Mikor Zsuzsival együtt 10 évesek voltunk 2 hétig influenza miatt otthon kellett maradnom, anyám vigyázott rám. Mikor visszamehettem az iskolába, utána megint Zsuzsiékhoz mentem délutánra. Bementünk a szobájába játszani, ahogy szoktuk, egyszer csak azt vettem észre, hogy egy pálca van egy szögre akasztva az asztala feletti falon.
- Hát az meg mi? - kérdeztem.
- Az egy pálca - felelte.
- Azt látom, de minek van odarakva a falra?
- Hogy mindig lássam, hogy eszembe jusson, mi lesz, ha rossz vagyok - mondta.
- Csak nem azzal fognak verni ezentúl?
- Hát azzal is, ha nagyon rossz vagyok. Ha csak kicsit akkor csak a szíjjal.
Ezen elcsodálkoztam. Azt nagyon sokszor láttam, hogy hogyan verik el a szíjjal és nem tudtam elképzelni, hogy annál még keményebb verést ki lehet bírni.
Ekkor Zsuzsi halkan hozzátette:
- Amíg beteg voltál, egyszer meg is kaptam már.
- Nem is látom a nyomait - mondtam.
- Már elmúltak. A múlt héten volt.
- Nagyon rossz volt?
- Aha.Kb Kétszer annyire, mint a szíjas.
- Jaj.
Csak 2-3 nap telt el, mikor suli után mentem hozzájuk. Arra érkeztem, hogy Zsuzsit az anyja szidja. Rossz jegyet kapott szegényke. Egy nagyon rövid kis sort volt rajta, amiből még a feneke alja is kint volt. Anyja egy széken ült, Zsuzsi előtte állt, hallgatta a szidalmakat, s tűrte, hogy anyja egy fakanállal verje a csupasz combját. Nem is nagyon sírt, tudta, hogy ez csak a bevezetés, az igazi verést akkor kapja meg, amikor apja is otthon lesz. Mikor anyja közölte, hogy majd lesz pálca, ha apád otthon lesz, bementünk Zsuzsi szobájába. Tettem vizes zsebkendőt a combjaira, hogy kevésbé fájjanak a fakanál nyomai az esti büntetésnél. Szegény Zsuzsi folyton csak azt mondogatta, hogy csak ne a pálca legyen, legyen csak szíj.
Mikor az apja hazajött, mind a ketten bejöttek a gyerekszobába. Zsuzsi apja azt mondta:
- Hallom, megint rossz jegyet hoztál. Ezért nagyon meg leszel büntetve.
- Apu, bocsánat, ígérem, nem fordul elő többet. Csak ne verj meg.
- Akkor kellet volna erre gondolnod, mikor nem tanultál.Most menj oda a falhoz, akaszd le a pálcát és add ide.
Zsuzsi szótlanul engedelmeskedett.
- Most pedig vedd le a ruhád és feküdj az ágyra a párnákra.
Zsuzsinak még a trikót meg a kis sortot meg bugyit is le kellett vennie. Ráfeküdt az ágyra, úgy, hogy a párnák miatt a feneke kiemelkedett.
Az anyja odament a fejéhez és megfogta a kezét. Mint később megtudtam, azért, hogy ne kapdosson hátra, mert a pálca sérülést okozhat a kézen.
Az apja először csak finoman megpaskolta Zsuzsit fenekét néhányszor. Azt hittem, ez már a verés, csodálkoztam, hogy ettől félt annyira. De aztán hirtelen magsra emelte a pálcát és jó nagyot csapott vele Zsuzsi fenekére. Zsuzsi azonnal feljajdult. Apja felemelte a pálcát, kicsit várt. Ezalatt egy piros hurka jelent meg Zsuzsi fenekén. Már csattant is a következő. Zsuzsi már a második után zokogott. A harmadik után szünet jött, ezalatt a fekve maradt Zsuzsit a szülei sztereóban szidták a rossz jegy miatt, anyja pofozta is közben. Aztán jött a következő adag pálca, majd újabb szidás. Változatosságot az jelentett, hogy apja Zsuzsi combjára is csapott, olyankor Zsuzsi szinte visított, hiszen a comb érzékenyebb, meg a korábbi fakanalas büntetés nyomai is ott voltak.
Mire apja végzett vele, Zsuzsi feneke, combja csupa hurka volt. Még sose láttal ennyire elverve.
Vigasztaltam, simogattam, raktam rá borogatást, de csak nagyon sokára hagyta abba a sírást.
Ez volt az első pálcázása, amit láttam, de nem az utolsó.
Forrás: http://konyhaandi.blogspot.hu/2013/04/a-palca.html
