Etetés

Szombat délután, miután délelőtt egész végig a hétvégi házik felett görnyedtem - nem is értem, hogyan képesek a tanárok ennyit feladni két napra - szóval ebéd után anyu elkezdett mosogatni és annyit kért, hogy lássam el az állatokat, a csirkéknek adjak enni a tojásokat szedjem össze, különben mind eltűnik estére.
Utálom a csirkéket. Koszosak, büdösek és még ráadásul a tollak is szállnak mindenhová, ahogy hülye tyúk módjára elkezdenek csapkodni, amikor bemegyek az ólakhoz benyúlni a szalmába kiszedni a féltve őrzött tojásaikat.
Egyszer annyira megcsípett az egyik, hogy vérzett a kezem, persze megmutattam anyunak, aki nevetve anyámasszony katonájának nevezett, holott fájt, nagyon fájt.
Szóval semmi kedvem nem volt odamenni és összeszedni a tojásokat főleg úgy, hogy egyszer hasraestem a tojásokkal teli tállal, összetört mind és anyu a dühét a meztelen fenekemen töltötte ki.
Hátraindultam a tállal a kezemben, de ahogy megláttam a pirolsó cseresznyefát, hirtelen el is felejtettem mindent. Nem hiszem el, hogy ebben az évben még nem is ettem cseresznyét gondoltam, ledobtam a tálat a fa aláés már el is kezdtem felmászni, megfogva az egyik ágat és húzódva két kézzel.
Utólag nézve a seggesekek megkapva ez nem volt túl jó ötlet, előbb el kellett volna végeznem a feladatom, utána teletömni a hasam, ez nem jutott eszembe.
Felmászva a fára ettem, ahogy elfogyott körülöttem a cseresznye egyre magasabbra másztam és ette, csak ettem, míg végül teljesen jól nem lakva alig tudtam lemászni.
Teljesen kikapcsolatam el is felejtettem, hova indultam és leheveredtem a fa alá, talán még kicsit el is aludtam a tele gyomrommal, amikor anyu mérges hangját hallottam magam felett.
- Szóval itt lustálkodsz, mit kértem tőled?!
Hirtelen felugorva eszembe jutott minden, szememet lesütöttem és meg sem tudtam szólalni, próbáltam minnél tisztelttudóbb fejet vágni, hogy elkerüljem a büntetést.
- Fekszel, a tojásokat meg megették a csirkék, nem hiszem, hogy ennyit nem lehet rádbízni!
Most szépen odamegyünk az ólhoz, fogta meg anyu a fülemet és már húzott is, és számolunk. Ahány törött tojás, annyi segges a vágódeszkával közölte.
Reménykedj, hogy nem ették meg mindet mondta anyu miközben behajolt az ólba, elengedve a fülemet. Mindkét kezem rátapasztottam a fejemre ezzel is próbálva enyhíteni a fájdalmam, azt hittem, kiszakadt a fülem a fejemből, félve néztem, ahogy anyu húzza elő a kezét és benne a törött tojásokat.
Egy, kettő, na még egy, három, négy, öt, ezt nem hiszem el, hat, mérgesen rámnéz, hét, ez volt az utolsó.
Hét ütés a vágódeszkával sóhajtok egy nagyot, ez nagyon fog fájni, a szíj beteríti az egész hátsóm, a deszka ellenben mindig egy helyre esik, és nagyon fáj, sokkal jobban, mint amit el tudok viselni sírás nélkül, de szerintem ezért is kapok most vele, hogy emlékezzek rá, legközelebb mi a helyes.
- Tünés a konyhába, azonnal megyek én is, mondta anyu mérgesen, és amilyen gyorsan tudtam, iszkoltam a konyhába és felvettem a pozíciót.
Lehúztam a nadrágom, az alsóm és megmarkoltam az asztal szélét, amíg anyu a fiókban matatott és meg nem érkezett a legvastagabb, legnagyobb deszkával ami csak volt otthon.
-Készen vagy?
- Igen anyu, készen.
- Tudod miért kapsz ki?
- Igen, nem szedtem össze a tojásokat és megették a csirkék választoltam és keményebben megfogtam az asztal sarkát.
Megfeszítettem a seggem, várva az első ütést, persze anyu várt, az izmaim jártak és ahogy látta, hogy lecsapott, hatalmas suhanás és csatt.
Az egész testem beleremegett akkorát kaptam, még hat van hátra, csattt, hatalmas bőrrepesztő ütés. Ezt nem lehet bírni sírtam el magam, de anyut ez egyáltalán nem érdekelte, emelte a kezét és suhintott, csatt, az egész seggem lángolt és azt hittem, az alja kiszakadt a helyéből, de nem, kaptam a következőt.
Az ötödik után anyu megállt, az egész testem remegett, rázkódtam a sírástól, de még kettő hátra volt, az egész fenekem lángolt.
Hatalmas csattanás, hat, nyögöm még egy és vége hatalmas puffanás hét, a fájdalom bejárja az egész testemet, a fenekemből indul de szétárad bennem, egész hátsó felem egy izzó égő húsdarab.

