Esti fenekes

Az iskolában egész nap csak az esti verésre tudtam gondolni, néha megsimogattam nadrágon keresztül, csak úgy lopva, a szünetekben elmentem a mosdóba, megnézni az előző fenekesektől épp gyógyulófélben lévő hátsómat, és félve vártam az utolsó órát.
Mikor hazaértem, anyu már otthon volt, nem szólt egy szót sem, talán elfelejtette? Reménykedtem, de sajnos nem, még mindig mérgesen megkérdezte, mi volt az iskolában?
Amennyire csak tisztelettudóan tudtam, mondtam, hogy nem kaptam jegyet, az órákon minden rendben volt, a házit is meg tudtam csinálni a napköziben, úgyhogy ma este csak egy kicsit kell tanulnom, és készen vagyok.
- Szóval kicsit kell tanulnod, válaszolta, akkor most fogod a könyvet és szépen betérdelsz a sarokba, nem jöhetsz ki addig, amíg fel nem tudod mondani a leckét. Ha nem tanulod meg, tudod mi lesz?!
- Igenis feleltem, es közben csak arra tudtam gondolni, hogy milyen rossz lesz a sarokban térdelni és tanulni közben, ki tudja, meddig fog tartani megtanulni a verset úgy, hogy ne kapjak ki utána.
Lehúztam a nadrágom, betérdeltem kezemben a könyvvel a sarokban, és elkezdtem félhangosan memorizálni a verset, hallottam, ahogy a hátam mögött anyu jön-megy, próbáltam a tanulásra koncentrálni, hogy ne kapjak ki még emiatt is. Ahogy az idő telt, egyre nehezebb volt a  hideg kövön térdepelni és egyre kevésbé tudtam a versre koncentálni, kb egy óra múlva úgy döntöttem, lesz ami lesz, szólok anyunak, hogy megtanultam, kérdezze ki, a seggesek sem érdekelnek, csak kelhessek fel végre.
- Készen vagyok, szóltam remegő hangon, kikérdezheted anyu, felállhatok?
Állj fel, ha készen vagy, gyere ide az asztalhoz, várj a szokásos módon, hozom a szíjat! Nagy sóhajjal felálltam, a lehúzott nadrágom miatt alig tudtam lépkedni, lehúztam az alsómat, és még egyszer utoljára megsimoggatam a fenekem.
Beállatam egyhe terpeszbe, és megmarkoltam az asztal szélét és vártam, hogy anyu visszajöjjön a szíjjal és elkezdje rám kimérni a tegnap esti simogatásért a megérdemelt büntetésem.
Ezer dolog kavargott a fejemben amikor anyu visszaérkezett a szíjjal, és megkérdezte, tudod miért kapsz most ki?
- Igen, tudom, tegnap éjjel simogattam magam és megtiltottad válaszoltam halkan.
- Mit ígértem még neked múltkor, mi lesz a büntetésed, ha simogatod magad legközelebb?
Azt, hogy nagyon ki fogok kapni. válaszolom, de sajnos nem, nem ezt, próbálok kutatni, gondolkozni, de sajnos be kell nyögjem, akkor nem emlékszem anyu!
- Rendben fiatalúr, majd eszedbe jut, vagy ha nem, hát úgy is jó, hangzik anyu vészjósoló hangja, miközben hallom, hogy a szíj megsuhan a levegőben, hogy egy másodperccel később a megfeszített hátsómon landoljon.
AHH, nyögök fel, elég keményen kaptam, az első fájdalmas hurka már érzem, duzzad a fenekemen, miközben záporozik rám a többi ütés, puff puff puff, a fenekem ösztönösen megfeszítem, de sajnos nem segít, a negyedik ütésnél elkezdek szipogni, anyu nagyon fáj a fenekem suttogom.
Azért kapod válaszolja anyu, hogy fájjon és emlékezz, mi történik, ha simogatod magad és közben kiméri a következő bőrrepesztő ütést a vastag szíjjal.
- Szóval, eszedbe jutott, mit ígértem neked múltkor?
Még mindig fogom az asztal szélét, szipogó vékony hangon mondom, hogy nem emlékszem anyu, de ez már egy másik történet lesz...

Maszti III

Fekszem éjjel az ágyban, valamiért nem tudok aludni, csak a félig pisis pelusban keletkezett hatalmas dudorra tudok gondolni, no meg a fenekesekre, amit kapok, ha hozzérek, pedig annyira jó, fut át az agyamon, no meg anyu biztos alszik, nem veszi észre.
A takaró alatt a pelenkán keresztül, kívülről kezdem el dörzsölni, kezem már fáj, de jön a megkönnyebülés, amikor a sötétben meghallom anyu hangját:
Befejezted végre? Hihetetlen, hogy te semmiből nem tanulsz, mondja mérgesen és becsapja maga mögött az ajtót.
Hirtelen elszállt minden erőm, csak a holnapi fenekesekre tudok gondolni, szép lassan érzem, hogy csorgok be a pelenkába.
Nagyon nehezen tudtam elaludni, reggel próbálok csendben, nagyon tisztelettudóan beszélni, szinte ott sem lenni, mire anyu közli, hogy nem felejtettem ám el az éjszakát!
Az iskolában a nap szinte röpül, pedig máskor csak vánszorogni szokott, egyik óráról ki, másikra be, a többiekkel sincs kedvem beszélni, csak magamban gubbasztok és az esti fenekesekre tudok gondolni.

Szomszéd

Hétvégen van, szombat délelőtt és már kikaptam. Nincs ma anyunak jó kedve,reggeli után bejött a szobámba, szétnézett és mérgesen kérdőre vont: Mi ez a kupleráj itt fiatalúr, mióta nem raktál rendet az asztalodon? Nem lehet így normálisan tanulni, nem hiszem el, hogy így kell kinéznie! Disznóól, de majd teszek róla, hogy rendet rakj!
Ekkor már tudtam, hogy megint ki fogok kapni, sokadjára a héten. Nem is számolom már a hurkákat a fenekemen, egyenletesen beterítik, nincs is idejük elmúlni, már jön is következő adag.
Régebben, ahogy emlékszem sokkal jobban féltem, hogy kiverik a fenekem valamiért, egy ideje, hogy folyamatosan kikapok, már annyira nem érdekel, nem mondom, hogy nem fáj, amikor csattog a fenekemen a szíj, de közel sem annyira félelmetes és fájdalmas mint régen.
Most is nagy sóhajjal lehúztam a nadrágom, enyhe terpeszbe álltam, hogy minél nagyobb felületen találhasson el a szíj és vártam anyut, amíg visszatér a gyűlölt eszközzel.
Most ött kapsz, de ha délutánra nem pakolsz el, megkapod a következő adagot is, elegem van a disznóólból közölte anyu, megsuhogtatta a szíjat a levegőben, ilyenkor már megfeszítem a fenekem és amint elernyednek az izmaim jön is az első csatt. A kezem ökölbe szorul amíg kapom a büntetést, már az asztalomra is oda fogok figyelni gondolom, amíg záporoznak eddig is megkínzott hátsómra a csattanós ütések.
Feldagadt fenekem fájdalmasan hűti a szél, amíg térdelek a büntetés kiegészítéseképp a szobámban, amikor beszélgetés ütik meg a fülemet, mintha ma történt volna, még most is hallom a fülemben.
- Nincs véletlenül kölcsön egy doboz rizsetek? Elfelejtettem venni és a család azt rendelt kérdezi a szomszédból anyu barátnője. És amúgy, mit főzöl ebédre?
- Dehogynincs, ott van a kamrában, megtennéd, hogy kiveszed a polcról, sietnem kell az ebéddel, válaszolja anyu, a fiatalurat emlékeztetnem kellett a dolgaira, és most fut a konyha.
- Már megint rossz jegyet kapott? Túl engedékeny vagy vele, hangzik a válasz, én megnevelném az biztos!
Nálunk nincs rosszalkodás, ha arra kerül a sor, még ki sem kapnak, de már megy a sírás meg a fogadkozás.
Na, gondoltam magamban, akkor a szomszéd kislány is ki szokott kapni, úgy látszik, nem szokott gyakran kapni, mint én, ha már előtte sír, kárörvendek és fülelek tovább.
Szóval, folytatja a szomszéd anyuka, én úgy csinálom, hogy ha baj van, bemelegítem őket kézzel vagy fakanállal, ilyenkor már mindent megbánnak, utána kiküldöm őket a kertbe. Tudod, van az a bambusz bokrunk, na mindig arról szokattam vágatni velük, de nem saját maguknak, hanem a másiknak egy pálcát. Amikor hozzák be, már könyörögnek és potyog a könnyük. Szépen leszedik róla a leveleket utána megkapják az adagjukat. Ha igazán nagyon rosszak voltak, akkor délelőtt is és vacsora előtt is elverem őket, hidd el, ez segít!
Bááár, nem akarlak meggyőzni, úgy neveled a fiad, ahogy akarod, én csak mondom, próbáld ki és meglátod.

