Szomszédban II

Megkövültem álltam és néztem, ahogy Tündi kivág egy vékony, kisujjnyi vastag bambusz pálcát a nagy bokor széléről.Szakértően elkezdte lehántani róla a leveleket, nagyon fontos, hogy jól leszedjem róla magyarázta, egyszer rajta maradt ez a kis csücsök, látod, dugta az orrom alá, ami nagyon hamar felsérti a bőrt.
Izgalommal vegyes rettegéssel vártam, hogy végezzen és elkezdődjőn a büntetésünk. Izgatott voltam, mert csak reméltem, hogy meglátom Tündit meztelenül, ahogy vonaglik a lány fenék büntetés alatt.
- Tényleg annyira fáj, kérdeztem, hogy oldjam egy kicsit a csendet?
- Igen, nem hazudtam neked, válaszolta. Sosem kaptál még ki pálcával? Nincs otthon anyádnak?
- Nem, még sosem feleltem szemlesütve.
Láttam, hogy elgondolkozott, majd hangosan folytatta. Nem tudom megmutatni milyen, mert ha rádhúzok egyet most, anyu észreveszi és még jobban kikapok. Ha találunk egy olyan helyet amit nem látni, akkor megmutatom neked, de gyorsan, mert anyu hiányolhat már minket.
Járt az agyam, lenéztem a földre a papucsomra és benne a meztelen lábamra, hirtelen eszembe jutott, üss egyet a talpamra, azt nem látja senki!
- A talpadra? Nézett rám hihetetlenkedve. Biztos akarod?
- Miért, kérdeztem vissza?
- Ott nagyon vékony a bőr, én egyszer kaptam a talpamra, utána egy napig sajgott, ha lábra kellett állnom, pedig elhiheted, hozzászoktam már válaszolta.
Nekem amúgy mindegy, vedd le a papucsod, emeld fel a lábad a kezeddel!
Magam mögé húztam a lábam és láttam, ahogy hátrahajtja a kezét, a pálca suhogott és lecsapott a talpam közepére.
Azt hittem, orra esek, olyan gyorsan nyújtottam ki a lábam a hirtelen jött ütés után. Azonnal elkezdtem simogatni a vörös izzó hurkát a talpamon.
- Ez nagyon fáj, uhh, ezt hogy lehet kibírni, kérdeztem?
Ez még csak egy volt, a seggeden is fájni fog, hidd el, válaszolta, de mostmár gyerünk, nincs időnk, vagy szeretnéd, ha jobban kikapnék, ripakodott rám?!
Kicsit sántikálva, de követtem vissza a házhoz, hogy megkapjam a magamét helyette is.

Visszaérve már láttam, hogy baj van, mi tartott ennyi ideig? Már megint válogattál? Nem hiszem el, hányszor kell még elmondjam, az első ami a kezedbe akad kivágod és hozod!
Tartsd ki a kezeid tenyér megfeszít, hangzott a parancs, Tündi kinyújtotta a kezeit, a friss bambusz suhant a levegőben és hatalmas csattanással csapott a tenyereire.
Láttam, ahogy arca eltorzult a fájdalomtól és nem akartam, hogy miattam kapjon még egyet ezért megszólaltam.
- Miattam volt a késés, nem Tündi tehet róla!
Az anyja mérgesen rámnézett, szóval úgy, te is benne voltál!
Tündi, ismered a dolgod, a vendég miatt a bugyi most kivételesen maradhat.

