Szomszéd

Hétvégen van, szombat délelőtt és már kikaptam. Nincs ma anyunak jó kedve,reggeli után bejött a szobámba, szétnézett és mérgesen kérdőre vont: Mi ez a kupleráj itt fiatalúr, mióta nem raktál rendet az asztalodon? Nem lehet így normálisan tanulni, nem hiszem el, hogy így kell kinéznie! Disznóól, de majd teszek róla, hogy rendet rakj!
Ekkor már tudtam, hogy megint ki fogok kapni, sokadjára a héten. Nem is számolom már a hurkákat a fenekemen, egyenletesen beterítik, nincs is idejük elmúlni, már jön is következő adag.
Régebben, ahogy emlékszem sokkal jobban féltem, hogy kiverik a fenekem valamiért, egy ideje, hogy folyamatosan kikapok, már annyira nem érdekel, nem mondom, hogy nem fáj, amikor csattog a fenekemen a szíj, de közel sem annyira félelmetes és fájdalmas mint régen.
Most is nagy sóhajjal lehúztam a nadrágom, enyhe terpeszbe álltam, hogy minél nagyobb felületen találhasson el a szíj és vártam anyut, amíg visszatér a gyűlölt eszközzel.
Most ött kapsz, de ha délutánra nem pakolsz el, megkapod a következő adagot is, elegem van a disznóólból közölte anyu, megsuhogtatta a szíjat a levegőben, ilyenkor már megfeszítem a fenekem és amint elernyednek az izmaim jön is az első csatt. A kezem ökölbe szorul amíg kapom a büntetést, már az asztalomra is oda fogok figyelni gondolom, amíg záporoznak eddig is megkínzott hátsómra a csattanós ütések.
Feldagadt fenekem fájdalmasan hűti a szél, amíg térdelek a büntetés kiegészítéseképp a szobámban, amikor beszélgetés ütik meg a fülemet, mintha ma történt volna, még most is hallom a fülemben.
- Nincs véletlenül kölcsön egy doboz rizsetek? Elfelejtettem venni és a család azt rendelt kérdezi a szomszédból anyu barátnője. És amúgy, mit főzöl ebédre?
- Dehogynincs, ott van a kamrában, megtennéd, hogy kiveszed a polcról, sietnem kell az ebéddel, válaszolja anyu, a fiatalurat emlékeztetnem kellett a dolgaira, és most fut a konyha.
- Már megint rossz jegyet kapott? Túl engedékeny vagy vele, hangzik a válasz, én megnevelném az biztos!
Nálunk nincs rosszalkodás, ha arra kerül a sor, még ki sem kapnak, de már megy a sírás meg a fogadkozás.
Na, gondoltam magamban, akkor a szomszéd kislány is ki szokott kapni, úgy látszik, nem szokott gyakran kapni, mint én, ha már előtte sír, kárörvendek és fülelek tovább.
Szóval, folytatja a szomszéd anyuka, én úgy csinálom, hogy ha baj van, bemelegítem őket kézzel vagy fakanállal, ilyenkor már mindent megbánnak, utána kiküldöm őket a kertbe. Tudod, van az a bambusz bokrunk, na mindig arról szokattam vágatni velük, de nem saját maguknak, hanem a másiknak egy pálcát. Amikor hozzák be, már könyörögnek és potyog a könnyük. Szépen leszedik róla a leveleket utána megkapják az adagjukat. Ha igazán nagyon rosszak voltak, akkor délelőtt is és vacsora előtt is elverem őket, hidd el, ez segít!
Bááár, nem akarlak meggyőzni, úgy neveled a fiad, ahogy akarod, én csak mondom, próbáld ki és meglátod.

