nyom a fenékbe.
- Rendben,megmérjük a lázad, ha nincs, nem kell menni. Rakd csak be a hónod alá!
Berakom, érzem, hogy ebből nem lesz jó, 38.3 mire kiveszi. Nagy sóhajjal veszem tudomásul, menni kell.
Sok a beteg a váróban, ahogy megérkezünk, a feszültség csak egyre nő bennem, mire a nővér szólít, halkan bemegyünk, szemem lesütöm.
- Hát, ez elég csúnya csóválja a fejét a doki, de megoldjuk, simogatja meg a fejem. Hát ezzel egyáltalán nem nyugtatott meg.
Told le szépen a nadrágod és hasalj oda az asztalra.
- Nem, nem akarom, nem akarok szurit kapni, nem lehetne mondjuk gyógyszer, ígérem beszedem rendben és jobban leszek.
Alkudozásomat anyám szakítja félbe, halkan a fülembe súgja: ha az orvos azt mondta, akkor az kell, szépen feküdj fel oda.
- De anyu, nem akarom!
- Szóval hisztizel és feleselsz feleslegesen. Ha tovább ellenkezel, itt mindenki előtt foglak elporolni, ha jó fiú leszel, és csendben felhasalsz, gondolkozom holnapig, mit érdemelsz ezért!
Nem volt más választásom, felfeküdtem az asztalra, vártam, hogy a tűt belémmélyesszék, először csak egy hűvös törlés majd a fájdalmas tű. Ahogy nyomta belém, egyre jobban feszített, még a könnyem is megindult, pedig nem vagyok az a sírós fajta.
Látod, nagyfiú, nem is volt olyan rossz, paskolt meg az orvos, holnap jöhetsz a következőert.
Szipogva húztam fel a nadrágom, köszöntem és karon fogva megindultunk a rendelőből. A hazaúton végig hallgattam a korholást.
- Látod, nem is volt olyan rossz, te meg mindenki előtt elkezdtél hisztizni és ellenkezni velem. Mit gondolhatnak ezek rólunk? Sebaj, kiverem az ellenkezést belőled, holnap már akarni fogsz idejönni azt elhiheted.
Hazaérve már csak az járt a fejemben, mi vár szegény fenekemre még. Nem elég az injekció égő nyoma, még a szíjat is érezhetem a hátsómon. Ezért is lepődtem meg, amikor hazaérve az ágyba parancsoltak, megigazították a takaróm és még tévét is nézhettem.
- Legyél jobban először fiam, majd utána megkapod a büntetésed, most be kell mennem a munkahelyemre. Vigyázz magadra!
Na, ez a lehető legrosszabb, amikor egész nap azt számolom, mit fogok kapni és azon izgulok, csak legyek már túl rajta. Ilyenkor az órák vánszorognak aztán a büntetésem alatt szinte megállnak és csak a fájó, égető érzés marad a hátsómon. Eldöntöttem magamban, ahogy anyu hazajön, eléállok és kérem a büntetésem, nem húzom az időt. Talán ettől megenyhül és nem kapok akkorát.
Így is tettem, ahogy megérkezett, vette le a kabátjáz odaálltam:
- Tudom, hogy reggel feleseltem veled és hisztiztem, többet ilyen nem fordul elő. Kérem a büntetésem érte.
- Jobban vagy? Szeretnéd most megkapni?
- Igen, szeretném.
- Rendben, mivel beteg vagy, megengedem, hogy az ágyra hasalj.
Szépen az ágyra feküdte, beigazítottam az ágyékom alá a kispárnám, hogy a fenekem megfelelően domborodjon a szíjcsapások alatt és feszülten vártam anyámat.
Mivel holnap is mész orvoshoz közölte, ezért alulra kapod meg az ötöt, és már jött is az első csapás a kidomborított fenekemre, csatt. Éreztem, hogy a helye a combom és fenekem találkozásánál azonnal megdagad, vöröslő csíkot szántva fehér bőrömön. Csatt jött a következő ugyanoda. Nem szoktam ugyanoda kapni, a könny elfutotta szemem, ez nagyon fájdalmas, de nem volt időm sokat gondolkozni, megkaptam a harmadikat is.
Kis szünet után a két gyors már szinte a combomra halk puffanással érkezett meg egymás után csatt és csatt.
- Látod, nem érdemes ellenkezned, emlékezz erre a héten, amikor elmész a kúrára! Most pedig mosakodj meg és fekvés!
Fájdalmasan keltem fel az ágyból a fürdőben megszeméltem a fenekem. Felül az injekció nyoma, alul, a combomnál egybefüggő vörös felduzzadt terület a szíj miatt.
Gyorsan bepelenkáztam magam és befeküdtem az ágyamba.