A korrepetálást követően vidáman megyek iskolába. Feleltetni úgysem fognak, de ugyanakkor mindent tudok, ez olyan kiváltságos helyzet.
Keresem az alkalmat, hogy a kicsit a lányoktól külön tudjak beszélni Tündivel, be akarom váltani az alkut. Kíváncsi vagyok, milyen feneke lehet, hosszúkás, kerek, lapos...
Egész nap ez jár az eszemben, azt sem tudom igazából hol ülök, keresem vele az órákon a szemkonkatkust, szünetekben mindig nézem, de magától nem jönne oda.
A tanítás végén nem bírom magam türtőztetni, odamegyek, és rákérdezek:
- Na, még mindig áll az alku, ugye?
- Szemét lesütve válaszol, igen, persze, nem olyan vagyok, aki becsap.
- Az jó, akkor maradjunk itt és ha mindenki elmegy, menjünk be az egyik WC-be, ott nem lát meg senki.
- Oké, és akkor annyi, megmutatom és vége?
- Aha, abban maradtunk, nem?
Rohanva mennek haza a többiek, megvárjuk, amíg az utolsó osztálytársunk is felveszi a kabátját, a tanárnő lemegy a tanáriba a naplóval, bekísérem a lány WC-be.
- Valamit azért tudnod kell, mondja halkan. Tegnap anyád felhívta anyámat és elmondta, hogy úgy segítettem neked, hogy közben társasoztunk.
Szóval nagyon leszidtak és tegnap kikaptam mégegyszer miattad, biztos látni akarod?
- Igen!
Óvatosan lehúzta a nadrágját és a fehér bugyiját, és feltárult a lila és halvány rózsaszín csíkokkal szabdalt lányfenék, aminél szebbet azóta sem láttam. Látszott rajta, nem egyszer kellett már odatartania a szíjnak és a pálcának.
- Készen vagyunk, mehetek?
Igen, mehetsz, válaszoltam, de előtte szeretnélek megcsókolni, mondtam és rátapasztottam a számat a szájára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése