Tündi nagyon halkan csak annyit mondott igen anyu, felhúzta szoknyáját, ami elől előbukkant a fehér, kopott lánybugyi.
Hiába viselt azonban bugyit, elképedve vettem észre a feneke szélén a sárgás lilás foltokat, ami az előző fenekesek nyoma lehetett.Hmm, szóval Ő is gyakran ki szokott kapni, gondoltam magamban.
Tündi megfogta a bokáját, lopva mertem csak odanézni, láttam, ahogy fehéredenek az ujjai, nem is tudtam elkézelni, hogyan tud fogni vele, amikor előbb kapott tenyerest!
Soha nem gondoltam volna, hogy itt fogok egyszer állni a konyhájukban, próbálom forgatni minden felé a fejemet, hogy lopva azért oda tudjak nézni, amikor megkapja a büntetését. Félelemmel vegyes izgalom töltött el, soha nem láttam még élő lányt bugyiban, ráadásul az osztálytársam, akit előttem fognak elfenekelni. Féltem persze, hiszen utána én következtem és a pálca nagyon csípett, sokkal jobban, mint otthon anyu seggesei.
Készen állsz lányom? hangzott a kérdés
Igen, készen állok felelte Tündi, anyja megfeszítette a karját, nem annyira mint otthon anyu szokta, inkább csak alkarból megsuhintotta a frissen szedett bambuszpálcát és lecsapott a kifeszített lányfenékre.
Láttam, ahogy Tündi megrándult, ahogy éles hanggal lecsapott rá a pálca. A bugyi alatt nem lehetett látni mi történt, de a feneke szélén, ahol belemart a pálca vége azonnal vörös csíkkal feldagadt hurka nőtt.
Pár másodperc telt el, és máris ugyanabban a merev pózban várta a következő csapást, éles suhanás csatt és egy rövid nyögés hagyta el a testét.
Nagyon rutinos állapítottam meg magamban, két vörös csík sorakozott egymás alatt és Tündi még nem kezdett el sírni, némán állta a második ütést is.
Próbáltam nem belegondolni, hogy az én fenekem hogy fog ilyenkor rángani, nehogy már egy lány jobban bírja a fenekeseket mint én, egy fiú!
Csatt, egyáltalán nem kímélték Tündit és ahogy észrevettem az ütések erőssége egyre csak nőtt, a suhanó pálca hangja egyre erősebben égett bele a fülembe, a csíkok meg sorakoztak a lányfenéken.
A bugyiba bujtatott kifeszített remegő fenék látványa elég izgató volt, próbáltam nem oda nézni és sorolni magamban az ABC-t, ha le kell tolnom a nadrágom, akkor ne legyen látható nyoma az izgalmamnak.
H, I mondtam magamban és Tündi megkapta az utolsó előtti ütést. Lopva néztem, csendesen sírt, de a bokáját nem engedte el, a fenekén öt vörös csíkkal szabdalt lányfenék úgy nézett ki mint egy zebra és ezen majdnem elnevettem magam.
Örülj, hogy csak ennyi mondta az anyja, és megfeszítette a karját és teljes erőből lecsapott a pálcával. Akkora ütés volt, hogy Tündi majdnem orra esett a bokafogás közben, de még most sem engedte el! Ez borzasztóan fájhatott, mert keresztezte az összes többi ütést, keresztbe kapta el a teljes fenekét.
A combjain minden izom egyszerre rándult és ernyedt el, remegett a lába de nem mert felegyenesedni, amíg nem hangzott el, hogy most felállhatsz és fiam, te következel, ha nem gondoltad meg magad.