Iskolai bünti

Írtátok, hogy az iskolában is volta, akiket még fenekléssel bírtak jobb belátásra. Amikor én jártam iskolába, már nem volt "divat" a tanulókat fenekelni, alsó tagozatban azonban...
Az alsó tagozat napköziben volt egy öreg, nyugdíjas tanár, aki még hitt abban, hogy a hurkás fenék jobb belátásra bírja a gyerekeket, így gyakran suhogtatta is a botot a csoportjában.
A koreográfia a következő volt: aki rosszalkodott, futkározott a teremben, beszélt a tanulóidő alatt, vagy valami rosszat tett, annak felírta a nevét a táblára és húzott a név mellé egy strigulát. Egy strigula egy botnak felelt meg, aki igazán rossz volt, kettő három csípős ütést is begyűjthetett, függetlenül attól, hogy lány vagy fiú volt.
A kiosztásra mindig délután, hazamenetel előtt került sor, hogy a delikvens feneke fájdalmasab húzódjon a hazaúton, és ha otthon még szokták "kezelni" akkor otthon is megkapja a büntetését pluszban.
Sokan elődörzsölték a feneküket, vicces volt látni, ahogy állnak sorban az osztálytársaim és próbálják a feneküket előmelegíteni a verés előtt, azt hitték, hogy ez enyhíti a fájdalmat. Aki otthon is kikapott az tényleg sokkal jobban viselte a két-három botot, mint az, akit nem vertek.
Egyszer emlékszem, én voltam az, aki a legtöbb strigulával rendelkezett, talán néggyel, ami kiemelkedően sok volt, hiszen a többség nem mert azután megszólalni, hogy felkerült a neve a táblára, de én adtam a nagyfiút, pedig be kell ismernem, iszonyatosan fájt, amikor a nadrágon keresztül a centis bot lecsapott.
Szóval adtam a keményet, pedig tudtam, hogy ez anyunak is fel fog tűnni, szóval otthon is vár még egy verés rám. Fél négy lett, mindenki állt a sorba, az első delikvens felállt a katedrára, lehajolt, megfogta a térdét és egy hatalmas suhintással megkapta a magáét.
A lányok általában sírtak utána, a a fiúk meg amíg rájuk nem került a sor, nevettek. Amikor rámkerült a sor, én nem dörzsöltem elő a fenekem, feálltam, megfogtam a térdem, az ujjaim fehéredtek, annyira szorítottam és vártam, hogy megkapjam a négy ütést.
Suhant a bot és csattant a fenekemen négyszer, éreztem, hogy a hurkák nőnek a fenekem, de nem volt új érzés, otthon is így szokott lenni, szóval nem sírtam, a végén óvatosan felegyenesedtem, megtapogattam kivert fenekem a nadrágon keresztül és fájdalmasan lépkedtem, átadva a helyem a következőnek.
A hazaút fájdalmasan telt, a négy hurka virított a fenekemen, és sajnos be kellett vallanom anyunak is, hogy kikaptam az iskolában. A hatás sem maradt el, már az iskolában sem tudsz viselkedeni, hát mire tanítottalak én, hangzott a költői kérdés, mire tudtam, hogy lehúzott nadrággal alkar az asztalon kell várjak a büntire.
Ahogy lehúztam a nadrágom, éreztem a zebracsíkokat a fenekemen, egymás alatt a négy duzzanat beterítve a fenekem mindkét oldalát és most még a szíj is...
Anyu megérkezett befeszítettem a fenekem és hangos csattanással megjöt az első csapás, pont telibe találva az egyik délutáni megduzzadt hurkámat, könnyeket csalva rögtön a szemembe.
Azért kapod, hogy emlékezz holnap is, szégyelld magad ha a tanárnak kell megbüntetnie mondta anyu visszafogottan, amíg megfeszítette a karját és a szíj hangos csattanással eltalálta a másik botütés helyét. Szerintem direkt oda kapom, jöttem rá és felkészültem a következő csapásra, a fenekem megfeszítettem az izmaim fájdalmas táncot jártak és csatt, majd a kis pihenő.
Nem tudom, mit csináltál, közölte anyu, de nem is érdekel, ez majd megtanít arra, hogy legközelebb nem csinálsz ilyet és csatt és csatt, az utolsó ütéseket egymásra helyezve az legalsó részre kapom mindig, hogy az ülés is fájjon.
Bőgve, taknyosan mentem a fürdőbe összeszedni magam a vacsorához.

Maszti II

Középiskolás éveim alatt szerintem mint minden fiatal kamaszfiú mondhatom, a legyet is röptében, így különös szórakozásnak hódoltam: naponta ahányszor csak tudtam, addig masztiztam, amíg bírtam. A reggeli pisis pelusba élveztem mindig először, aztán a szünetekben a mosdóban, majd otthon este, ha felébredtem éjjel, akkor is.
Persze a végén már nem jött semmi, így nyugodtan csinálhattam, le sem kellett húznom a nadrágom, kívülről simogatva élveztem.
Egyik alkalommal elszámoltam magam, leszálltam a buszról, útközben hazafelé még volt anyag, így hiába volt az már a napi sokadik alkalom, az alsónadrágomba élveztem.
Uppsz, ebből baj lesz siettem haza, hogy mielőtt anyu hazaér, gyorsan a fürdőszobában kimossam a nadrágom, nem akartam, hogy a fenekem bánja a szórakozásomat.
Anyu már otthon volt, én meg gyorsan befutottam a fürdőbe azzal, hogy nagyon sietnem kell, majdnem bepisilek, letoltam a nadrágom, levettem az alsómat, lehúztam a WC-t, és elkezdtem dörgölni a mosdókagylóban a foltos alsómat.
- Mit csinálsz odabent, persze jött a kérdés, mi történt, minden rendben van?
- Igen anyu, minden rendben!
- Akkor mit csinálsz? Jött a kérdés, lebuktam, gondoltam magamban, és átfutott az agyamon, ha bevallom, akkor jönnek a tenyeresek is, mint múltkor, szóval azt hazudtam, hogy becsorgott a pisi anyu, nagyon sajnálom, siettem haza, de nem tudtam tartani.
Tudod mi jár, ha nem figyelsz?
Igen, tudom, kérem az ötöt a fenekemre válaszoltam, mint már annyiszor az életben. Csendben kimentem a konyhába, lecsupaszítottam hátsómat, alkar az asztalon, enyhe terpesz és vártam anyut, hogy visszatérjen a szíjjal.
Végülis megérdemlem, nem vigyáztam, máskor kitömöm zsepivel, amit útközben el tudok dobni, gondolkoztam, amíg az első suhanó hangot hangos csattanás követte megfeszített hátsómon, izzó vörös nyomot hagyva. Egy számoltam és már jött is a következő, kettő. Éreztem, ahogy a bőr feldagad három, kicsi szünet, hogy jól célba tudja venni anyu a fenekem alját, ahol vékony a bőr és ha oda kapom, akkor fájdalmas másnap az ülés.
Négy és gyorsan alig tudtam kimondani, már öt, szemem könnyezik, az öt hurka lángol a fenekemen, de nem merek hozzáérni, amíg meg nem kapom az engedélyt.
Menj a fürdőbe és hozd rendbe magad, és én már futok is, meztelen talpam csattog a hideg kövön és közben örülök, hogy ilyen könnyen megúsztam.

Tesióra után

Próbáltam én magyarázni, hogy ki kellett mosni a pólómat, és ott maradt véletlenül a szárítón, de szerintem pikkelt rám a tanár, és persze, beírta az ellenőrzőbe, hogy tornafelszerelésnélkül nem öltözött át.
Mintha nem lenne így is elég bajom, most még ez is, nem hiszem el, hogy velem kell megtörténjen. A hátsóm így is tiszta hurka a tegnapitól, most ha még erre kapok, tuti, hogy így marad, mert jövő héten is lesz valami, meg utána is, és akkor évekig nem fogok tudni normálisban ülni!
Pénteken anyu is mindig hamarabb jön, most más taktikát választottam, nem készítettem ki az ellenőrzőt, megvártam vele, amíg megkérdezi.
Volt valami az iskolában?
Nem, nem volt semmi különös, csak...
Csak? Húzta fel a szemöldökét.
Csak itthon felejtettem a tornapólóm, a tanár nem volt hajlandó adni helyette, így nem tudtam tornázni. Majd persze elmondom,  nem akartam, hogy meglássák a srácok a hurkáimat.
Szóval megint beírás! Tudod, mi jár érte? Igen, tudom anyu, köszönöm, hogy nevelsz és így jobb ember leszek feleltem a sablon szöveget, lehúztam a nadrágom, felkönyököltem az asztalra mint már annyiszor az életemben.
Fájó fenekem a szél csiklandozta, amikor anyu visszatért a szíjjal. Tegnap nagyon kikaptál, de megvan az oka, ugy tudod? Ma is ki fogsz kapni, ebből nem engedhetek, de mivel tegnap is kaptál, választhatsz. Vagy megkapod a szokásos módon a fenekedre az öt szíjat, vagy kapsz négy-négy tenyerest és két szíjat. Döntsél, vagy én döntök!
Inkább a tenyerest és a fenekest kérem, nagyon fáj a fenekem, mondtam csendben.
Rendben, akkor ha már így elkészültél, felelte anyu és megfeszítette a karját, a szíj suhant a levegőben és hatalmas csattanással találkozott a hátsómmal. Jön a következő csatt és vége! Nem mondom, majdnem bepisiltem, de vége, hurrá!
A tenyereseket nem szeretem, de ki lehet bírni. Előretartottam a kezem, a a másikkal alátartottam, hogy véletlenül se rántsam el, anyu lendületből rávágott a szíjjal. A fájdalom nem is a tenyeremben, hanem a lábujjaimban keletkezik, végigfut a fejembe, és csak utána a kezembe. A szíj azért itt is meghagyja a vörös nyomot, csatt, gyors egymásutánban jönnek az ütésekés a jobb kezem már meg is kapta, jöhet a bal, kifeszítem, a szíj suhog, könnyezek, de nem engedem le a kezem, végül megkapom az utolsót is.
Kezek a fej fölé és betérdelsz tíz percre a sarokba, majd utána mehetsz a fürdőbe hangzott az utasítás és én boldogan térdeltem a hideg kőre, örülve annak, hogy ennyire jól megúsztam.

Magamnak

Régen elköltöztem otthonról, régen kaptam ki és mostanában egyre jobban motoszkált bennem a gondolat, milyen lehet felnőtt fejjel hurkás fenékkel várni a következő és következő ütést, milyen lehet másnap alig leülve dolgozni?
Tegnap munka után betértem a kisboltba, vettem két sört és kellemesen ellazulva épp ezek jártak a fejemben, amikor eszembe jutott, miért ne? Kipróbálhatom magamon is a szíjat, ha nem tetszik, hagyom és kész...
Lezuhanyoztam, bekészítettem az esti pelust az ágyba és gondolkoztam: mit próbáljak ki? A kezem? ÁÁ az nem jó, nem tudok nagyot ütni. Fakanalat? Az sem jó! Maradtam a két gyerekkoromban legjobban gyűlölt eszköznél. Elővettem egy régi, ütött kopott szíjat a szekrényből, kimentem a konyhába és kerestem egy régi vágódeszkát, olyat, aminek nyele van.
Hú de gyűlöltem, amikor igazán rossz voltam, mindig addig kaptam a deszkával, amíg a fenekem alsó részét két hatalmas lila folt nem díszítette. Azzal volt csak igazán fájdalmas az ülés, annál még a szíj okozta hurka is sokkal jobb volt!
Felmentem a netre, találtam is pár videót, a legjobb az volt, amikor egy felhosszú barna hajú lány feküdt az ágyon és mondta, hogy most akkor a bal részre ötöt fogok ütni, most a jobb rész kap ötöt, stb
Ezn felbátorodva kettéhajtottam a szíjat, a kezembe vettem és csatt, lecsaptam meztelen fenekemre. Érdekes érzés, mintha most nem fájna annyira, gondoltam, akkor essünk neki. Néztem a videót és csináltam a lány után, csatt csatt, a szíj hagyta a vörös nyomokat. Olyan voltam mint egy kisgyerek: egy jólsikerült ütés után azonnal rohantam a tükörhöz megnézni a nyomokat.
A legvégére hagytam a legfájdalmasabb kétszer öt vágódeszkás ütést. Ösztönösen is megfeszítettem a fenekem és lecsaptam. A hatás nem maradt el, majdnem előre ugrottam a fájdalomtól, olyan sikeresen sikerült a fenekem alsó részét eltalálni. Nem baj, ha a lány kibírja, én ne bírnám ki? Csatt ütöttem újra és újra, majd a tíz ütés után odamentem újból a tükörhöz. Igaz, hogy a fenekem kicsit feldagadt és egységes vörös színt vett fel, de nem láttam sem a szíjtól megszokott égő fájó hurkákat, sem a két lila foltot a deszkától.
Hmm, biztos kicsiket ütöttem, gondoltam magamban, amíg bekentem izzó fenekem és felhúztam az éjszakai pelust. Majd holnap megpróbálom, biztattam magam, és már csorgott is be a meleg pisi a fenekem alá.

