2013. május 30., csütörtök

Bünti

Ma reggel, mikor felkeltem gyorsan ki szerettem volna futni a fürdőbe, elrejteni az éjszaka nyomait, de sajnos nem voltam elég gyors. Anyu már a konyhában áll, kortyolja a kávéját és vészjósló hangon szól: látom ám, mi történt az éjjel! Megint bepisiltél!
Ez nem jött be gondoltam, a seggem megint hurkás lesz, olyan gyorsan próbáltam a fürdőbe menni, ahogy csak tudtam, de anyu megállított.
Nem kell annyira sietni, nem vagyunk késésben, van még öt percem arra, hogy emlékeztesselek mi történik ha nem a WC-t használod!
Told le a pelenkát és fogd meg a bokád, hozom a szíjat!
Keservesen letoltam a nedves pelust, fenekemen a bőr fel volt ázva az éjszaka történtek miatt, a puha bőrön minden ütés legalább kétszer annyira fáj, gondoltam, de nem volt sok időm gondolkozni, megszorítottam a bokám és vártam az első ütést lemeztelenített fenekemre.
Hallottam, ahogy a szíj csatja megcsörren, suhanva szeli a levegőt és egy hatalmas csattanással megérkezik a fenekemre. Anyu nagyon jól tud célozni, minden ütés amit kapok egymás alatt sorakozik, mértani pontossággal és sosem téveszt célt, ugyanolyan erővel találja el mindkét remegő részét fenekemnek, hogy már az első ütés után könnybelábad a szemem. Érzem, hogy az a rész lángolva emelkedik ki a bőrömből, hogy még négy ugyanilyen hurka kövesse.
Ma is nehéz lesz az ülés gondolom, mire meg is érkezik a következő fenékrepesztő csapás.
Tartsd rendesen magad, szeretnél még pluszt is kapni, hangzik a kérdés, persze, persze, hogy nem szeretnék. Próbálom megfékezni magam, de az izmai ösztönösen megfeszülnek, amikor hallom a suhanást, már három, jön a kettő legfájdalmasabb a fenekem aljára, a két gyors, nincs közte pihenő, csatt csatt hallom hátulról, de a fájdalom sokkal hamarabb eljut, mint a hang, szorítom a bokám, az ujjaim nyomai meg fognak látszódni, de nem engedem el, amíg anyu nem szól, mert akkor jön a ráadás.
Így állok még égő fenékkel, lábaim közt a pisis pelussal, amíg nem hallom, hogy tünés a fürdőbe.

2013. május 29., szerda

Bepisiltem

Tegnap este a szokásosan indult minden, megcsináltam a leckét, vacsora után elmentem pisilni, lezuhanyoztam és mivel éjjelente néha el szoktam áztatni az ágyat amíg alszom, felhúztam a gumibugyit gondosan beigazgatva a pelenkát.
Szeretem, ahogy hangosan csörög és zörög, rátapad a fenekemre, tudom, hogy nagy szégyen ez itt falun, de sajnos ez van, a doki is megmondta, valami pszichés dolog állhat a háttérben, de majd kinövi ez a gyerek!
Lefekvés után éreztem már, hogy baj van, megint nyomott, feszített a vacsihoz megivott tea, pedig próbáltam olyan keveset inni, amennyit lehet.
Feküdtem a hátamon és lassan elkezdtem beengedni a forró pisit a pelenkába, éreztem, ahogy a meleg szétárad a combjaim közt.
Tudom, bepisiltem, ezért holnap megint megfogom kapni este az adagomat, de az ágyban feküdve ez olyan távolinak tűnik, meg lehet, el is felejtődik. Ilyen gondolatokkal feküdtem le aludni.
Éjjel arra ébredtem, nem voltam elég elővigyázatos újból éreztem a melegséget a lábam közt, nah, holnap biztos kikapok és csendben, hogy anyu fel ne ébredjen a zörgésre, elkezdtem simogatni nagyra nőtt csomagom.