Szomszédban V

Minden lépés fájt, ahogy a fenekemen lévő pálca okozta hurkák hozzásimultak a nadrágomhoz. Sokkal jobban fáj, mint anyu szíja állapítottam meg, ahogy próbáltam adni a nagyfiút és átmentem a kiskapunkon. Késő délután volt, még nem sötétedett, ahogy beléptem a konyhába anyu megkérdezte:
- Minden rendben volt? Jó sokáig maradtál, jegyezte meg
- Igen anyu, minden rendben volt, jót játszottunk Tündivel feleltem, félve attól, hogy ha elmondom, mi történt, akkor itthon is megkapja fájó seggem a magáét.
Bementem a szobámba és próbáltam nem gondolni a fájdalomra, úgy nézhetek ki mint egy zebra nevettem el magamat.
Sokszor kaptam már, mondhatni állandó edzésben vagyok, a fenekemen megkeményedett eléggé a bőr a seggesként kapott szíjtól, fakanáltól, a nehéz z vágódeszka is szokott táncolni a hátsómon, de ilyet azelőtt még soha nem éreztem.
Nem is tudom, Tündi hogyan bírja ezt állandóan, bár lehet, hogy Ő meg ezt szokta meg és a szíj meg neki fájna jobban, gondolkoztam.
Eléggé elmerültem, amiből egy hatalmas nyakleves ébreszett fel.
Azt mondtad, semmi nem történt a szomszédban, erre most hallom, mit csináltál, ordított velem anyu. Vészjósló hangon folytatta, hogy tudod, a hazugságot nem tűröm, most azonnal húzzál a konyhába és vedd fel a pózt!
- De anyu, próbáltam kérlelni, nagyon kikaptam, nem bírok még ki egy verést így is fáj az egész fenekem.
- Szóval még feleselsz is?
Tudtam, ha nem akarok többet kapni, akkor most kell kimennem a konyhába, lehúzni a nadrágom és az alsógatyámat, felfeküdni az asztalra és megmarkolni a szélét enyhe terpeszben, hogy a seggem amennyire lehet, kidomborodjon, megfelelő pózt adva így a veréshez.
- Látom, jól elrendeztek, és ezt nem voltál hajlandó elmondani! Mivel már így is ki vagy dekorálva, ezért nem kapsz ki nagyon.
Huh, gondoltam magamban, akkor tényleg csúnyák a nyomok, de repült a szíj és meg is kaptam az elsőt, csatt.
Azt hittem, ott rögtön bepisilek, annyira fájt a pálcázás után feldagadt fenekemen a csattanós ütés. Pont eltalált egy feldagadt vörös lilás hurkát, és csak remélni mertem, hogy nem szakadt fel a bőröm.
Csatt jött a következő, soha többet nem akarok így kikapni, csatt csatt, a fájdalom végigjárta az egész testemet, az összes izom remegett a lábamban és még egy csatt.
Hátsó felem olyan volt, mint egy égő húsgolyó, görcsösen kapaszkodtam az asztal szélébe, amíg meg nem kaptam az engedélyt, hogy felálljak és kimenjek a fürdőbe.
A tükörben megnéztem magam, a hat pálca rajzolta nyomok mellett meg lehetett különböztetni az öt szíj okozta vastagabb vörös hurkákat.
Holnap sem tudok rendesen ülni, gondoltam és megtöröltem taknyos könnyes arcom.

Szomszédban IV

Tündi kisírt szemeivel rámnézett, tudtam, nagyon fog fájni és talán még be is fogok pisilni a verés alatt, de nem mertem azt mondani, hogy meggondoltam magam, nem akarok kikapni a pálcával, mert láttam, mennyire fáj és még ott a nyoma a seggemen az otthon kapott veréseknek is.
Szóval próbáltam adni a nagyfiút Tündinek és csendben annyit mondtam, hogy nem gondoltam meg magam kérem a büntetést.
Tudod a dolgod, enyhe terpesz és fogd meg a bokád nadrág le, a gatya maradhat! Veled sem leszek elnéző, ha elugrasz, elengeded ,újból megkapod figyelmeztetett, míg lehajoltam és megszorítottam a bokám.
Próbáltam én is úgy fogni, mint Tündi, szorítottam a lábam, ahogy csak tudtam, nehogy elengedjem, mikor a pálca végigszánt a szíjtól megkínzott seggemen.
A terpesz pozíció azért is jó, mert látom, ahogy megfeszül a kar, suhan a pálca a levegőben, hogy egy hangos csattanással találkozzon kifeszített seggemmel.
ÚÚÚ, ÁÁÁ, ez nagyon fáj üvöltöttem, szerencsére annyira fájt, hogy megdermedtem és nem engedtem el a lábam. A fájdalom azonnal átjárta minden testrészem, minta egy éles késsel vágtak volna a fenekembe eddig még soha nem éreztem ilyet.
A szíj okozta fájdalom, de még a vágódeszkás fenekesek sem voltak ennyire azonnali, éles fájdalommal, ez merőben szokatlan volt eddig.
Reszkető fenekem nem nagyon tudott megnyugodni, láttam, hogy feszül a kéz suhan a pálca és már csattan is a fenekemen a másik alatt. Nem is kés, hanem olyan, mintha megégetnének gondoltam, közben a fájdalomtól elkezdtek a könnyeim potyogni, de nem mertem elengedni a lábam.
Amint megnyugodott a remegő fenekem, már jött is a következő suhantás, ÁÁÁ, üvöltöttem, remegtem újabb suhanás, és újabb.
Az utolsó jön, közölte Tündi mamája, szedd össze magad mondta, próbáltam csillapítani a seggem és lábam remegését, tudtam, hogy az összes közül ez lesz a legnagyobb és legfájdalmasabb ütés.
Láttam Tündi fenekén, ahogy ez keresztezi minden eddigi nyomot, egy suhanás és máris végigszántotta seggem a bambusz, minden eedigi ütésen, feldagadt vörös hurkán keresztül. Takonnyal kevert könnyeim szipogtam fel, de én sem mertem megmozdulni, amíg engedélyt nem kaptam rá.
Felállhatsz, és ha még van kedveteket menjetek játszani közölte Tündi mamája, de rendesen ám, nem akarlak mégegyszer itt látni benneteket, mosolyodta e magát.
Felhúztam óvatosan a nadrágom, Tündi megfogta a kezem és húzott magával, gyere keresünk neked egy zsebkendőt, fújd ki az orrod és menjünk ki játszani!
Menet közben odasúgtam neki, hogy ez nagyon fáj, sokkal jobban mint otthon a szíj, mire rámnézett és annyut mondott tudom, és nagyon köszönöm, hogy megfelezted velem.

Szomszédban III

Tündi nagyon halkan csak annyit mondott igen anyu, felhúzta szoknyáját, ami elől előbukkant a fehér, kopott lánybugyi.
Hiába viselt azonban bugyit, elképedve vettem észre a feneke szélén a sárgás lilás foltokat, ami az előző fenekesek nyoma lehetett.Hmm, szóval Ő is gyakran ki szokott kapni, gondoltam magamban.
Tündi megfogta a bokáját, lopva mertem csak odanézni, láttam, ahogy fehéredenek az ujjai, nem is tudtam elkézelni, hogyan tud fogni vele, amikor előbb kapott tenyerest!
Soha nem gondoltam volna, hogy itt fogok egyszer állni a konyhájukban, próbálom forgatni minden felé a fejemet, hogy lopva azért oda tudjak nézni, amikor megkapja a büntetését. Félelemmel vegyes izgalom töltött el, soha nem láttam még élő lányt bugyiban, ráadásul az osztálytársam, akit előttem fognak elfenekelni. Féltem persze, hiszen utána én következtem és a pálca nagyon csípett, sokkal jobban, mint otthon anyu seggesei.
Készen állsz lányom? hangzott a kérdés
Igen, készen állok felelte Tündi, anyja megfeszítette a karját, nem annyira mint otthon anyu szokta, inkább csak alkarból megsuhintotta a frissen szedett bambuszpálcát és lecsapott a kifeszített lányfenékre.
Láttam, ahogy Tündi megrándult, ahogy éles hanggal lecsapott rá a pálca. A bugyi alatt nem lehetett látni mi történt, de a feneke szélén, ahol belemart a pálca vége azonnal vörös csíkkal feldagadt hurka nőtt.
Pár másodperc telt el, és máris ugyanabban a merev pózban várta a következő csapást, éles suhanás csatt és egy rövid nyögés hagyta el a testét.
Nagyon rutinos állapítottam meg magamban, két vörös csík sorakozott egymás alatt és Tündi még nem kezdett el sírni, némán állta a második ütést is.
Próbáltam nem belegondolni, hogy az én fenekem hogy fog ilyenkor rángani, nehogy már egy lány jobban bírja a fenekeseket mint én, egy fiú!
Csatt, egyáltalán nem kímélték Tündit és ahogy észrevettem az ütések erőssége egyre csak nőtt, a suhanó pálca hangja egyre erősebben égett bele a fülembe, a csíkok meg sorakoztak a lányfenéken.
A bugyiba bujtatott kifeszített remegő fenék látványa elég izgató volt, próbáltam nem oda nézni és sorolni magamban az ABC-t, ha le kell tolnom a nadrágom, akkor ne legyen látható nyoma az izgalmamnak.
H, I mondtam magamban és Tündi megkapta az utolsó előtti ütést. Lopva néztem, csendesen sírt, de a bokáját nem engedte el, a fenekén öt vörös csíkkal szabdalt lányfenék úgy nézett ki mint egy zebra és ezen majdnem elnevettem magam.
Örülj, hogy csak ennyi mondta az anyja, és megfeszítette a karját és teljes erőből lecsapott a pálcával.  Akkora ütés volt, hogy Tündi majdnem orra esett a bokafogás közben, de még most sem engedte el!  Ez borzasztóan fájhatott, mert keresztezte az összes többi ütést, keresztbe kapta el a teljes fenekét.
A combjain minden izom egyszerre rándult és ernyedt el, remegett a lába de nem mert felegyenesedni, amíg nem hangzott el, hogy most felállhatsz és fiam, te következel, ha nem gondoltad meg magad.

Szomszédban II

Megkövültem álltam és néztem, ahogy Tündi kivág egy vékony, kisujjnyi vastag bambusz pálcát a nagy bokor széléről.Szakértően elkezdte lehántani róla a leveleket, nagyon fontos, hogy jól leszedjem róla magyarázta, egyszer rajta maradt ez a kis csücsök, látod, dugta az orrom alá, ami nagyon hamar felsérti a bőrt.
Izgalommal vegyes rettegéssel vártam, hogy végezzen és elkezdődjőn a büntetésünk. Izgatott voltam, mert csak reméltem, hogy meglátom Tündit meztelenül, ahogy vonaglik a lány fenék büntetés alatt.
- Tényleg annyira fáj, kérdeztem, hogy oldjam egy kicsit a csendet?
- Igen, nem hazudtam neked, válaszolta. Sosem kaptál még ki pálcával? Nincs otthon anyádnak?
- Nem, még sosem feleltem szemlesütve.
Láttam, hogy elgondolkozott, majd hangosan folytatta. Nem tudom megmutatni milyen, mert ha rádhúzok egyet most, anyu észreveszi és még jobban kikapok. Ha találunk egy olyan helyet amit nem látni, akkor megmutatom neked, de gyorsan, mert anyu hiányolhat már minket.
Járt az agyam, lenéztem a földre a papucsomra és benne a meztelen lábamra, hirtelen eszembe jutott, üss egyet a talpamra, azt nem látja senki!
- A talpadra? Nézett rám hihetetlenkedve. Biztos akarod?
- Miért, kérdeztem vissza?
- Ott nagyon vékony a bőr, én egyszer kaptam a talpamra, utána egy napig sajgott, ha lábra kellett állnom, pedig elhiheted, hozzászoktam már válaszolta.
Nekem amúgy mindegy, vedd le a papucsod, emeld fel a lábad a kezeddel!
Magam mögé húztam a lábam és láttam, ahogy hátrahajtja a kezét, a pálca suhogott és lecsapott a talpam közepére.
Azt hittem, orra esek, olyan gyorsan nyújtottam ki a lábam a hirtelen jött ütés után. Azonnal elkezdtem simogatni a vörös izzó hurkát a talpamon.
- Ez nagyon fáj, uhh, ezt hogy lehet kibírni, kérdeztem?
Ez még csak egy volt, a seggeden is fájni fog, hidd el, válaszolta, de mostmár gyerünk, nincs időnk, vagy szeretnéd, ha jobban kikapnék, ripakodott rám?!
Kicsit sántikálva, de követtem vissza a házhoz, hogy megkapjam a magamét helyette is.