Tesióra

Az egész éjszakát hason töltöttem, máskor segíteni szokott, hogy éjjel a pelust jól telecsorgatom és az puhán átöleli elvert fenekem, de most ez sem használt. Minden fordulás hatalmas kínnal járt, reggel azt hittem szétszakad a bőröm, amikor felültem az ágyban.Végülis elég nagy hülyeséget csináltam, magamnak köszönhetem, gondolatam.
Ma ráadásul tesióra lesz, ezt nem fogom kibírni, hogy öltözök így át? A srácok halálba fognak szekálni, ha meglátják, hogy kikaptam a tegnapi mutatványért. Nem fogom bevinni a tornazsákom, így nem tudok majd átöltözni!
Gyorsan bementem a fürdőbe, becsomagoltam a pisis pelust, lezuhanyoztam és felvettem egy tisztát. Ha már úgysem fogok átöltözni, legalább ez segítsen az ülésben!
Állva ettem meg a reggelim, megpusziltam anyut és elköszöntem táskával a hátamon. A járás is fájdalmas volt, nem tudom, hogy fogom kibírni a mai napot.
Plusz, megint kapok egy beírást a tesióra miatt, ami miatt megint el fog anyu verni, de jön a hétvége, azalatt úgyis kiheverem, fiatalon úgyis jobb az immunrendszer ismételtem magamban a biszórán elhangzottakat.
A nap fájdalmasan lassan telt, minden mozdulat emlkeztetett a tegnapra, végülis ezért szoktam kikapni, hogy sokáig emlékezzek, mivel jár, ha rossz fát teszek a tűzre.

Osztályfőnöki

Középiskolában a fiúk közt mindig is téma volt, ki mikor fogja elveszíteni, kinek mekkora, kinek mekkorát spriccel. Egyik délután tanítás után én is fogadtam, hogy az enyém megy a legmesszebb.
A mérésnek meghatározott rendje volt, az emelti fiú WC-ben egy figyelt, míg a többiek általában ketten vagy hárman neki nem láttak "marokmarcsázni" vagy "kézizni" ahogy neveztük. Akinek a legmesszebbre ment, az győzött, és egy ilyen győzelem azért a kamasz fiúk közt fontos volt.
Beálltam enyhe terpeszbe, persze az alsómat csak elől toltam le, nem akartam, hogy a héten kapott nyomok után cikizzenek, és egész jól repült az anyag, büszkén nézek körbe, amikor meglátom, hogy a tesitanár figyel az ajtóban.
Szóval ezzel szórakoztok iskola után! A többieknek meg a ti mocskotokban kell lenni! Gondolkozhatnátok máskor, végezzétek el máshol, csak ne itt. A minimum, hogy szólok az osztályfőnöknek, dörrent ránk.
Próbálkoztunk mindennel meggyőzni, de hajthatatlan maradt, még aznap megkaptuk a beírást az ofőtől, hogy kéri a szülőket a WC helyes használatából oktassanak ki minket.
Hazaértem, az ellenőrzőmet kinyitva kikészítettem az asztalra, és amilyen gyorsan tudtam, mentem a szobámba megírni a leckét, anyu lássa, mennyire szorgalmas vagyok, hátha azzal enyhíthetek egy kicsit a rám váró verésből.
Sajnos nem így lett, hazaérve az első amit meglátott az én ellenőrzöm volt. Mit csináltatok, kérdezte,és láttam, ahogy elfutja a méreg!
Anyu ne légy mérges, az úgy volt, hogy versenyeztünk, kinek mekkora a fütyije a WC-ben, és ezért kaptam a beírást. Szóval csak versenyeztetek, és mást nem csináltatok? Lehajtott fejjel, alig suttogva mertem csak kinyögni, hogy de, csináltunk.
Elveszem én a kedved az ilyen versenyektől, meglátod! Azonnal told le a nadrágod, szokásos póz, amíg hozom a szíjat. Megint kikapok, és mire végigfutott a fejemen, hogy ez már a második alkalom a héten, meg is érkezett az első igen kemény csapás a fenekem felső részére. Azt hittem, szétszakad a bőröm, annyira fájt. Addig verlek, amíg azt nem gondolom, megtanultad a leckét, közölte anyu mérgesen, és ismét lesújtott remegő, a múlkoritól még érzékeny, sárgás foltokkal díszített fenekemre.
Anyu, ez nagyon fáj, suttogtam, amíg kaptam a következőt, végiszántotta a fenekem, belemart a combomba oldalt,égő vörös duzzadt hurkát hagyva maga mögött.
Fáj? Az nem fájt, hogy szégyent hoztál ránk, kérdezte mérgesen, megfeszítve karját és lecsapott remegő fenekemre. Nem mertem odanyúlni és a kis terpeszből elmozdulni sem, hiszen akkor még többet kapok, a fenekesek meg csak jöttek, jöttek, beterítve az egész fenekem, tovább végig a felső combomon. Egy ideje már könnyeztem, amikor abbamaradtak az ütések, hátsó felem lángolt, azt hittem vége van a büntetésnek, amikor hallom anyu hangját.
Nehogy megmozdulj, ez még csak a kezdet, a java most jön! Ha hozzáérsz a fenekedhez, öttel többet kapsz, mint gondoltam, mondta, és közben hallom, hogy a konyhában keres.
Ó csak a deszkát ne hozza, csak azt ne, gondolatam, közben az izmaimat megfeszítve elengedve próbáltam enyhíteni hátsóm fájdalmát, amikor anyu mögém lépett és lecsapott fenekem alsó részére a deszkával.
Azt hittem, csillagokat látok, a feldagadt hurkákat kezte el verni, ott, ahol a legvékonyabb a kifeszített bőr, az a rész, ami minden leülésnél hozzáér a székhez.
Csatt és csatt, felváltva záporoztak a fenekesek hol az egyik oldalra, hol a másikra, nem tudom, mennyi idő telhetett el és mennyit kaptam, egyszer csak szünet, anyu közölte, hogy a jobb oldal már kész van, még kapok párat a balra és biztos nem tudok kényelmesen ülni egy darabig.
Meg is kaptam, a deszka suhant a levegőben és hangos csattanással találkozott a már amúgyis megkínzott hátsómmal, pokoli fájdalmat okozva.
Most így maradsz, majd szólok, ha kimehetsz a fürdőbe rendbetenni magad, közölte, kb 10 perc múlva kimehettem taknyos könnyes arcom megmosni és lopva végigsimogattam a fenekem a tükör előtt. A felső combomtól kezdve végig égő vörös árnyalatban pompáztam hátulról, a hurkák szinte beterítettek, a fenekem ülőrészén a hurkákat felváltotta két véraláfutásos lila folt, a deszka nyoma.
Aznap este állva ettem a vacsorám...

Bünti

Ma reggel, mikor felkeltem gyorsan ki szerettem volna futni a fürdőbe, elrejteni az éjszaka nyomait, de sajnos nem voltam elég gyors. Anyu már a konyhában áll, kortyolja a kávéját és vészjósló hangon szól: látom ám, mi történt az éjjel! Megint bepisiltél!
Ez nem jött be gondoltam, a seggem megint hurkás lesz, olyan gyorsan próbáltam a fürdőbe menni, ahogy csak tudtam, de anyu megállított.
Nem kell annyira sietni, nem vagyunk késésben, van még öt percem arra, hogy emlékeztesselek mi történik ha nem a WC-t használod!
Told le a pelenkát és fogd meg a bokád, hozom a szíjat!
Keservesen letoltam a nedves pelust, fenekemen a bőr fel volt ázva az éjszaka történtek miatt, a puha bőrön minden ütés legalább kétszer annyira fáj, gondoltam, de nem volt sok időm gondolkozni, megszorítottam a bokám és vártam az első ütést lemeztelenített fenekemre.
Hallottam, ahogy a szíj csatja megcsörren, suhanva szeli a levegőt és egy hatalmas csattanással megérkezik a fenekemre. Anyu nagyon jól tud célozni, minden ütés amit kapok egymás alatt sorakozik, mértani pontossággal és sosem téveszt célt, ugyanolyan erővel találja el mindkét remegő részét fenekemnek, hogy már az első ütés után könnybelábad a szemem. Érzem, hogy az a rész lángolva emelkedik ki a bőrömből, hogy még négy ugyanilyen hurka kövesse.
Ma is nehéz lesz az ülés gondolom, mire meg is érkezik a következő fenékrepesztő csapás.
Tartsd rendesen magad, szeretnél még pluszt is kapni, hangzik a kérdés, persze, persze, hogy nem szeretnék. Próbálom megfékezni magam, de az izmai ösztönösen megfeszülnek, amikor hallom a suhanást, már három, jön a kettő legfájdalmasabb a fenekem aljára, a két gyors, nincs közte pihenő, csatt csatt hallom hátulról, de a fájdalom sokkal hamarabb eljut, mint a hang, szorítom a bokám, az ujjaim nyomai meg fognak látszódni, de nem engedem el, amíg anyu nem szól, mert akkor jön a ráadás.
Így állok még égő fenékkel, lábaim közt a pisis pelussal, amíg nem hallom, hogy tünés a fürdőbe.

