Csak úgy

Késő délután hazaértem napköziből, anyu is megjött, láttam rajta, nincs jó kedve. Valószínűleg a munkahelyén akadt valami probléma nem tudom, engem sosem szokott ilyenekbe beavatni.
Ilyenkor a lehető legjob igyekszem lenni, halkan mozgok, halkan beszélek, nehogy a fenekem bánja a rosszkedvét.
Automatikusan megyek  szobámba, írom a házi feladatokat, tanulok, még a zenét sem kapcsolom be, hátha fáj anyu feje.
Matek magyar házi kész, bepakolok mindent a táskába, kimegyek a konyhába, végeztem anyu, vacsorázunk?
- Igen, azonnal ehetünk, teríts meg, mi volt ma az iskolában?
- Semmi különös válaszolom, nem történt semmi.
- Jegyet kaptál?
- Nem, nem kaptam anyu.
Igyekeztem minnél tisztelettudóbban válaszolni, éreztem a hangjában a növekvő feszültséget.
Elegem van belőle, hogy mindent úgy kell kihúzni harapófofóval belőled. Sosem tudsz norrmálisan beszámolni? Na mindegy, teszek róla, hogy megeredjen a nyelved. Hajol az asztalra amíg hozom a szíjat!
Puff, gondolom magamban, megint kiverik a fenekem, pedig most aztán nem tettem tényleg semmi rosszat, megint két napig fog minden leülés fájni. Még a hétvégén kapottak sem múltak el teljesen, ahogy a kemény iskolapadba beültem, még ma is fájtak a hurkák.
Nem akartam megkockáztatni, hogy anyu megtoldja a büntetésem, lehúztam a nadrágom és alkarral a szokott pózban felkönyököltem az asztalra.
Szélesebb terpeszbe hangzott a parancs, engedelmesen széttártam a lábaim és már jött is az első ütés. AHH, ez nagyon fájt, keresztbe marta meg a fenekem eltalálva egy régebbi hurkát. Éreztem, hogy azonnal vöröslő hurka nőtt a hátsómra és ez még csak az első!
Akaratlanul is megfeszítem néha a fenekem, de anyu mindig megvárja a kellő pillanatot, elernyednek az izmaim és csatt megérkezett a második.
Érzem, elönti a könny a szemem, de próbálom magam tartani és nem sírni, szipogva veszem a levegőt és csatt, itt a harmadik.
Magamban számolok, tudom, az utolsó kettő, a legfájdalmasabb következik, a lábaim remegnek, de tartom a terpeszt, nem akarok ráadást és már meg is érkezik a combom és hátsóm találkozásához a bőrrepesztő szíj csatt és csatt.
Nyelem a könnyeim, amíg el nem hangzik, hogy végeztünk, húzd fel a nadrágod és rakd rendbe magad a fürdőben.

Késés

Ma reggel nagyon elaludtam, anyu korán elment munkába én meg addig lustálkodtam, hogy nagyon késében voltam.
Még szerencse, hogy este bepakoltam futott át az agyamon, kiugrottam az ágyból, lábam közt az éjszaka "termése" dudorodott, az álmomban telepisilt pelus húzta le derekam. Huh gondoltam, ezt jól sikerült telerakni, annyi pisi csorogott be, szinte csak terpeszbe tudtam kimenni a fürdőig, gyorsan letoltam magamról és megmostam a fenekem.
Az utolsó verés nyomait még lehett látni a tükörben, lilás nyomok díszítették a hátsóm, de érintésre nem fáj állapítottam meg magamban, gyorsan bekrémeztem magam, és uzsgyi az iskola.
Itt követtem el a nagy hibát utólag visszagondolva, krémezés után elfelejtettem a pisis pelenkámat becsomagolva kidobni a kukába, de könnyű utólag okosnak lenni, amikor már hurkák díszítik megint a fenekem.
Szóval elrohantam az iskolába, a nap egész gyorsan telt, igazából nem történt semmi, tanultunk, hazaértem, anyu már itthon volt és látom, nagyon dühös rám.
Mit felejtettél el fiatalúr reggel?
Hmm, gondolkozom, gondolkozom, mit is felejthettem el? Bezárni biztos bezártam...
Nem kellett sokáig törnöm a fejem, mérgesen mondta anyu, hogy a pelenkát! Egész nap ott büdösödött a fürdőszobában, szerinted milyen szag volt mire hazaértem!?
Nem is kellett mondani, automatikusan toltam le a nadrágom, húztam le az alsómat, és megfeszített fenékkel vártam, hogy anyu visszaérjen a szíjjal és kimérje rám a megérdemelt verésemet.
Nem kellett sokat várnom, az első kegyetlen csapás hamar megérkezett megfeszített fenekemre, végigszántva a bőrt, feldagasztva lilás foltokkal amúgy is meggyötört fenekem. Csatt és AUU, nyögtem fel a fájdalomtól, de nem sok időt kaptam megnyugodni, a következő csapás is megérkezett a fenekemre.
Tudod, miért kapsz ki, ugye?
Igen anyu, köszönöm a büntetést!
Hátranéztem a lábam közt, láttam, anyu hátralendíti a karját, hogy minnél nagyobb csapást tudjon rámérni kifeszített fenekemre. Cseppet sem kímélt, de most tényleg rászolgáltam állapítottam meg szipogva, vártam a következőt.
Az utolsó kettő jön számoltam, lábam remegett a fájdalomtól, de nem mertem hátranyúlni megsimogatni meggyötört fenekem, azért még jobban kikapnék.
Csatt és csatt, az utolsó kettőt is megkaptam, éreztem rögtön feldagadó hurkáimat, most biztos fájni fog az ülés, az öt égő hurka vörösen izzott fenekemen, amikor betérdeltem a sarokba.