Visszaérve már láttam, hogy baj van, mi tartott ennyi ideig? Már megint válogattál? Nem hiszem el, hányszor kell még elmondjam, az első ami a kezedbe akad kivágod és hozod!
Tartsd ki a kezeid tenyér megfeszít, hangzott a parancs, Tündi kinyújtotta a kezeit, a friss bambusz suhant a levegőben és hatalmas csattanással csapott a tenyereire.
Láttam, ahogy arca eltorzult a fájdalomtól és nem akartam, hogy miattam kapjon még egyet ezért megszólaltam.
- Miattam volt a késés, nem Tündi tehet róla!
Az anyja mérgesen rámnézett, szóval úgy, te is benne voltál!
Tündi, ismered a dolgod, a vendég miatt a bugyi most kivételesen maradhat.

Szomszédban

Nálunk, falun a neveléshez hozzátartozott a testi fenyítés, szerintem még mindig így van. Repültek a pofonok, a seggesek, kinek mennyi jutott, de hogy mindenki kapott otthon az szinte biztos.
Szombat délután volt, anyu megengedte, hogy átmenjek a szomszédba játszani. Jóban volt a szülőkkel és a lány, Tündi az osztálytársam volt, szóval ha beteg voltam, mindig áthordtuk egymásnak a leckét, együtt mentünk néha iskolába, meg együtt is jöttünk el, neki voltak lány barátnői, nekem nem voltak fiú barátaim, szóval együtt "lógtunk" néha.
Természetesen ahogy nőttünk, nem maradt ennyiben a kapcsolatunk, ez talán köszönhető annak is, amit most elmesélek.
Szóval álmos szombat délután volt, játszottunk a tisztaszobában, szigorún a cipőt levéve, amikor nem emlékszem, de valamin sikeresen összekaptunk, és csúfolni kezdett: bepisil a kisbaba, becsorog a pisi, bepisil a kisbaba, becsorog a pisi.
Először persze meglepődtem, nem tudtam, hogy tudja, utána elfutott a méreg és meghúztam a befont haját, persze ő ellenállt, forgott, kaptam egy pofont tőle de tartottam magam és tovább küzdöttünk.
Tudom, hagynom kellett volna, de égett az arcom a pofontól és ahogy próbált kiszabadulni, véletlenül levertünk egy vázát a tisztaszoba asztaláról.
A hogy a váza a földre ért, levegő azonnal megfagyott, sírásra görbült a szája, és közölte, hogy azonnal engedj el te hülye, ezt jól megcsináltunk, nézd mi történt.
Kérdezem, miért, mi történt?
Eltörtük a vázát és már sírt is, ezért nagyon ki fogunk kapni válaszolta.
Mi az, hogy ki fogunk kapni? Te törted el, nekem semmi közöm hozzá, közöltem, de gyerünk anyukádhoz, majd én jól elmondom neki, hogy te verted le válaszoltam, és kezdtem felszedni a padlóról a porcelán váza darabjait.
Kezünkben a darabokkal én kicsit félve, Tündi sírva, mentünk hátra a hátsó konyhába, elmondjuk édesanyjának, mi történt elől a szobában.
Eltörtük a vázát az asztalon, szipogott Tündi, bocsáss megy anyu, mondta halkan.
Együtt törtétek el, kérdezte az anyja és Tündi meg sem várta, hogy megszólaljak, már mondta is, hogy igen, játszottunk és közben véletlenül levertük.
Véletlenek nincsenek, jobban oda kell figyelned válaszolta az anyja, tudod mi a figyelmetlenség ellenszere kislányom?!
Igen anyu, válaszolta, kivered a fenekem válaszolta, minta ott sem lennék.
Igen, ezért megcsapkodlak, már csak azt kell eldöntenetek, hogy felesben kapjátok meg, vagy átszóljak és te ott, Tündi meg itt kapja meg, nézett rám kérdően.
Végigfutott az agyamon, hogy a szíj nem túl kellemes, itt meg csak megcsapkodnak, otthon el sem kell mondanom anyunak, így egy pár fenekessel megúszom a dolgot, szóval bátran válaszolta, hogy igen, én is benne voltam, kérem a büntetést.
Rendben, Tündi, tudod a dolgod, itt a kés, öt percetek van.
Öt perc, mire? gondolkoztam, de már mentünk is ki a kert végébe, ahol egy kisebb bambuszerdőt tartottak fent, sosem értettem miért, de hamar rájöttem.
Ezzel fogunk kikapni?
Igen, de ne szájalj, hanem gyere, segíts választani szipogott Tündi.
Választani? Én még sosem kaptam ilyennel, anyu mindig szíjjal ver el, azt sem tudom, milyet kell választani feleltem félelemmel a hangomban. Mondd, mennyire fáj?
Mintha tüzes vasat nyomnának a seggedhez. Emlékszel, amikor Dózsa Györgyöt tanultuk? Hát szerintem annyira! Ha vékonyat vágot, nagyon fog csípni, ha vastagat vágok, nem azonnal csíp, csak úgy fáj, hogy bepisilsz. De szerintem te ígyis úgyis bepisilsz majd.
Vágok egy vékonyabbat, az hamarabb gyógyul és holnapután már ülni kell a padban, döntötte el, és már esett is neki a bambusz aljának a késsel.