Bepisiltem

Tegnap este a szokásosan indult minden, megcsináltam a leckét, vacsora után elmentem pisilni, lezuhanyoztam és mivel éjjelente néha el szoktam áztatni az ágyat amíg alszom, felhúztam a gumibugyit gondosan beigazgatva a pelenkát.
Szeretem, ahogy hangosan csörög és zörög, rátapad a fenekemre, tudom, hogy nagy szégyen ez itt falun, de sajnos ez van, a doki is megmondta, valami pszichés dolog állhat a háttérben, de majd kinövi ez a gyerek!
Lefekvés után éreztem már, hogy baj van, megint nyomott, feszített a vacsihoz megivott tea, pedig próbáltam olyan keveset inni, amennyit lehet.
Feküdtem a hátamon és lassan elkezdtem beengedni a forró pisit a pelenkába, éreztem, ahogy a meleg szétárad a combjaim közt.
Tudom, bepisiltem, ezért holnap megint megfogom kapni este az adagomat, de az ágyban feküdve ez olyan távolinak tűnik, meg lehet, el is felejtődik. Ilyen gondolatokkal feküdtem le aludni.
Éjjel arra ébredtem, nem voltam elég elővigyázatos újból éreztem a melegséget a lábam közt, nah, holnap biztos kikapok és csendben, hogy anyu fel ne ébredjen a zörgésre, elkezdtem simogatni nagyra nőtt csomagom.

Ugyanoda

Ma este anyu nagyon mérges, nem is tudom, miért, próbálok nem okot adni, hogy kikapjak, de sajnos nem megy, megint kaptam egy hármast amiért tudom, ki fogok kapni.
Próbálom húzni a dolgot, amíg anyunak egy kicsit jobb kedve lesz, de nem, nem lett, így vacsi utan eléállok, és hüppögő, elhaló hangon közlöm a sajnálatos tényt, hogy ma magyarból hármast hoztam haza.
Látom, anyu arcát elfutja a méreg, nem is kérdez semmit, csak mondja a szokásos büntetés előtti szöveget, hogy told le a nadrágod, hajolj az asztalra!
Huh, szerencsére nem a bokámat kell megfogjam, kapaszkodhatok az asztalba, nem kell attól tartanom, egy jól találó ütés után orra esek, persze, még sosem estem, de ettől mindig tartok.
Letolom a nadrágom és az alsómat, tudom, most nagyon fog fájni egy darabig, de majd megpróbálom kijavítani a jegyet, hogy év végén ne kapjak ki még jobban a bizonyítványért, ez jár az eszemben mire anyu meghozza a szíjat.
Tudod miért kapod? Egyetlen dolgod, hogy tanuljál, és nem csinálod, ezért kell kikapj!
Igen, anyu, tudom, mondom halkan, és a kisterpeszben megfeszítem a fenekem, várva az első ütést, ami meg is érkezik, de nem oda, ahova szoktam kapni, a fenekem aljára jön, a legfájdalmasabb helyre, ahol a combom és a fenekem találkozik.
Ahh, nyögök fel, ez igazán fájdalmas volt, a szíj végigszántotta a fenekem, a vége oldalt belemart a combomba, vörös csíkot hagyva maga után.
Megérkezik a következő ütés az első helyére, pokolian fáj, a szíj ugyanoda csapott le megint, ilyet eddig nem kaptam még soha, nagyon fáj, elsírom magam, de anyut ez nem hatja meg, a szíj hangosan szeli a levegőt és üvöltve tép bele a fenekembe. Nem tudom magam tartani, hangosan kezdek sírni, mielőtt jön a két utolsó gyors fenekes, de nem segít a sírás sem, fenekem feldagad, azt hiszem, holnap nem fogok tudni ülni rendesen, tudja ezt anyu is, hogy fáj másnap a kemény iskolapad.
Csatt és csatt, hangosan bőgök, de nem merem elengedni az asztalt, amíg engedélyt nem kapok.

Bizonyítványosztás I

Megkaptam a bizonyítványomat,hát, nem úgy sikerült,ahogy vártam és ahogy beharangoztam otthon. Megígértem, nem lesz hármasom, csak néhány négyes, erre a végén 3,7-es átlagra megkaptam a hármast, azzal, hogy jövőre majd a jobb jegyet kapom.
Persze, jövőre, de én most fogok kikapni, gondoltam magamban, amikor átvettem az ofőtől.
Húztam az időt, direkt a hosszabb úton mentem, késtem is, anyu már otthon volt és mérgesen várt:
- Merre kóboroltál? Nem megmondtam, hogy azonnal gyere haza iskola után?
- Jöttem anyu azonnal, feleltem megszeppenve.
- Aha szóval még hazudsz is! Azonnal told le a nadrágod és fogd meg a bokád!
Nem mertem ellenkezni, akkor még jobban kikapok, és ráadásul bokafogásban. Mindig félek, hogy előre bukok egy-egy erősebb csapás után. Ezek cikáztak a fejemben, amikor letolt nadrággal láttam a lábaim közt a rettegett szíjjal megérkező anyámat.
Ötöt kapsz közölte, számold, dörrent rám, karját hátrafeszítette, fenekem megfeszítettem, és vártam az első csapást a héten már elvert fenekemre. Csatt, a szíj végigégette fenekem, újabb vörös hurkát rajzolva hátsómra. Alig kaptam levegőt annyira fájt, elfelejtettem számolni is.
- Nem számoltad, akkor megismételjük!
- Ne anyu, kérlek, nagyon fáj!
Ellenkezel, szóval az plusz egy, már hétnél tartasz, szóval számold, segítek, egy! Hatalmas csattanás hátsómon, azt hittem, szétszakad a bőr a fenekemen, de már jött is következő.
Kettő nyögtem fájdalmasan, a terpeszben közben láttam, anyu hátrahajtja a kezét három csatt és aúú. Nem bírtam ki sírás nélkül megint.A fenekem helyén egy égő húsgolyót éreztem, megint nem fogok tudni rendesen ülni és a bizonyítvány miatt még ki sem kaptam gondoltam, négy.
Anyu nagyon jól kezeli a szíjat, gyakorolt a fenekemen, sosem kapm ugyanoda, hogy az egész hátsóm beterítse hurkákkal és mindenhol egyenletesen fájjon,öt, már csak egy van, ami legalulra jön, a combom és fenekem találkozására.
Ez az utolsó a legfájdalmasabb, ilyenkor anyu teljesen hátrahajol, a szíj hangosan repül a levegőben, hatalmas csattanással érkezik meg hat, sírok, szipogok, de nem merem megsimogatni a fenekem amíg engedélyt nem kapok rá.
Menj a fürdőbe és mosd meg az arcod, hangzik, amíg fel nem egyenesedhetek, megfogom vörös égő fenekem,fájdalmasan masszírozom, amíg a fürdőbe sietek.

Interjú

- Mióta szoktál kikapni?
- Tudod, nagyjából ha rossz voltam, mindig kikaptam, amióta az eszem tudom. A fenekem úgy istenigazán amire emlékszem iskolás korom óta van kiporolva.
- Ki szokott megbüntetni?
- Anyu, mivel elváltak
- Mivel szoktál kikapni?
- Általában szíjjal, tudod, olyan 3 cm vastag barna szíjjal, le van vágva a csatja és ketté van hajtva. Néha szoktam még kapni fakanállal és néha pálcával is, ha igazán rossz vagyok.
- Rossz?
- Igen, ha nem úgy viselkedek, ahogy anyu szeretné, vagy rossz jegyet hozok, nem mosogatok el, ilyesmi. Minden ami zavarja. Úgy gondolja, hogy ezzel jó irányba terel.
- Általában hányszor szoktál kikapni?
- Hááát, úgy hetente párszor, mondjuk háromszor négyszer. Nem szokott a fenekem fehér lenni, ha erre gondolsz.
- Melyik a kedvenc eszközöd, ha választhatnál, mivel kapnál ki?
- Mindegyik másképp fáj, a pálcát kivéve bármivel.
- Mennyit szoktál kapni?
- Ötöt, tizet, annál csak akkor többet, ha nagyon rossz voltam.
- Mennyi volt a legtöbb?
- 15 szíj és 15 pálca. Utána nem tudtam ülni legalább két napig.

- Általában hova kapod, csak a feneked?
- Igen, a fenekemre szoktam kapni, hogy másnap fájjon az ülés, de néha, ha nincs elég hely, a felső combomra is jut.
- Hogy?
- Le kell mezteleníteni magam, ráhajolni az asztalra, megfogni a szélét, enyhe terpesz. Néha meg kell fogni a bokám és úgy, de azt nem szeretem, mindig félek, hogy orra bukok egy ütés után.
- Jó régóta kikapsz, szokott még úgy fájni egy egy feneklés mint régen?
- Most hogy kérdezed, talán nem. Régen nagyon fájt, most eléggé edzett a fenekem, letolom a nadrágom, csatt csatt legyünk túl rajta. Csak a másnapi ülés ne fájna annyira, de tudom, ez is büntetés része.
- A feneklésen kívül szoktál még más büntetést is kapni?
- Más büntetést? Néha be kell térdelnem a sarokba, ha erre gondolsz. De az is elég büntetés, ha reggel közli anyu, hogy este kikapok, addig forgatom magam rajta és már alig várom, hogy este legyen és legyek túl rajta.
- Miért kaptad a legnagyobb feneklést, amire emlékszel?
- Talán nemrég kaptam ki a legjobban, amikor eltitkoltam, hogy a félévi témazáró kémiából kettes lett és jegyet rontottam. Aztán még éjszaka rajtakapott anyu, hogy magam simogatom. Előkerült a pálca is, nagyon kikaptam.
- Még egy utolsó kérdés, olyan semlegesen beszélsz arról, hogy kikapsz. Miért?
- Tudod, nem mondom, hogy szeretem, ha elfenekelnek, de valahol megnyugtató, hogy ha rosszat teszek, akkor van következménye és miután kikaptam anyu nem haragszik rám. Annyira meg nem fáj már annyira. És tudod, szoktam maszturbálni utána éjjel, így nem is olyan rossz.

Hétvége

Egész hétvégén az járt az eszemben, amit Zsuzsa mondott pénteken... Hátsó felem megkínzása nem hagyott nyugodni. Hülyeség, és biztos, hogy napokig fájna utána az ülés, de egyben izgató is lenne letolni előtte a nadrágom, enyhe terpeszbe állni, hogy a belátás meglegyen és várni a csípős bőrszaggató ütéseket.
Olyan régen kaptam már ki, lehet jól esne, lehet igaza volt?
Mi van, ha csak szurkálódott velem, és az egészet a kollégák találták ki?
Szerintetek elmenjek?