2013. május 20., hétfő

Ugyanoda

Ma este anyu nagyon mérges, nem is tudom, miért, próbálok nem okot adni, hogy kikapjak, de sajnos nem megy, megint kaptam egy hármast amiért tudom, ki fogok kapni.
Próbálom húzni a dolgot, amíg anyunak egy kicsit jobb kedve lesz, de nem, nem lett, így vacsi utan eléállok, és hüppögő, elhaló hangon közlöm a sajnálatos tényt, hogy ma magyarból hármast hoztam haza.
Látom, anyu arcát elfutja a méreg, nem is kérdez semmit, csak mondja a szokásos büntetés előtti szöveget, hogy told le a nadrágod, hajolj az asztalra!
Huh, szerencsére nem a bokámat kell megfogjam, kapaszkodhatok az asztalba, nem kell attól tartanom, egy jól találó ütés után orra esek, persze, még sosem estem, de ettől mindig tartok.
Letolom a nadrágom és az alsómat, tudom, most nagyon fog fájni egy darabig, de majd megpróbálom kijavítani a jegyet, hogy év végén ne kapjak ki még jobban a bizonyítványért, ez jár az eszemben mire anyu meghozza a szíjat.
Tudod miért kapod? Egyetlen dolgod, hogy tanuljál, és nem csinálod, ezért kell kikapj!
Igen, anyu, tudom, mondom halkan, és a kisterpeszben megfeszítem a fenekem, várva az első ütést, ami meg is érkezik, de nem oda, ahova szoktam kapni, a fenekem aljára jön, a legfájdalmasabb helyre, ahol a combom és a fenekem találkozik.
Ahh, nyögök fel, ez igazán fájdalmas volt, a szíj végigszántotta a fenekem, a vége oldalt belemart a combomba, vörös csíkot hagyva maga után.
Megérkezik a következő ütés az első helyére, pokolian fáj, a szíj ugyanoda csapott le megint, ilyet eddig nem kaptam még soha, nagyon fáj, elsírom magam, de anyut ez nem hatja meg, a szíj hangosan szeli a levegőt és üvöltve tép bele a fenekembe. Nem tudom magam tartani, hangosan kezdek sírni, mielőtt jön a két utolsó gyors fenekes, de nem segít a sírás sem, fenekem feldagad, azt hiszem, holnap nem fogok tudni ülni rendesen, tudja ezt anyu is, hogy fáj másnap a kemény iskolapad.
Csatt és csatt, hangosan bőgök, de nem merem elengedni az asztalt, amíg engedélyt nem kapok.

2013. május 6., hétfő

Bizonyítványosztás I

Megkaptam a bizonyítványomat,hát, nem úgy sikerült,ahogy vártam és ahogy beharangoztam otthon. Megígértem, nem lesz hármasom, csak néhány négyes, erre a végén 3,7-es átlagra megkaptam a hármast, azzal, hogy jövőre majd a jobb jegyet kapom.
Persze, jövőre, de én most fogok kikapni, gondoltam magamban, amikor átvettem az ofőtől.
Húztam az időt, direkt a hosszabb úton mentem, késtem is, anyu már otthon volt és mérgesen várt:
- Merre kóboroltál? Nem megmondtam, hogy azonnal gyere haza iskola után?
- Jöttem anyu azonnal, feleltem megszeppenve.
- Aha szóval még hazudsz is! Azonnal told le a nadrágod és fogd meg a bokád!
Nem mertem ellenkezni, akkor még jobban kikapok, és ráadásul bokafogásban. Mindig félek, hogy előre bukok egy-egy erősebb csapás után. Ezek cikáztak a fejemben, amikor letolt nadrággal láttam a lábaim közt a rettegett szíjjal megérkező anyámat.
Ötöt kapsz közölte, számold, dörrent rám, karját hátrafeszítette, fenekem megfeszítettem, és vártam az első csapást a héten már elvert fenekemre. Csatt, a szíj végigégette fenekem, újabb vörös hurkát rajzolva hátsómra. Alig kaptam levegőt annyira fájt, elfelejtettem számolni is.
- Nem számoltad, akkor megismételjük!
- Ne anyu, kérlek, nagyon fáj!
Ellenkezel, szóval az plusz egy, már hétnél tartasz, szóval számold, segítek, egy! Hatalmas csattanás hátsómon, azt hittem, szétszakad a bőr a fenekemen, de már jött is következő.
Kettő nyögtem fájdalmasan, a terpeszben közben láttam, anyu hátrahajtja a kezét három csatt és aúú. Nem bírtam ki sírás nélkül megint.A fenekem helyén egy égő húsgolyót éreztem, megint nem fogok tudni rendesen ülni és a bizonyítvány miatt még ki sem kaptam gondoltam, négy.
Anyu nagyon jól kezeli a szíjat, gyakorolt a fenekemen, sosem kapm ugyanoda, hogy az egész hátsóm beterítse hurkákkal és mindenhol egyenletesen fájjon,öt, már csak egy van, ami legalulra jön, a combom és fenekem találkozására.
Ez az utolsó a legfájdalmasabb, ilyenkor anyu teljesen hátrahajol, a szíj hangosan repül a levegőben, hatalmas csattanással érkezik meg hat, sírok, szipogok, de nem merem megsimogatni a fenekem amíg engedélyt nem kapok rá.
Menj a fürdőbe és mosd meg az arcod, hangzik, amíg fel nem egyenesedhetek, megfogom vörös égő fenekem,fájdalmasan masszírozom, amíg a fürdőbe sietek.