Iskolai bünti

Írtátok, hogy az iskolában is volta, akiket még fenekléssel bírtak jobb belátásra. Amikor én jártam iskolába, már nem volt "divat" a tanulókat fenekelni, alsó tagozatban azonban...
Az alsó tagozat napköziben volt egy öreg, nyugdíjas tanár, aki még hitt abban, hogy a hurkás fenék jobb belátásra bírja a gyerekeket, így gyakran suhogtatta is a botot a csoportjában.
A koreográfia a következő volt: aki rosszalkodott, futkározott a teremben, beszélt a tanulóidő alatt, vagy valami rosszat tett, annak felírta a nevét a táblára és húzott a név mellé egy strigulát. Egy strigula egy botnak felelt meg, aki igazán rossz volt, kettő három csípős ütést is begyűjthetett, függetlenül attól, hogy lány vagy fiú volt.
A kiosztásra mindig délután, hazamenetel előtt került sor, hogy a delikvens feneke fájdalmasab húzódjon a hazaúton, és ha otthon még szokták "kezelni" akkor otthon is megkapja a büntetését pluszban.
Sokan elődörzsölték a feneküket, vicces volt látni, ahogy állnak sorban az osztálytársaim és próbálják a feneküket előmelegíteni a verés előtt, azt hitték, hogy ez enyhíti a fájdalmat. Aki otthon is kikapott az tényleg sokkal jobban viselte a két-három botot, mint az, akit nem vertek.
Egyszer emlékszem, én voltam az, aki a legtöbb strigulával rendelkezett, talán néggyel, ami kiemelkedően sok volt, hiszen a többség nem mert azután megszólalni, hogy felkerült a neve a táblára, de én adtam a nagyfiút, pedig be kell ismernem, iszonyatosan fájt, amikor a nadrágon keresztül a centis bot lecsapott.
Szóval adtam a keményet, pedig tudtam, hogy ez anyunak is fel fog tűnni, szóval otthon is vár még egy verés rám. Fél négy lett, mindenki állt a sorba, az első delikvens felállt a katedrára, lehajolt, megfogta a térdét és egy hatalmas suhintással megkapta a magáét.
A lányok általában sírtak utána, a a fiúk meg amíg rájuk nem került a sor, nevettek. Amikor rámkerült a sor, én nem dörzsöltem elő a fenekem, feálltam, megfogtam a térdem, az ujjaim fehéredtek, annyira szorítottam és vártam, hogy megkapjam a négy ütést.
Suhant a bot és csattant a fenekemen négyszer, éreztem, hogy a hurkák nőnek a fenekem, de nem volt új érzés, otthon is így szokott lenni, szóval nem sírtam, a végén óvatosan felegyenesedtem, megtapogattam kivert fenekem a nadrágon keresztül és fájdalmasan lépkedtem, átadva a helyem a következőnek.
A hazaút fájdalmasan telt, a négy hurka virított a fenekemen, és sajnos be kellett vallanom anyunak is, hogy kikaptam az iskolában. A hatás sem maradt el, már az iskolában sem tudsz viselkedeni, hát mire tanítottalak én, hangzott a költői kérdés, mire tudtam, hogy lehúzott nadrággal alkar az asztalon kell várjak a büntire.
Ahogy lehúztam a nadrágom, éreztem a zebracsíkokat a fenekemen, egymás alatt a négy duzzanat beterítve a fenekem mindkét oldalát és most még a szíj is...
Anyu megérkezett befeszítettem a fenekem és hangos csattanással megjöt az első csapás, pont telibe találva az egyik délutáni megduzzadt hurkámat, könnyeket csalva rögtön a szemembe.
Azért kapod, hogy emlékezz holnap is, szégyelld magad ha a tanárnak kell megbüntetnie mondta anyu visszafogottan, amíg megfeszítette a karját és a szíj hangos csattanással eltalálta a másik botütés helyét. Szerintem direkt oda kapom, jöttem rá és felkészültem a következő csapásra, a fenekem megfeszítettem az izmaim fájdalmas táncot jártak és csatt, majd a kis pihenő.
Nem tudom, mit csináltál, közölte anyu, de nem is érdekel, ez majd megtanít arra, hogy legközelebb nem csinálsz ilyet és csatt és csatt, az utolsó ütéseket egymásra helyezve az legalsó részre kapom mindig, hogy az ülés is fájjon.
Bőgve, taknyosan mentem a fürdőbe összeszedni magam a vacsorához.

Maszti II

Középiskolás éveim alatt szerintem mint minden fiatal kamaszfiú mondhatom, a legyet is röptében, így különös szórakozásnak hódoltam: naponta ahányszor csak tudtam, addig masztiztam, amíg bírtam. A reggeli pisis pelusba élveztem mindig először, aztán a szünetekben a mosdóban, majd otthon este, ha felébredtem éjjel, akkor is.
Persze a végén már nem jött semmi, így nyugodtan csinálhattam, le sem kellett húznom a nadrágom, kívülről simogatva élveztem.
Egyik alkalommal elszámoltam magam, leszálltam a buszról, útközben hazafelé még volt anyag, így hiába volt az már a napi sokadik alkalom, az alsónadrágomba élveztem.
Uppsz, ebből baj lesz siettem haza, hogy mielőtt anyu hazaér, gyorsan a fürdőszobában kimossam a nadrágom, nem akartam, hogy a fenekem bánja a szórakozásomat.
Anyu már otthon volt, én meg gyorsan befutottam a fürdőbe azzal, hogy nagyon sietnem kell, majdnem bepisilek, letoltam a nadrágom, levettem az alsómat, lehúztam a WC-t, és elkezdtem dörgölni a mosdókagylóban a foltos alsómat.
- Mit csinálsz odabent, persze jött a kérdés, mi történt, minden rendben van?
- Igen anyu, minden rendben!
- Akkor mit csinálsz? Jött a kérdés, lebuktam, gondoltam magamban, és átfutott az agyamon, ha bevallom, akkor jönnek a tenyeresek is, mint múltkor, szóval azt hazudtam, hogy becsorgott a pisi anyu, nagyon sajnálom, siettem haza, de nem tudtam tartani.
Tudod mi jár, ha nem figyelsz?
Igen, tudom, kérem az ötöt a fenekemre válaszoltam, mint már annyiszor az életben. Csendben kimentem a konyhába, lecsupaszítottam hátsómat, alkar az asztalon, enyhe terpesz és vártam anyut, hogy visszatérjen a szíjjal.
Végülis megérdemlem, nem vigyáztam, máskor kitömöm zsepivel, amit útközben el tudok dobni, gondolkoztam, amíg az első suhanó hangot hangos csattanás követte megfeszített hátsómon, izzó vörös nyomot hagyva. Egy számoltam és már jött is a következő, kettő. Éreztem, ahogy a bőr feldagad három, kicsi szünet, hogy jól célba tudja venni anyu a fenekem alját, ahol vékony a bőr és ha oda kapom, akkor fájdalmas másnap az ülés.
Négy és gyorsan alig tudtam kimondani, már öt, szemem könnyezik, az öt hurka lángol a fenekemen, de nem merek hozzáérni, amíg meg nem kapom az engedélyt.
Menj a fürdőbe és hozd rendbe magad, és én már futok is, meztelen talpam csattog a hideg kövön és közben örülök, hogy ilyen könnyen megúsztam.