Hiszti

Biztos ismeritek azt az érzést, amikor mindennel a baj van, semmit sem csinálnátok, de közben az unalom is majd megesz. Anyu ezt hisztinek hívja, szerintem egy tini azért már nem hisztizik, legalábbis sosem tartottam magam hisztisnek.
Egyik szombat délután görnyedek a könyv felett, igazából nem tanultam, mert hatalmába kerített ez a furcsa érzés, hogy valami mást kellene csinálni, de nem tudom mit, csak jöttem mentem egyik szobából a másikba, ki a kertbe és vissza.
Amikor már másodjára mentem át a konyhán, anyu nekem szegezi a kérdést: sikerült befejezned a leckét, készen vagy, mindent megtanultál?
Nem anyu, még nem válaszoltam halkan, azonnal megyek és befejezem a feladatokat, feleltem és tényleg, leültem minden erőmet összeszedve a könyv elé, és próbáltam koncentrálni, de valahogy sehogy sem jött össze.
Biztos jobb lesz, gondoltam magamban, ha kimegyek, kiszellőztetem a fejem a kertben és utána minden jobban megy.
Visszafelé a kertből szembetalálkozom anyuval, látom, hogy összehúzza a szemöldökét, ami nem szokott jót jelenteni.
Szóval már megint itt vagy, csattant fel. Azért nem kértem a segítséged, hogy tudjál tanulni, de látom, nem tudsz megülni a fenekeden. Na majd én teszek róla, hogy tényleg ne tudj megülni a fenekeden, de ne csak most, hanem még holnap sem!
Azonnal megyek és tanulok anyu, hogy elgémberedett a lábam, ki kellett magam nyújtóztatni, kérleltem és próbáltam megúszni a seggeseket, de kérlelhetetlen volt.
Most szépen letolod a nadrágod és megfogod a bokád, felelte mérgesen.
De itt a kertben anyu, legalább hagy menjek be a konyhába, feleltem felháborodva, nem számolva azzal, hogy ez további verést jelenthet nekem.
Szóval még feleselsz is felelte és otthagyott, más választást nem hagyva, minthogy nagy sóhajjal letoljam a nadrágom és megfogjam a bokám, kifeszítve a fenekemen a bőrt és tökéletes pozíciót nyújtva a seggem elveréséhez.
A lábaim közt hátranézve láttam, ahogy megérkezett egy nagy fakanállal, amivel a befőttet szokta kevergetni, gondolom, ez akadt először a kezébe.
Végülis a fakanál nem is olyan rossz, kaphatnék a vágódeszkával is, amit nagyon nem szeretek, gondoltam magamban.
Készen állsz?
Igen anyu, készen.
Ha elengeded a bokád, tudod, hogy hozom a szíjat is?
Igen anyu, nem fogom elengedni válaszoltam és próbáltam olyan erővel szorítani a bokám, ahogy csak tudtam.
Az első ütések meg is érkeztek gyors egymás utánban kifeszített seggemre, de így sosem kaptam még ki. Nem pihent anyu az ütések közt, gyors egymás utánban suhant a levegőben a fakanál és csapott le, de csak az egyik oldalamra!
Az első ütések után égett a bőröm és éreztem, hogy elkezd dagadni a fenekem, de csak csépelt tovább, a seggem csupa lángban égett, de nem hagyta abba, elkezdte a combom is beteríteni, csatt csatt csatt.
Olyan hangosan csattogott a fakanál, hogy szerintem az egész utca tudta, jól kikapok, főleg, mert megint nem bírtam ki sírás nélkül.
Az egyik oldalam lángolt, amikor nem is tudom, hány ütés után abbamaradt a verés, anyu szusszant egyet és tényszerűen megjegyezte, hogy na, most már biztos nem fogsz tudni megülni a seggeden.
Azt hittem, végetért a szenvedésem, elengedtem a bokám, és próbltam felegyenesedni, amikor hatalmasat vágott a végig rajtam.
Ki engedte, hogy elengedd a bokád? Azonnal fogd meg, ripakodott rám, és nem volt mit tennem, visszaereszkedtem a pozícióba, hogy a seggem másik fele is megkapja a magáét.
Csatt csatt csatt, nem is számoltam már az ütéseket, amikor akaratlanul is elkezdett folyni a meleg pisi a lábamon, bele a papucsomba.