Kívánom?

Jópár év eltelt, dolgozom, de nem bírom a kötöttségeket, olyan munkát végzek, ahol az időmet javarészt én osztom be magamnak, csak naponta kell bemennem a központba.
A kapcsolattartóm, Zsuzsa hívhatnám néninek is, elég "jófej" korához képes jól is néz ki, szoktunk beszélgetni erről arról, míg pénteken látom, mindig elég sietősre fogja.

- Hova sietsz ennyire minden pénteken?
- Ah, semmi különös, a fiúk várnak rám.
- Ne viccelj már, a fiaid felnőttek, csak kibírják az anyjuk nélkül, talán nem tudnak egyedül vacsorázni, kérdeztem zrikálva?!
Látom, összevonja szemöldökét, gondolkozik, majd kinyögi, végülis ők kibírnák, de akkor nagyon elkanászodnának, és hát tudod milyen nehéz két fiúgyerekkel!
Gondolatok cikáznak a fejemben, csak nem arra céloz, hogy a fiait, az egyik ráadásul még idősebb is nálam, még mindig kiporolja?
- Tudod, kiskoromban elég sokszor kikaptam, ha rossz fát tettem a tűzre, kezdem el
- Tényleg, hogyan?
- Le kellett tolnom a nadrágom aztán az alsót is, felkönyökölni az asztalra, anyu hozta a szíjat és általában kaptam ötöt a meztelen hátsómra.
- Na látod, és milyen rendes ember lettél, ezt magyarázom a fiaimnak is, ha kiporolom a hátsójukat, az csak azt jelenti, hogy gondoskodom róluk!
- Azért annyira nem volt az olyan leányálom szólok közbe, mire látom, elfutja a méreg
- Aha szóval még neked is néha ki kellene kapnod édesanyádtól, rögtön nem így beszélnél! Jönnél csak el hozzám, kapnál egy adagot a szíjjal meg a pálcával, megváltozna a véleményed!

Sietnem kell haza, már biztos várnak, te meg szépen gondolkozz el azon amit mondtam, és ha végiggondoltad, jövő héten várlak egy kiadós porolásra, jegyezte meg viccesen.

Nah, arra várhat, gondoltam magamban, hogy én lemeztelenítsem magam előtte, amúgyis olyan régen kaptam ki szerencsére... kinek hiányzik egy jó alapos verés???

Csak úgy

Késő délután hazaértem napköziből, anyu is megjött, láttam rajta, nincs jó kedve. Valószínűleg a munkahelyén akadt valami probléma nem tudom, engem sosem szokott ilyenekbe beavatni.
Ilyenkor a lehető legjob igyekszem lenni, halkan mozgok, halkan beszélek, nehogy a fenekem bánja a rosszkedvét.
Automatikusan megyek  szobámba, írom a házi feladatokat, tanulok, még a zenét sem kapcsolom be, hátha fáj anyu feje.
Matek magyar házi kész, bepakolok mindent a táskába, kimegyek a konyhába, végeztem anyu, vacsorázunk?
- Igen, azonnal ehetünk, teríts meg, mi volt ma az iskolában?
- Semmi különös válaszolom, nem történt semmi.
- Jegyet kaptál?
- Nem, nem kaptam anyu.
Igyekeztem minnél tisztelettudóbban válaszolni, éreztem a hangjában a növekvő feszültséget.
Elegem van belőle, hogy mindent úgy kell kihúzni harapófofóval belőled. Sosem tudsz norrmálisan beszámolni? Na mindegy, teszek róla, hogy megeredjen a nyelved. Hajol az asztalra amíg hozom a szíjat!
Puff, gondolom magamban, megint kiverik a fenekem, pedig most aztán nem tettem tényleg semmi rosszat, megint két napig fog minden leülés fájni. Még a hétvégén kapottak sem múltak el teljesen, ahogy a kemény iskolapadba beültem, még ma is fájtak a hurkák.
Nem akartam megkockáztatni, hogy anyu megtoldja a büntetésem, lehúztam a nadrágom és alkarral a szokott pózban felkönyököltem az asztalra.
Szélesebb terpeszbe hangzott a parancs, engedelmesen széttártam a lábaim és már jött is az első ütés. AHH, ez nagyon fájt, keresztbe marta meg a fenekem eltalálva egy régebbi hurkát. Éreztem, hogy azonnal vöröslő hurka nőtt a hátsómra és ez még csak az első!
Akaratlanul is megfeszítem néha a fenekem, de anyu mindig megvárja a kellő pillanatot, elernyednek az izmaim és csatt megérkezett a második.
Érzem, elönti a könny a szemem, de próbálom magam tartani és nem sírni, szipogva veszem a levegőt és csatt, itt a harmadik.
Magamban számolok, tudom, az utolsó kettő, a legfájdalmasabb következik, a lábaim remegnek, de tartom a terpeszt, nem akarok ráadást és már meg is érkezik a combom és hátsóm találkozásához a bőrrepesztő szíj csatt és csatt.
Nyelem a könnyeim, amíg el nem hangzik, hogy végeztünk, húzd fel a nadrágod és rakd rendbe magad a fürdőben.

Késés

Ma reggel nagyon elaludtam, anyu korán elment munkába én meg addig lustálkodtam, hogy nagyon késében voltam.
Még szerencse, hogy este bepakoltam futott át az agyamon, kiugrottam az ágyból, lábam közt az éjszaka "termése" dudorodott, az álmomban telepisilt pelus húzta le derekam. Huh gondoltam, ezt jól sikerült telerakni, annyi pisi csorogott be, szinte csak terpeszbe tudtam kimenni a fürdőig, gyorsan letoltam magamról és megmostam a fenekem.
Az utolsó verés nyomait még lehett látni a tükörben, lilás nyomok díszítették a hátsóm, de érintésre nem fáj állapítottam meg magamban, gyorsan bekrémeztem magam, és uzsgyi az iskola.
Itt követtem el a nagy hibát utólag visszagondolva, krémezés után elfelejtettem a pisis pelenkámat becsomagolva kidobni a kukába, de könnyű utólag okosnak lenni, amikor már hurkák díszítik megint a fenekem.
Szóval elrohantam az iskolába, a nap egész gyorsan telt, igazából nem történt semmi, tanultunk, hazaértem, anyu már itthon volt és látom, nagyon dühös rám.
Mit felejtettél el fiatalúr reggel?
Hmm, gondolkozom, gondolkozom, mit is felejthettem el? Bezárni biztos bezártam...
Nem kellett sokáig törnöm a fejem, mérgesen mondta anyu, hogy a pelenkát! Egész nap ott büdösödött a fürdőszobában, szerinted milyen szag volt mire hazaértem!?
Nem is kellett mondani, automatikusan toltam le a nadrágom, húztam le az alsómat, és megfeszített fenékkel vártam, hogy anyu visszaérjen a szíjjal és kimérje rám a megérdemelt verésemet.
Nem kellett sokat várnom, az első kegyetlen csapás hamar megérkezett megfeszített fenekemre, végigszántva a bőrt, feldagasztva lilás foltokkal amúgy is meggyötört fenekem. Csatt és AUU, nyögtem fel a fájdalomtól, de nem sok időt kaptam megnyugodni, a következő csapás is megérkezett a fenekemre.
Tudod, miért kapsz ki, ugye?
Igen anyu, köszönöm a büntetést!
Hátranéztem a lábam közt, láttam, anyu hátralendíti a karját, hogy minnél nagyobb csapást tudjon rámérni kifeszített fenekemre. Cseppet sem kímélt, de most tényleg rászolgáltam állapítottam meg szipogva, vártam a következőt.
Az utolsó kettő jön számoltam, lábam remegett a fájdalomtól, de nem mertem hátranyúlni megsimogatni meggyötört fenekem, azért még jobban kikapnék.
Csatt és csatt, az utolsó kettőt is megkaptam, éreztem rögtön feldagadó hurkáimat, most biztos fájni fog az ülés, az öt égő hurka vörösen izzott fenekemen, amikor betérdeltem a sarokba.

Párna

Hétvége, szombat délután, írom a leckémet, anyám a konyhában tesz-vesz, amit nem is bánok, nem szeretem, ha figyel írás közben, akkor óhatatlanul is elrontom.
A tegnapi este óta a fenekem lévő tíz hurka fájdalmasan húzódik, megint kikaptam a szíjjal, de csak magamnak köszönhetem, mormolom magamban, minek kellett feleselnem?

Amúgy meg nem is annyira kellemetlen, hiszen hétvége van, ilyenkor biztonságból is, hogy ne koszoljam össze a lakást, hordhatom a megszokott pelenkat, és a pisitől megduzzadt pelus jótékonyan kipárnázza a fenekem.
Igaz, az iskola előtt nem is kaptam ki ennyit, meg akkor is kézzel vagy fakanállal, de mióta "nagyfiú lettem", a fegyelmezés más eszközei csattognak meztelen fenekemen.
A pelus azonban nem véd teljesen, odamegyek az ágyamhoz kiveszem az alvós párnámat, a székre teszem, fészkelődök egy sort, hogy kényelmes legyen, folytatom a leckét, azt mondja a négyzet meg b négyzet mondom magamnak.

Már majdnem végzek, hallom jön anyám, gondolom leellenőrizni mit csinálok és hogy állok, görcsösen szorítom a tollat, majd átlyukasztja a papírt, remélem nem számoltam el sehol...
Megáll az ajtóban:
- az meg mi?
- mire gondolsz anyu?
- az ott a feneked alatt!
- a párnám, fájt a fenekem a kemény széktől.

