Téli szünet van az iskolában, örülök, hogy nem kell mennem, néha anyu megengedni ilyenkor, hogy az ágyban reggelizzek, így történt ez ma reggel is.
Kaptam egy tányéron vajas kenyeret, egy pohár teát, beültem a tévé elé és néztem a reggeli rajzfilmeket, nagyon jól éreztem magam.
A nagy rajzfilmnézés közben valahogy sikerült úgy helyezkednem, hogy pont rátenyereltem a tányérra, ami szép halkan kettétört, a morzsa kiszóródott a kanapéra.
Uhh, anyu biztos mérges lesz ezért gondoltam magamban, de sebaj, megragasztom technokollal, van is a táskámban az iskolába. Szépen bekentem a tányér mindkét részét, összenyomtam, kicsit a kezemre is jutott, majd lemosom és visszatettem a tálcára.
- Kérlek, hozd ki a mosatlant!
- Igenis, azonnal viszem,
Szépen megnéztem, megragadt-e a ragasztó, egyben maradt a tányér, csendben kivittem a konyhába és leraktam az asztalra. Köszönöm a reggelit!
Alig telik el tíz perc, anyu dühösen ront be a szobába, kezében a tányér két darabjával.
- Hát ezzel meg mi történt? Mit csináltál vele? Mosogatás közben kettétört, elvágtam vele a kezem!
- Nagyon sajnálom, eltört, és gondoltam dühös leszel és megragasztottam, hogy ne legyen baj belőle.
Hát a baj most van, hogy nem szóltál, azonnal hozom a szíjat, készítsd össze magad az asztalra.
Remegő kézzel húztam le a nadrágom, amikor hallom a hátam mögül anyu hangját. Még mindig piszmogsz, ennyi idő nem volt elég? Gyerünk, gyerünk, alsót le, alkart az asztalra.
Told ki a feneked, így nem jó! Szélesebb terpeszbe! Tudod mit, amiért húzod az időt, plusz kettőt kapsz.
- De anyu, kezdtem el nyafogni, nem húztam az időt, siettem ahogy tudtam.
- Szóval még feleselsz is? Hát tudod mit, nem plusz kettőt kapsz, hanem dupla adagot, egyet most, egyet ebéd után.
Amennyire csak tudtam, terpeszbe raktam a lábam, biztos célpontot nyujtva így a 3 cm vastag feneklésre fenntartott nadrágszíjnak.
Csatt, az első meg is érkezett, fájdalmasan nyögtem fel, anyu tényleg dühös lett rám, közben meg is érkezett széttárt fenekemre a következő csapás.
Ebből kell még hetet kibírnom? Nem fogom kibírni, még szerencse, hogy két adagban kapom, addigra pont fog enyhülni a fenekem égése, bár jobb lenne most túllenni rajta egyben.
Amint elernyedt fájó fenekem, megérkezett a harmadik, hát biztos nem kérem egyben, nagyon fáj, ahogy lecsap a szíj és a helyét egy égető csípős érzés veszi át, érzem, hogy azonnal forró lesz és megdagad.
Testem megfeszítve várja az utolsó kettőt, ami a leggyorsabb és legfájóbb szokott lenni, meg is érkezik gyors egymásutánban a csatt és a csatt, odanyúlok, hogy simogatással enyhítsem a kínt.
- Látod, szólnod kellett volna, hogy eltört a tányér, akkor nem kaptál volna ki. Így meg az engedetlenségedért az ebéd után is tarthatod a feneked.
Most pedig nem tévézhetsz, kijössz velem. Szépen letérdelsz a sarokba, homlokot a falnak, lábat megemel amíg nem szólok, hogy elég!