A hétvége folytatódik

Ott maradtam térdelve, szipogva, hurkásra vert fenékkel térdelve a hideg kövön a szokásos pózban, kéz a fejen összekulcsolva, homlok a falnak nyomva, lábak a magasban.
Nem könnyű ám így térdepelni, anélkül, hogy egy kis simogatással ne próbálnám meg enyhíteni a fenekemben a hurkák okozta fájdalmat, amit persze anyu is tud, éppen ezért tilos hozzáérni, amíg ki nem mehetek a fürdőbe rendbeszedni magamat.
Most, hogy hallottam az ajtó csapódását, természetesen éltem is rögtön a lehetőséggel, rögtön hozzányúltam a fenekemhez, próbáltam feltérképezni a hurkákat és a hideg kezemmel enyhíteni a lángoláson, amikor meghallottam a hátam mögött anyu hangját.
Nem megtiltottam, hogy hozzányúlj a fenekedhez? Hát te semmiből nem tanulsz! Azonnal állj fel, ripakodott rám.
Azt hittem, megint kapok a fenekemre, hajoltam is le, hogy megfogjam a bokám, enyhe terpeszben vártam, hogy meghozza a szögre visszaakasztott szíjat és folytassa fenekem büntetését.
Azt hiszed, hogy ráhúzok a seggedre még párat és ezzel el van intézve a dolog, hallottam hátulról. Nem úgy van ám az, látom, a seggesek semmit nem érnek nálad, felegyenesedni, jobb kéz kitart másikkal megtámaszt alulról, hangzott a parancs.
Ötöt fogsz kapni a szíjjal mindkét kezedre, mert simogattad magad közölte anyu, megfeszítette karját és már csapódott is a szíj kifeszített tenyeremen.
Ezt utáltam a legjobban, nem sokszor kaptam így, nem tudtam hozzászokni a fájdalomhoz, csak sírtam és áúúú, áúúú, ahogy záporoztak az ütések.
Másik kéz hallom a könnyeken keresztül, most az elvert, fájdalomtól remegő kezemmel kell a másikat megtartsam, de ez anyut egyáltalán nem érdekli, csak záporoznak az ütések, amíg végül abbamaradnak.
Remélem, már nincs kedved simogatni a feneked, szól szigorúan, most kimegyek, te meg szépen betérdelsz a sarokba, fél óra, nézem az időt.
Visszatérdeltem a sarokba és hallottam, ahogy becsapja maga mögött az ajtót. Térdeplés közben az idő olyan lassan telik, nekem úgy tűnt, már órák teltek el, amikor szólt anyu, hogy felkelhetsz, tünés, szedd rendbe magad, és visszafele hozzál egy pelenkát is!
Kifutottam a fürdőszobába, megmostam az arcom a rászáradt könnytől és takonytól, és fájdalmasan lüktető hátsómról is elfelejtkeztem, csak azon járt az agyam, minek kell pelus, hiszen nincs is éjjel, ezzel biztos nem akarhat anyu büntetni!
Fájdalmas volt minden lépés, ahogy húzodott a fenekemen az összes friss hurka, ahogy mentem vissza a konyhába.
Anyu már várt, egy tál frissen szedett csalánt tartott a kezében. Rögtön sejtettem, mit is akar a csalánnal és a pelenkával, eleredt a könnyem és sírva kérleltem, anyu kérlek, csak a csalánt ne, csak a csalánt ne, de hajthatatlan maradt.
Felhúzod a pelenkát félig és szépen belerakod ez a tál csalánt! Így maradsz és majd ez megtanít arra, hogy ne nyúlj mégegyszer magadhoz. Gyerünk, gyerünk, nincs egész nap kedvem itt állni miattad, csináld, különben kapsz még, azt akarod?!
Nem, igenis, csinálom, sírva szipogtam és húztam fel magamra a védelmet jelentő pelenkát, nyúltam a tálba és raktam a csípős csalánt mindenhová.
A pelust felhúzva és megigazítva a csalán égetett, minden egyes hurkát végigmart és éreztem, hogy a csípések beterítik egész alfelemet, megvakarni persze nem tudtam magam, azzal csak még jobban odanyomtam a pelusban már égő bőrömhöz.
Minden egyes mozdulat fájt, egész erőmmel csak azon voltam, hogy minél hamarabb be tudjak pisilni, hogy a forró vizelet enyhítse kínomat.