Nah, majd adok én neked párnát! Hát ezért nevellek én? Szerinted miért kapsz ki? Nem csak azért, mert rossz voltál, hanem ezért is, hogy legalább egy kis időre emlékezz, mit rontottál el! Ha nem fáj a feneked, hét adok én neked olyat, hogy a párnán keresztül is megérezd.
Huh gondolom magamban, jó mérges rám, és az nem jó, legalábbis a fenekemnek biztos nem!
Told le a nadrágot, a pelenkát és alkart az asztalra. Ötöt fogsz kapni a meztelen fenekedre a szíjjal, várj meg itt.
Gyorsan megtettem, amit kért, nem akartam még többet kapni a tegnapi mellé. Alkaromat felhúztam így fenekem kidomborodott, láthatóvá vált mindenem.
Ahogy visszatért a szíjjal és megkérdezte, hogy felkészültél már jött is az első csapás. A tegnapi hurkák még vörösen izzottak, amikor egy újabbal gyarapodott a fenekem.
Nem kímélt, a másodiknál már elkezdtem bőgni, de ez nem akadályozta meg, hogy a maradékot is kimérje.
Csatt csatt csatt szólt a fenekemen a szíj, és már nem tudtam magam tartani, szép lassan elkezdett csorogni a lábamon a meleg pisi.
Szedd össze magad és tűnés feltakarítani és pelenkát cserélni és nehogy meglássam mégegyszer, hogy verés után párnára ülsz!

Igenis, szipogva, fenekemen vörös és lila hurkákkal díszítve elindultam a fürdőszoba felé, hogy becsomagoljam magam.

Mosogatás

A vasárnapi ebéd annyiban volt különleges, hogy nagyanyám látogatóba jött hozánk, hozott csokit, ajándékot, régen láttam.
Megebédeltünk, anyu megkért, mosogassak el
- Olyan régen láttam nagyanyádat, leülök vele beszélgetni, leszel olyan jó fiú és elmosogatsz nekem? Tudod, nem szoktam kérni, de most jó lenne.
- Igen anyu, elmosogatok, csak előbb megnézem a nagyitól kapott játékot...
Ez volt a baj, egyre jobban belefeledkeztem a játékba, szinte repült az idő, fel sem tűnt, hogy már négy óra is elmúlt, amikor anyu dühös hangját hallottam magam mögött.
- Nem megígérted, hogy megcsinálod? Most nézd meg, odaszáradt minden, sokkal nehezebb lesz így a dolgom. Nem baj, fiatalúr, hangzott vészjóslóan a hangja, megtanítom neked, hogy ne ígérgess felelőtlenül.
Állj csak oda a mosogatóhoz, nadrágot letol és megfogod a szélét, nézzed csak, miért kapsz ki.
- De anyu, kérlek, ne a nagyi előtt... próbálkoztam
- Miért, azt hiszed, most lát először ilyet? Hidd el, nekem is kiverte a fenekem, ha megszolgáltam, és nem olyan simogatást kaptam mint te, sokkal keményebbeket ütött. Anyu gyere csak ki, nézd meg, milyen hasznontalan unokád van, hiába nevelem!
Nagyi kijött, hátranézve először láttam, hogy meglepődik meztelen hátsómon, szipogva kezdtem kérlelni, nagyi, kérlek, beszélj anyuval, ígérem elmosogatok, csak ne kapjak ki.
Mire befejeztem anyám jött a szíjjal, hátralendítette karját és az első ütés el is érte a fenekem. Csatt szépen énekel a szíj a hátsómon,ahogy már sokszor tette. A héten ez a harmadik büntetésem, össze kell szednem magam gondoltam, miközben kimérte a második ütést.
Huh, ez nem hangzott jól hátranéztem, látom anyu megfeszíti a karját és teljes energiával sújt le már meggyötört hátsómra, csatt.
Akkorát kaptam, hogy ha nem tartottam volna magam a kezemmel, biztos orra bukok. Ez az ütés nagyon fájt, jobban mint az előző, azt hittem, szétszakad a fenekemen a bőr, ami azért már elég edzett. Azonnal éreztem, hogy egy fájó,égő hurka nő a hátsómra, de már jött is a harmadik.
Nem bírtam, eltört a mécses, szipogva vártam, hogy a gyors kettő, amit így neveztem el elérjen és megtegye nevelő hatását. Nem is kellett sokat várnom, csatt és csatta szokásos helyre, a fenekem és combom találkozására,ami a legjobban fáj.
Felállhatsz és elmosogathatsz, de előbb szedd rendbe magad, hangzott a felszólítás, így kimentem a fürdőbe, kifújtam az orrom, és szép csendben megsimogattam kivert hátsómat, amin az öt hurka újból kivehető volt a többi rózsaszín felett.
Soha többet nem játszok a nagyi ajándékaival döntöttem el magamban mérgesenés kivonultam mosogatni.

Tündi kikapott

A korrepetálást követően vidáman megyek iskolába. Feleltetni úgysem fognak, de ugyanakkor mindent tudok, ez olyan kiváltságos helyzet.
Keresem az alkalmat, hogy a kicsit a lányoktól külön tudjak beszélni Tündivel, be akarom váltani az alkut. Kíváncsi vagyok, milyen feneke lehet, hosszúkás, kerek, lapos...
Egész nap ez jár az eszemben, azt sem tudom igazából hol ülök, keresem vele az órákon a szemkonkatkust, szünetekben mindig nézem, de magától nem jönne oda.
A tanítás végén nem bírom magam türtőztetni, odamegyek, és rákérdezek:
- Na, még mindig áll az alku, ugye?
- Szemét lesütve válaszol, igen, persze, nem olyan vagyok, aki becsap.
- Az jó, akkor maradjunk itt és ha mindenki elmegy, menjünk be az egyik WC-be, ott nem lát meg senki.
- Oké, és akkor annyi, megmutatom és vége?
- Aha, abban maradtunk, nem?
Rohanva mennek haza a többiek, megvárjuk, amíg az utolsó osztálytársunk is felveszi a kabátját, a tanárnő lemegy a tanáriba a naplóval, bekísérem a lány WC-be.
- Valamit azért tudnod kell, mondja halkan. Tegnap anyád felhívta anyámat és elmondta, hogy úgy segítettem neked, hogy közben társasoztunk.
Szóval nagyon leszidtak és tegnap kikaptam mégegyszer miattad, biztos látni akarod?
- Igen!
Óvatosan lehúzta a nadrágját és a fehér bugyiját, és feltárult a lila és halvány rózsaszín csíkokkal szabdalt lányfenék, aminél szebbet azóta sem láttam. Látszott rajta, nem egyszer kellett már odatartania a szíjnak és a pálcának.
- Készen vagyunk, mehetek?
Igen, mehetsz, válaszoltam, de előtte szeretnélek megcsókolni, mondtam és rátapasztottam a számat a szájára.

Tündi

Épp egy nagy betegségből gyógyulok, megkaptam az orvostól a szokásos injekció kúrát (napi egy szuri hat napon át de erről majd később), jobban vagyok, jövő héten iskola!
Reggeli közben anyám kérdezi, hogy állok a leckével, tanultam-e valamit a héten? Mondom tudod anyu, nem voltam jól, nem tanultam, feküdtem végig.
- Túlságosan lemaradsz, nem fogod tudni bepótolni! Szólok Erzsikének, hogy küldje át Tündit, majd elmondja, mivel hol álltok és segít neked.
- Tündit? ÁÁÁ, ő sosem szokott figyelni, teljesen felesleges...
- Eldöntöttem, jön és kész! Akarsz még feleselni?
Persze, hogy nem akartam, ki akarna szombat reggel kikapni, hogy sajogjon a fenekem egész nap, de gondoltam magamban, pont a Tündi... Nem tartozik a menők közé az osztályban, visszahúzódó, csendes, kicsit butácska lány, sose vesz részt semmilyen csínyben és a végén még pletykálni kezdenek az osztályban rólunk!
Telik az idő, Tündi még sehol, amikor csöng a telefon és hallom anyám hangját.
- Most indul akkor? Rendben, várjuk, elég ha felírja, mit kell tanulni, a könyvek itt is megvannak!
Megjön, olyan furcsán veszi le a cipőjét, tisztelettudóan köszön és bejön hozzám.
- Szia, bocs a késésért, hoztam a leckédet. Hova ülhetek le, nézzük át és megyek.
- Hozz magadnak egy széket a konyhából, akkor ide tusz ülni mellém, de felőlem mehetsz is, válaszolom csöppet sem lelkesen. A fenének jött, most itt fogok ülni egész nap a hülye leckével gondolom magamban.
Hozza a széket és még akor sem tűnik fel semmi, csak egy halk szisszenést hallok, amikor leül. Tehát akkor ez itt az irodalom, a Toldit vettük, két verszakot meg kell tanulni, felelés lesz jövő héten. Matekban nem haladtunk, ismételtünk... Mondja, mondja, de nekem teljesen méshol jár az eszem, gondolkozom, nézelődök a végén veszek egy nagy levegőt és kinyögöm.
- Csak nincs valami baj? Olyan furcsán viselkedsz.
- Miért, mire gondolsz?
- Hát ahogy ott ülsz, a fészkelődés meg ilyesmi. Akkor szoktam ilyen lenni, amikor jól kikapok és fájdalmas az ülés.
Hoszzú néma csönd, csak néz maga elé a végén kiböki:
- Te is ki szoktál kapni?
- Csak ha rossz vagyok, feleselek, meg ilyesmi. Akkor jön anyám a szíjjal és megkapom a magamét.
Azért késtem tőletek, mert igazából nem akartam eljönni, semmi kedvem nem volt hozzá a mai nap, inkább legoztam volna a tesómmal. Szóval le is ültem vele játszani, de aztán jött anyám, jól elvert miattad és átküldött!
- Sajnálom, hogy miattam kaptál ki, biztos eléggé fájhatott, hogy tudnám jóvá tenni?
- Sehogy, ami történt megtörtént, nem számít... de ha esetleg
- De? Nem fejezted be, mondjad!
- Szóval hülyeség tudom, de nem hiszem el, hogy te is ki szoktál kapni, anyád tök nem olyan. Bizonyítsd be!
- Most arra kérsz, hogy fenekeltessem el magam?
- Igen, látni akarom és akkor elhiszem, amúgy meg elterjesztem, hogy hazudós vagy, és mindenki úgy fog hívni az osztályban. Tudod, hogy megteszem, még ha ki is kapok érte...
- Rendben, elfenekeltetem magam miatta, de cserébe én is kérek valami. Látni akarom a nyomokat, mert nem hiszem el amúgy. Áll az alku?
Állt az alku, így nagy sóhajjal odahoztam az asztalhoz egy társasjátékot, elkezdtünk játszani, és vártam, mikor nyit ránk anyu. Tudtam, ha tanulás helyett játszunk, azt nem úszom meg és mérges lesz, de reméltem nem nagyon.
Amit vártam meg is történt, benyitott és mérgesen ránkripakodott. Hát ti meg mit csináltok itt? Nem tanulni kellene? Ezért jöttél át?
- Anyu, nem az ő hibája, én hoztam ide a játékot, mert már untam, kérem érte a büntetésem.
- Tudod mi következik? Tündi, mivel te is benne voltál, végig kell nézned, nálunk mi jár ezért!
- Tudom, és egy sóhaj kíséretében meztelenítettem le a fenekem, és fekönyököltem az asztalra, amíg anyám kiment a szíjért.
- Készen állsz? Ötöt fogsz kapni, és nem érdekel, hogy beteg voltál!
- Igen készen, kérem a bünetésem.
Tényleg nem érdekelte, hogy beteg voltam és a szuri nyomai ott díszelegtek a fenekemen. Az első utésre meglendítette karját, a szíj lecsapott égő vörös nyomot hagyva a fenekemen. Számold hangosan, Tündi te meg nézd, mi történik, ha valaki nem a tanulással foglalkozik nálunk!
A második ütés még brutálisabb lett és pont eltalálta az amúgy is fájó tűnyomot, nem tudtam visszatartani és elkezdtem halkan szipogni. Sírni nem mertem, végülis én vállaltam és egy lány előtt sírni? Kettő.
Még három van hátra, amiből egy meg is érkezett. Épp az első hurkámat találta el. Három. Oldalra nézek, látom Tündi feszülteni figyeli a feneklésem.
A végén az utolsó kettőt, hogy ne nagyon mozgjak gyors egymásutánban méri ki rám mint mindig. Csatt és csatt. Az egész fenekem én, az öt vörös hurka még jó sokáig fog sajogni. Szipogva a sírás határán állok fel és köszönöm meg a büntetést.
- Most pedig elrakjatok a játékot és tanulás!
- Mindketten sziszegve ülünk le, Tündi odasúgja: nem hittem volna, de nem hazudtál. Én is ugyanígy szoktam kikapni, csak néha a bokámat kell megfogni, nem szoktam kibírni sírás nélkül. Holnap az iskola után találkozunk...
A tanulás innentől kezdve gyorsan ment, és mivel kezdett sötétedni, Tündi elköszönt.

