2016. július 16., szombat

Pálcás

Még pár éve is a gazdagok kiváltsága volt a klíma, nemhogy falun pár évtizeddel ezelőtt. Azt sem tudtuk, hogy van olyan, mindenki az ablakot hagyta nyitva, esetleg függöny behúz, a nagy hőség ellen egyedül a huzat nyújtott felüdülést.
A nyitott ablakokon keresztül azonban minden kihallatszott, a kiabálás és sok esetben a hangos csattanások puffanások, majd halkabb vagy hangosabb sírás is.
A szomszédok szinte mindent tudtak egymásról, nem volt a mai értelemben vett magánélet, hallottam, amikor a szomszéd lány, Tündi esténként megkapja a kiérdemelt verését, majd hallottam, ahogy szombat délelőtt mégegyszer jól elverik az összesért, amiért a héten már kapott egyszer.
Édesanyjának az volt az elve, hogy egy verés nem verés, kell emlékeztetni a gyereket, nehogy elkövesse mégegyszer. Persze, indok mindig volt, ahogy nálunk is, hogy szegény Tündi nehezen tudjon ülni az iskolapadban, de mivel ritkan vagy gyakran mindenki kapott, sőt az iskolába is csattogott a pálca ez senkit nem érdekelt.
Szombat délután volt, kint rúgtam a focilabdát az udvaron, amikor véletlenül átrúgtam a dróton, így át kellett kopognom a szomszédba. Tündi nyitott ajtót, a szeme ki volt sírva, óóó bocsáss meg véletlenül átrúgtam hozzátok a lasztit be tudnál engedni, hogy megkeressem?
- Anyuu, a szomszédből vannak itt, hátrakísérhetem, hogy megkeresse a labdát?
- Igen, de ne maradj sokáig, tudod, még van egy kis elintézni valóm veled kisasszony, ripakodott rá az anyja.
Elindultunk hátra az udvarba, Tündi nagyon nehezen lépkedett, az kisírt szeme, a fájdalmas lépdelés alapján rögtön összeraktam, hogy frissen vert fenékkel nehéz a járás, én is így szoktam lenni.
- Nagyon fájt, próbáltam együttérzően kérdezni?
- Mi közöd hozzá! Menj a hülye labdádért és hagyjál engem békén válaszolt mérgesen.
- Háát, tudod, én is kis szoktam kapni, próbáltam oldani a hangulatot járás közben-
- Te, kikapni? Téged simogatni szoktak, elhiheted. Tudom, mert anyám mindent megbeszél anyámmal, ha azt hiszik, nem hallom. Múlkor is itt volt este, és rólad panaszkodott, meg hogy megint el kellett verjen a szíjjal.
- Persze, én meg elhiszem. Kapsz kettőt a fakanállal, aztán meg előadod itt nekem a vagányt.
- A vagányt? Úgy sikoltozol mint egy kislány, öt évesen voltam utoljára ilyen hangos, amikor megcsapnak már hallom is a szombámból, közölte nevetve.
- Jól van, akkor elhiszem, ha megmutatod a feneked, most kaptál ki, ha tényleg nagyon elvertek, akkor annak ott a nyoma.
- Tudod mit? Megmutatom a fenekem, ha túlélsz egy verést anyámtól. Ha hagyod magad, hogy úgy megbüntessen, ahogy engem szokott, akkor megmutatom a fenekem sőt meg is simogathatod. Tudom, hogy szeretnéd.
Uppsz, egy verést de cserébe egy igazi élő lány fenekét megfoghatom, megsimogathatom. Ha magamhoz nyúlok a pelusban, ilyenről szoktam fantáziálni, ott álok és simogatjuk egymás frissen vert fenekét, egy lány krémezi be a hátsóm utána én, kicsit fel is izgultam.
- Rendben, ok csináljuk, válaszoltam.
Tündi megfogta a labdám és egy jól irányzott mozdulattal, mielőtt fel sem eszméltem, fogta és berúgta vele az alsóéületük ablakát.
Hatalmas csörömpölés és már futott ki az anyja a hátsó ajtón hozzánk.
- Itt meg mi történt, ripakodott rá Tündire, te meg mit csinálsz itt, nem bent lenne dolgod? Nagyon küzdesz, hogy holnap is elverjelek, na gyere csak, húzta a fülénél fogva Tündit.
- Ne tessék rá haragudni, én voltam, vállaltam magamra, vissza akartam rúgni a labdát de nem sikerült szóltam.
- Hát úgy, nézd meg mit csináltál. Anyád nem lesz boldog, ha elmondom neki, mit tettél itt, remélem megtanítja neked, mi van, ha másnak kárt okozol felelte mérgesen.
Rápillantottam Tündire, enyhe mosoly volt az arcán, azt hitte, nem merem.
- Ne tessék elmondani anyunak, inkább tessék most megbüntetni engem, csak anyunak ne tessék elmondani, nagyon csíp a szíja, inkánn itt szeretném kérem kérem.
- Azt hiszed, anyád szíja csíp? Felőlem, ha szeretnéd én is elverhetlek, de hidd el, jobban járnál otthon, biztos ezt akarod?
- Igen, kérem, büntessen most meg.
Megfogta a fülem, egyik kezében én, másik kezében Tündi, azt hittem, leszakad a fejemről, úgy húzott maga után, most szépen betérdelsz a sarokba, oda a lányom mellé.
Kéz a fej fölött, láb a magasban, csak az orrod érheti a falat, adta ki a parancsot.Ha leteszed a lábad, ráhúzok, kérdezd csak meg a lányom.
Fél óra múlva találkozunk, addig gondolkozz mit tettél rosszul.




2016. július 15., péntek

Pozíciók

Ki hogyan szokott kikapni? Melyik pozícióban kaptátok a fenekest? Melyiket szerettétek a legjobban, melyik fájt a legkevésbé?
Én majdnem mindig az asztalt kellett fogjam, nagyobb csínyekért kaptam úgy, hogy nem foghattam az asztalt, hanem a bokámat kellett szorítsam. Úgy tényleg sokkal jobban fájt a fenekes, és még arra is ügyelni kellett, hogy az ütéstől ne bukjak orra.