Szomszédban

Nálunk, falun a neveléshez hozzátartozott a testi fenyítés, szerintem még mindig így van. Repültek a pofonok, a seggesek, kinek mennyi jutott, de hogy mindenki kapott otthon az szinte biztos.
Szombat délután volt, anyu megengedte, hogy átmenjek a szomszédba játszani. Jóban volt a szülőkkel és a lány, Tündi az osztálytársam volt, szóval ha beteg voltam, mindig áthordtuk egymásnak a leckét, együtt mentünk néha iskolába, meg együtt is jöttünk el, neki voltak lány barátnői, nekem nem voltak fiú barátaim, szóval együtt "lógtunk" néha.
Természetesen ahogy nőttünk, nem maradt ennyiben a kapcsolatunk, ez talán köszönhető annak is, amit most elmesélek.
Szóval álmos szombat délután volt, játszottunk a tisztaszobában, szigorún a cipőt levéve, amikor nem emlékszem, de valamin sikeresen összekaptunk, és csúfolni kezdett: bepisil a kisbaba, becsorog a pisi, bepisil a kisbaba, becsorog a pisi.
Először persze meglepődtem, nem tudtam, hogy tudja, utána elfutott a méreg és meghúztam a befont haját, persze ő ellenállt, forgott, kaptam egy pofont tőle de tartottam magam és tovább küzdöttünk.
Tudom, hagynom kellett volna, de égett az arcom a pofontól és ahogy próbált kiszabadulni, véletlenül levertünk egy vázát a tisztaszoba asztaláról.
A hogy a váza a földre ért, levegő azonnal megfagyott, sírásra görbült a szája, és közölte, hogy azonnal engedj el te hülye, ezt jól megcsináltunk, nézd mi történt.
Kérdezem, miért, mi történt?
Eltörtük a vázát és már sírt is, ezért nagyon ki fogunk kapni válaszolta.
Mi az, hogy ki fogunk kapni? Te törted el, nekem semmi közöm hozzá, közöltem, de gyerünk anyukádhoz, majd én jól elmondom neki, hogy te verted le válaszoltam, és kezdtem felszedni a padlóról a porcelán váza darabjait.
Kezünkben a darabokkal én kicsit félve, Tündi sírva, mentünk hátra a hátsó konyhába, elmondjuk édesanyjának, mi történt elől a szobában.
Eltörtük a vázát az asztalon, szipogott Tündi, bocsáss megy anyu, mondta halkan.
Együtt törtétek el, kérdezte az anyja és Tündi meg sem várta, hogy megszólaljak, már mondta is, hogy igen, játszottunk és közben véletlenül levertük.
Véletlenek nincsenek, jobban oda kell figyelned válaszolta az anyja, tudod mi a figyelmetlenség ellenszere kislányom?!
Igen anyu, válaszolta, kivered a fenekem válaszolta, minta ott sem lennék.
Igen, ezért megcsapkodlak, már csak azt kell eldöntenetek, hogy felesben kapjátok meg, vagy átszóljak és te ott, Tündi meg itt kapja meg, nézett rám kérdően.
Végigfutott az agyamon, hogy a szíj nem túl kellemes, itt meg csak megcsapkodnak, otthon el sem kell mondanom anyunak, így egy pár fenekessel megúszom a dolgot, szóval bátran válaszolta, hogy igen, én is benne voltam, kérem a büntetést.
Rendben, Tündi, tudod a dolgod, itt a kés, öt percetek van.
Öt perc, mire? gondolkoztam, de már mentünk is ki a kert végébe, ahol egy kisebb bambuszerdőt tartottak fent, sosem értettem miért, de hamar rájöttem.
Ezzel fogunk kikapni?
Igen, de ne szájalj, hanem gyere, segíts választani szipogott Tündi.
Választani? Én még sosem kaptam ilyennel, anyu mindig szíjjal ver el, azt sem tudom, milyet kell választani feleltem félelemmel a hangomban. Mondd, mennyire fáj?
Mintha tüzes vasat nyomnának a seggedhez. Emlékszel, amikor Dózsa Györgyöt tanultuk? Hát szerintem annyira! Ha vékonyat vágot, nagyon fog csípni, ha vastagat vágok, nem azonnal csíp, csak úgy fáj, hogy bepisilsz. De szerintem te ígyis úgyis bepisilsz majd.
Vágok egy vékonyabbat, az hamarabb gyógyul és holnapután már ülni kell a padban, döntötte el, és már esett is neki a bambusz aljának a késsel.