Szuri

Köhögéssel kezdődött, belázasodtam, egész éjjel nyomtam az ágyat. Bejön anyu, közli reggel, ebből orvos lesz, öltözz és menjünk!
- Nem akarok orvoshoz menni, jól vagyok válaszolom, persze tudja, félek az injekcióktól, amit ilyenkor az orvosunk előszeretettel nyom a fenékbe.
- Rendben,megmérjük a lázad, ha nincs, nem kell menni. Rakd csak be a hónod alá!
Berakom, érzem, hogy ebből nem lesz jó, 38.3 mire kiveszi. Nagy sóhajjal veszem tudomásul, menni kell.
Sok a beteg a váróban, ahogy megérkezünk, a feszültség csak egyre nő bennem, mire a nővér szólít, halkan bemegyünk, szemem lesütöm.
- Hát, ez elég csúnya csóválja a fejét a doki, de megoldjuk, simogatja meg a fejem. Hát ezzel egyáltalán nem nyugtatott meg.
Told le szépen a nadrágod és hasalj oda az asztalra.
- Nem, nem akarom, nem akarok szurit kapni, nem lehetne mondjuk gyógyszer, ígérem beszedem rendben és jobban leszek.
Alkudozásomat anyám szakítja félbe, halkan a fülembe súgja: ha az orvos azt mondta, akkor az kell, szépen feküdj fel oda.
- De anyu, nem akarom!
- Szóval hisztizel és feleselsz feleslegesen. Ha tovább ellenkezel, itt mindenki előtt foglak elporolni, ha jó fiú leszel, és csendben felhasalsz, gondolkozom holnapig, mit érdemelsz ezért!
Nem volt más választásom, felfeküdtem az asztalra, vártam, hogy a tűt belémmélyesszék, először csak egy hűvös törlés majd a fájdalmas tű. Ahogy nyomta belém, egyre jobban feszített, még a könnyem is megindult, pedig nem vagyok az a sírós fajta.
Látod, nagyfiú, nem is volt olyan rossz, paskolt meg az orvos, holnap jöhetsz a következőert.
Szipogva húztam fel a nadrágom, köszöntem és karon fogva megindultunk a rendelőből. A hazaúton végig hallgattam a korholást.
- Látod, nem is volt olyan rossz, te meg mindenki előtt elkezdtél hisztizni és ellenkezni velem. Mit gondolhatnak ezek rólunk? Sebaj, kiverem az ellenkezést belőled, holnap már akarni fogsz idejönni azt elhiheted.
Hazaérve már csak az járt a fejemben, mi vár szegény fenekemre még. Nem elég az injekció égő nyoma, még a szíjat is érezhetem a hátsómon. Ezért is lepődtem meg, amikor hazaérve az ágyba parancsoltak, megigazították a takaróm és még tévét is nézhettem.
- Legyél jobban először fiam, majd utána megkapod a büntetésed, most be kell mennem a munkahelyemre. Vigyázz magadra!
Na, ez a lehető legrosszabb, amikor egész nap azt számolom, mit fogok kapni és azon izgulok, csak legyek már túl rajta. Ilyenkor az órák vánszorognak aztán a büntetésem alatt szinte megállnak és csak a fájó, égető érzés marad a hátsómon. Eldöntöttem magamban, ahogy anyu hazajön, eléállok és kérem a büntetésem, nem húzom az időt. Talán ettől megenyhül és nem kapok akkorát.
Így is tettem, ahogy megérkezett, vette le a kabátjáz odaálltam:
- Tudom, hogy reggel feleseltem veled és hisztiztem, többet ilyen nem fordul elő. Kérem a büntetésem érte.
- Jobban vagy? Szeretnéd most megkapni?
- Igen, szeretném.
- Rendben, mivel beteg vagy, megengedem, hogy az ágyra hasalj.
Szépen az ágyra feküdte, beigazítottam az ágyékom alá a kispárnám, hogy a fenekem megfelelően domborodjon a szíjcsapások alatt és feszülten vártam anyámat.
Mivel holnap is mész orvoshoz közölte, ezért alulra kapod meg az ötöt, és már jött is az első csapás a kidomborított fenekemre, csatt. Éreztem, hogy a helye a combom és fenekem találkozásánál azonnal megdagad, vöröslő csíkot szántva fehér bőrömön. Csatt jött a következő ugyanoda. Nem szoktam ugyanoda kapni, a könny elfutotta szemem, ez nagyon fájdalmas, de nem volt időm sokat gondolkozni, megkaptam a harmadikat is.
Kis szünet után a két gyors már szinte a combomra halk puffanással érkezett meg egymás után csatt és csatt.
- Látod, nem érdemes ellenkezned, emlékezz erre a héten, amikor elmész a kúrára! Most pedig mosakodj meg és fekvés!
Fájdalmasan keltem fel az ágyból a fürdőben megszeméltem a fenekem. Felül az injekció nyoma, alul, a combomnál egybefüggő vörös felduzzadt terület a szíj miatt.
Gyorsan bepelenkáztam magam és befeküdtem az ágyamba.

A kettes

Ez a nap is úgy indult, mint a többi: öltözködés, gyors reggeli, fogmosás és indulás az iskolába. Első óra matek, beülök a padban, igaz elkövettem egy hibát: túl gyorsan huppantam le, a fenekemen tegnap óta lévő hurkák fájdalmasan figyelmeztettek, hogy ilyet azért mégsem kellene.
Lassan előveszem a könyvet, a füzetet, jön a tanár, röpdolgozat! Mindenki vegyen elő egy tollat más nem maradhat az asztalon.
Kiosztja a lapokat, minden jó válasz egy jegy, ha végeztetek adjátok előre, az óra végén kijavítom. Az igazgató szerint kevés a jegy félév előtt, mindenki nem tud a zárásig lefelelni, erre készülhettek minden órán.
A lapot meglátva rögtön belémnyilal, hogy ezt lehetetlen megoldani. Tíz perc erre? Lehetetlen, nézem is a többiek közül majdnem mindenki csóválja a fejét, persze az első sor szorgalmasan ír. Csak tudnám mit...
Padtársam hamar feladja, még róla sem lehet leírni semmit, na, jól indul a mai reggel is.
Valamit körmölök, és feszülten várom az óra végét, a hármas remélem meglesz!
Puff, kettes lett, két jó megoldás meg egy fél. De tanárnő, az már hármas, nem? Nem, majd legközelebb figyelembe veszem.
Jó jó, gondolom magamban, de nem legközelebb kapok ki a kettesért, hanem ma.
A nap hátralévő része gyorsan telik, repülnek az órák, nincs is időm azon gondolkozni, mi vár majd otthon.
Hazaérve próbálok minden a lehető legjobban csinálni, megírom a leckét, elmosogatom a reggeli poharam mire anyám megjön, jó kedve legyen.
- Mi volt ma az iskolában?
- Semmi érdekes, válaszolom hátha el tudom odázni az elkerülhetetlen. De nem, jön is a következő kérdés.
- Jegyet kaptál?
- Ige, röpdolgozatot írtunk és hát kettes lett... A kettest olyan halkan morvolva modom ki, szinte én sem hallom, nem is akarom hallani.
- Kettes? Tudod, hogy ez mit jelent?
- Igen, nem tanultam rendesen ezért meg fogsz büntetni, mert csak ez az egy dolgom van, tanulni.
Tegnap a bepisilés, ma ez a jegy... Nem lesz belőled sosem rendes ember, fiam, de majd én megnevellek, ha már így kell ezt. Ne hidd, hogy ezt most könnyen megúszod, kezd elegem lenni.
Mire ezt mondta, már meztelen fenékkel vártam a folytatást, felkönyökölve a konyhaasztalra. Legnagyobb meglepetésemre a szíjjal és egy befőző fakanállal érkezett vissza. Huh milyen régen kaptam ki a fakanállal, szinte nem is emlékszem, milyen volt, de ez nem is olyan, sokkal nagyobb a feje sóhajtom magamban.
Először bemelegítésnek kapsz tizet a fakanállal, utána meg a szokásos adagod. Ha a héten mégegyszer ilyen jegyet hozol, újból megkapod, érted?
- Igen, értem.
Fenekem megfeszítve vártam az első ütés a fakanállal a bal oldalra. Csatt. Meg is érkezett, teljesen más érzés, sokkal fájdalmasabb, mint a szíj. Az végigszántja a fenekem és éles érzés, ez meg tompán csattant, egy vöröslő foltot hagyva maga után. Az ütés után ösztönösen megfeszítem a fenekem, rossz szokás, hátha úgy kevésbé fáj, de rutinos feneklőként megvárja, amíg az izmai egy pillanatra is akár ellazulnak és úgy méri ki a következő ütést.
Csatt, csatt, nem is számolom már magamban, csak arra tudok koncentrálni, hogy ne sírjam el magam és ne rántsam el égő fenekem a következő ütés elől, mert akkor azt újból megkapom.
Véget ért a bünti első része, félénkem kérdezem meg, nem tarthatnánk-e egy kis szünetet, nagyon fáj a fenekem!
Azért csinálom, hogy fájjon és emlékezz rá holnap ha beülsz az iskolapadba, hogy ilyen jegyet nem lehet hazahozni!
Báár, ha gondolod, tarthatunk egy kis szünetet, mosolyodik el anyám, úgyis vacsorát kell csinálnom. Na, szeretnél akkor szünetet?
- Igen, köszönöm, szeretnék felelem annyira halkan, és tisztelettudóan, amennyire csak bírom.
- A szüneted akkor ott lesz a sarokban. Szépen letérdelsz, homlokot a falra, a lábaid felemeled és mukkantást sem akarok hallani.
Ellenkezni nem merek, akkor még jobban kikapnék, így felveszem a pozíciót. Nem tudom, mi történhetett, nagyon régen kellett térdepelnem a hideg kövön. Talán rájött, hogy a tegnapit csak kiprovokáltam? Nem tudom...
Nagyjából fél óra telt, térdeim már sajogtak, amikor fülemnél fogva felhúzott, odaparancsolt az asztalhoz és elkezdte kimérni az utolsó adagom.
Csatt énekelt a szíj a hátsómon fájdalmasan belemarva a fakanáltól már feldagadt fenekembe. Ugye tanulni kellett volna hagzik a kérdés, de mielőtt válaszolnék, már jön is a következő csattanás hátulról. Lábaim remegnek, a fenekem is érzem, kezd remegni a fájdalomtól, de ez legkevésbé sem hatja meg anyámat.
Csatt megjött a harmadik hurka, pici szünet, hogy felkészüljön az utolsó kettő gyors kiosztására. Csatt és csatt, az utolsó a combom és a fenekem találkozásánál a finom bőrt találta el.
Végeztünk, töröld meg az orrod és asztalhoz, kapsz öt percet, hogy rendbeszedd magad, elég éhes lettem.
Szipogva megyek be a fürdőszobába, fájó fenekem simogatom és gyorsan megszemlélem a tükörben. A fakanál két tenyényi lila és vörös nyomát az öt nadrágszíj hurkája keresztezi, és még a tegnapi nyomok rózsaszínben is ott vannak.
Hát egy darabig biztos nem tudok rendesen ülni gondolom magamban, gyorsan kezet mosok és sietek, nehogy azért is kapjak.

