Akarattal

Mióta iskolába járok, éjjelenként néha megesik még most is, hogy bepisilek. Először mindig kikaptam érte, hogy eláztatom az ágyat, de utána voltunk orvosnál, állítólag az iskolai szorongás az oka, el fog múlni, de addigis írt a doki pelenkát éjjelre.
A napi rutin a következő: hazamegyek, megírom a leckét, vacsora, utána anyu leellenőrzi a házit, ha minden rendben, el kell mennem fürödni és még tévézhetek utána, becsomagolva.
Persze, ha rossz jegyet hozok vacsora előtt táncol a szíj a hátsómon, és másnap fájdalmas az ülés a fa padokban, de szerencsére ez jó rég fordult elő, van már annak vagy egy hónapja is.

Amíg kisebb voltam mindig lázadoztam a pelus ellen, de hamar megtanultam, hogy felesleges, úgyis én bánom meg...
Este még tévézés közben éreztem, baj van, pisilnem kell, szépen csendben beengedtem a pelusba, ami a teától kezdett megtelni. Sebaj, gondoltam magamban, ennyit ki kell bírnia, maximum megint kikapok, úgyis olyan régen éreztem a fenekem, és be kell valljam, néha jól esik, hogy kiporolnak.

Ez igazából hangulat függő: néha nagyon nem akarom és megadóan tartom a fenekem, néha meg feszültséggel vegyes izgalomban várom az estét és számolom a perceket, amíg meg nem hallom a szokásos vezényszót, hogy húzd le a nadrágod, hozom a szíjat.

Most épp ilyen hangulatban vagyok, befekszem az ágyba, nézem a plafont és szép lassan áztatom el a pelenkámat, izgatottan várva a reggelt, vajon mi fog történni. Elalvás előtt még megsimogatom a fenekem, nah, holnap jól ki fognak verni... az izgalomtól alig tudok elaludni... most mi lesz?

Reggel az óra csörög, nem aludtam sokat az éjjel, benézek a takaró alá, ott éktelenkedik a folt, meztelen lábam csattog a kövön, ahogy kimegyek anyámhoz a konyhába.
- Baj van, éjjel megint eláztattam az ágyat!
- Ezt nem hiszem el, hát nem volt rajtad a pelenka? Mondd el, mi történt!
- Hát az úgy volt, hogy már este is kellett pisilnem, de azt hittem, hogy kibírja... mondom félig mosolyogva.
Anyám nagyon dühös lett, látom az arcán, ahogy szűkül a szeme a haragtól. Rendben, mondja, azt hitted! Hát én meg azt hiszem, tennem kell ellene, hogy ilyet többet ne csinálj! Mars a fürdőbe, öt perc múlva itt legyél bokafogásban.
- Nem lehetne most?
- Még felelsz is? Rendben, nagyon mérges vagyok rád, így kettővel többet kapsz...
Kimegyek a fürdőbe, hetet a szíjjal? Nem szoktam annyit kapni, ez nagyon fog fájni, simogatom meg a fenekem, most kiverik belőled a rosszaságot.
Visszamegyek, megfogom a bokám, egész testem feszülten várja, hogy az első ütés lecsapjon. Nem is kell rá sokat várni, alulról látom, hogy a szíjat hátralendíti, aztán éles csattanás az első meg is marta a fenekem. Azonnal érzem a szíj csókját, az első vöröslő hurka után jön a következő.
Elég nehéz bokafogásban maradni a harmadik után. A negyedik keresztezi az előzőeket, combom remeg a fájdalomtól, úgy érzem, nagy hülyeséget csináltam. A szám sírásra görbül, szememben könnyek jelennek meg, amikor megkapom az ötödiket.
Állnék fel, egy gyors csattanás a combomon, hova mennél? Tudod, kettővel megtoldottam, és ezt nem számolom.
Az utolsó kettő mindig gyors egymásután jön, csatt és csatt.
Nem volt több három percnél, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt.
- Most pedig azonnal mész öltözni és irány az iskola!
Kimegyek a fürdőbe, a tükörben elégedetten szemlélem magam, hátsómon hét égő vörös hurka sorakozik egymásután, megtörlöm a szemem és orrom, öltözök és indulok. Erre a reggelre még sokáig emlékezni fogok minden leülésnél.

Csak rossz jegyet ne kapjak mostanában, vagy mégis?!