Hétvége

Az esti verés után közösen megvacsoráztunk, igazából ülni alig tudtam, az egész hátsóm égett, minden hurka lüktett rajtam, és az agyam csak azon járt, vajon mit ígért anyu múltkor a simogatásért?
Nem aludtam jól az éjjel, az agyam csak kattogott és amikor megfordultam, mindig éreztem, mekkora verést kaptam tegnap és még csak bele sem mertem gondolni, mi vár rám holnap!
Az éjszaka lassan vánszorgott, természetesen most is becsorogtam, még szerencse, hogy a pelenkába, a fenekem fájt, de nem mertem odanyúlni és enyhíteni a fájdalmon, annyira féltem a holnapi büntitől.
Lassan reggel lett, nyitott szemmel feküdtem az ágyban, amíg anyu be nem jött, hogy ugrás ki az ágyból, egész nap itt akarsz lustálkodni?
Kikecmeregtem az ágyból, persze anyu megvárta, és mérgesen állapította meg, ma sem tudtál odafigyelni, már megint bepisiltél?!
Sírásra görbülő szájjal válaszoltam, hogy bocsánat, nem tehetek róla, csak úgy jött.
- Csak úgy jött? Szóval csak úgy jött! Nem baj, ma büntetésből egész nap pelenkában leszel!
Próbáltam tiltakozni, persze titokban repdestem a boldogságtól, még ha ki is kapok, a pisis pelenkán sokkal kényelmesebb az ülés és úgy annyira nem is fáj a hátsóm.
Kifutottam a fürdőbe, levettem a csatakos pelust, lezuhanyoztam és a tükörben megnéztem sötét lilás hurkákkal tarkított fenekem. Jól látható módon a combom is kapott egyet, sóhajtok, így tényleg fájdalmas lesz ülés pár napig.
Csendben megreggeliztünk, igazából nem akartam semmit szólni, nehogy még jobban felhúzzam, Ő sem szól, szerintem azon gondolkozott, mivel és hogyan büntessen tovább.
Végeztünk, és elhangzott a kérdés, hogy még mindig nem emlékszel?
Nem anyu, tényleg nem emlékszem válaszoltam szipogva, mert gondoltam, hogy ezért újabb hurkákkal fog gazdagodni eddig is eléggé meggyötört hátsóm. Nem is tévedtem...
Rendben, akkor told le a nadrágod és hajolj előre, bokafogás, hangzott a parancs!
Enyhe terpeszbe álltam, megfogtam a bokám és széttárt lábaim közt láttam, hogy anyu előveszi a fiókból az egyik legnagyobb vágódeszkát, amit csak talált.
Tartsd magad, ha elengeded a lábat, annyiszor kapsz egyet, és már suhogott is a levegőben a deszka, hogy tompa puffanással lecsapjon kifeszített, védtelen hátsómra.
Aúúú, fogtam a bokám, ahogy tudtam, de a tegnapi veréstől érzékeny fenekemen minden csapás után szinte csillagokat láttam, köszönöm anyu.
Újabb suhintás és azt hittem, szétszakad a fenekemen a bőr, akkorát kaptam. Persze a könnyeim már potyogtak, kérlek anyu, ígérem, többet nem csinálom!
Nem hatotta meg ez sem, amikor kimérte a következő bőrrepesztő ütést hátsómra.
Remélem is, ez a feneklés megtanít, hogy megtartsd az ígéreted válaszolta és már szelte is a levegőt a deszka, hogy utána lecsapjon a fenekem aljára, oda, ahol minden üléskor érintkezik a bőr a székkel.
Nem fogsz majd egy darabig kényelmesen ülni az biztos, közölte szigorúan anyu, de ez semmi ahhoz képest, amit én kaptam lánykoromban, amikor én is ugyanezt csináltam!
Az utolsó ütés előtt egy kis szünet, hogy időm legyen felkészülni a legkegyetlenebb csapásra, hangos suhanás és csattanás kíséretében meg is érkezett. A fenekem, a lábam már önálló életet élt, remegett az egész testem és nem tudtam irányítani, csak a mindent elborító fájdalmat éreztem a fenekemen.
Így maradsz, amíg nem szólok, utána betérdelhetsz a sarokba, de nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod, hányszor kaptalak már rajta, szól mérgesen anyu és elmenőben még egy utolsót ráhúzott a seggemre.