Akarattal

Mióta iskolába járok, éjjelenként néha megesik még most is, hogy bepisilek. Először mindig kikaptam érte, hogy eláztatom az ágyat, de utána voltunk orvosnál, állítólag az iskolai szorongás az oka, el fog múlni, de addigis írt a doki pelenkát éjjelre.
A napi rutin a következő: hazamegyek, megírom a leckét, vacsora, utána anyu leellenőrzi a házit, ha minden rendben, el kell mennem fürödni és még tévézhetek utána, becsomagolva.
Persze, ha rossz jegyet hozok vacsora előtt táncol a szíj a hátsómon, és másnap fájdalmas az ülés a fa padokban, de szerencsére ez jó rég fordult elő, van már annak vagy egy hónapja is.

Amíg kisebb voltam mindig lázadoztam a pelus ellen, de hamar megtanultam, hogy felesleges, úgyis én bánom meg...
Este még tévézés közben éreztem, baj van, pisilnem kell, szépen csendben beengedtem a pelusba, ami a teától kezdett megtelni. Sebaj, gondoltam magamban, ennyit ki kell bírnia, maximum megint kikapok, úgyis olyan régen éreztem a fenekem, és be kell valljam, néha jól esik, hogy kiporolnak.

Ez igazából hangulat függő: néha nagyon nem akarom és megadóan tartom a fenekem, néha meg feszültséggel vegyes izgalomban várom az estét és számolom a perceket, amíg meg nem hallom a szokásos vezényszót, hogy húzd le a nadrágod, hozom a szíjat.

Most épp ilyen hangulatban vagyok, befekszem az ágyba, nézem a plafont és szép lassan áztatom el a pelenkámat, izgatottan várva a reggelt, vajon mi fog történni. Elalvás előtt még megsimogatom a fenekem, nah, holnap jól ki fognak verni... az izgalomtól alig tudok elaludni... most mi lesz?

Reggel az óra csörög, nem aludtam sokat az éjjel, benézek a takaró alá, ott éktelenkedik a folt, meztelen lábam csattog a kövön, ahogy kimegyek anyámhoz a konyhába.
- Baj van, éjjel megint eláztattam az ágyat!
- Ezt nem hiszem el, hát nem volt rajtad a pelenka? Mondd el, mi történt!
- Hát az úgy volt, hogy már este is kellett pisilnem, de azt hittem, hogy kibírja... mondom félig mosolyogva.
Anyám nagyon dühös lett, látom az arcán, ahogy szűkül a szeme a haragtól. Rendben, mondja, azt hitted! Hát én meg azt hiszem, tennem kell ellene, hogy ilyet többet ne csinálj! Mars a fürdőbe, öt perc múlva itt legyél bokafogásban.
- Nem lehetne most?
- Még felelsz is? Rendben, nagyon mérges vagyok rád, így kettővel többet kapsz...
Kimegyek a fürdőbe, hetet a szíjjal? Nem szoktam annyit kapni, ez nagyon fog fájni, simogatom meg a fenekem, most kiverik belőled a rosszaságot.
Visszamegyek, megfogom a bokám, egész testem feszülten várja, hogy az első ütés lecsapjon. Nem is kell rá sokat várni, alulról látom, hogy a szíjat hátralendíti, aztán éles csattanás az első meg is marta a fenekem. Azonnal érzem a szíj csókját, az első vöröslő hurka után jön a következő.
Elég nehéz bokafogásban maradni a harmadik után. A negyedik keresztezi az előzőeket, combom remeg a fájdalomtól, úgy érzem, nagy hülyeséget csináltam. A szám sírásra görbül, szememben könnyek jelennek meg, amikor megkapom az ötödiket.
Állnék fel, egy gyors csattanás a combomon, hova mennél? Tudod, kettővel megtoldottam, és ezt nem számolom.
Az utolsó kettő mindig gyors egymásután jön, csatt és csatt.
Nem volt több három percnél, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt.
- Most pedig azonnal mész öltözni és irány az iskola!
Kimegyek a fürdőbe, a tükörben elégedetten szemlélem magam, hátsómon hét égő vörös hurka sorakozik egymásután, megtörlöm a szemem és orrom, öltözök és indulok. Erre a reggelre még sokáig emlékezni fogok minden leülésnél.

Csak rossz jegyet ne kapjak mostanában, vagy mégis?!

Maszti

Mintha ma történt volna, úgy emlékszem rá... Fekszem éjjel az ágyamban, már elég késő lehetett, mert a lefekés előtt rámadott pelenka kezdett elázni a sok pisitől.
Ahogy kezdett a pelenkám kihűlni, mindig felébredek, és nem is tudom, hogyan jöttem rá, de ha elkezdem simogatni ilyenkor elől a pelenkám, az nagyon jó érzés. Gondoltam, hogy anyám nem örülne neki ha észrevenné, ezért próbáltam olyan csendben csinálni, ahogy csak lehet, de rámadott pelenka és a műanyag gumibugyi azért a takarón át is érdekes csörgő hangot adott.
Már majdnem végeztem, amikor hirtelen fény lett, anyámat láttam hálóruhában, csípőre tett kézzel:
- fiatalúr, hát te mit csinálsz éjjelente?
- én? én semmit, csak megigazítottam elől a pelenkém, hogy ne csorogjon ki.
- ne hazdudj nekem! tudod mi történik, ha hazudsz?
- igen, de nem hazudok.
- valld be, simogattad magad a pelenkában!
- igen anyu, így volt, simogattam magam.
Elég mérgesen nézett rám, így gondoltam, mi következik. Az, ami mindig, ha rossz fát raktam a tűzre: előkerül a nadrágszíj a helyéről kapok 10-15-öt a fenekemre vele, holnap kicsit nehezebben ülök az iskolában és ennyi. Az évek alatt már eléggé hozzászoktam, mondhatni, megedződött a fenekem :-)
Anyám kiment a szobából, nagy sóhajjal felkeltem és már éppen elkezdtem lebontani magamról a pelust, amikor visszatért.
Nem, nem, tévedsz, késő van, hamar túl akarok lenni a büntetéseden, a fenekedre majd holnap megkapod a büntetést. Most nyújts ki a kezed, végülis azzal simogattad magad, majd én elveszem a ma estére a kedvedet a maszturbálástól!4
Kéz kinyújt, másikkal megtart! Ötöt fogsz kapni mindkettőre a szíjjal, ha elrántod, nem számít, kezdjük!
Kinyújtottam a kezem, megtámasztottam és mér jött is az első brutális csapás. Soha nem kaptam még így, a fájdalom felszaladt a kezemből a fejembe, és még a lábujjaim is görcsbe rádultak. Szerencse, hogy rajtam maradt a pelus, mert egy kicsit be is csorogtam.
Csatt csatt csatt, egyáltalán nem kímélt, de szerencsére az egyik tenyeremre mért csapásokat kibírtam, így nyújtottam a másik kezem. Ekkor már sírtam, és szipogva kértem, hogy ne akkorát, holnap nem tudok írni az iskolában.
Anyámat ez nagyon nem hatotta meg, semmit sem mérsékelt a csapásokon, hátralendítette a szíjat és csatt már meg is érkezett a tenyeres.
Na, fiatalúr, megérte kérdezte anyám a bünti végén? Ez csak a bemelegítés volt, ha legközelebb rajtakaplak, duplázom a büntetésed, most pedig fekszel és alszol!
Szipogva feküdtem az ágyba és tényleg elment a kedvem mindentől. Alvás előtt még egy utolsót becsorgattam a pelusomba és álomba sírtam magam.