Aki olvasta az eddig történeteimet, tudja, hogy általában minden háztartásban megtalálható eszközökkel próbált anyu jobb útra téríteni, szíjast kaptam szinte mindig, ha nagyon el akart verni valamiért, akkor csattogott meztelenen hátsómon a vágódeszka, a fakanál szinte mindennapos volt, odacsapott ha kellett. Nem mondhatom, hogy szerettem a várakozást, mindig túl akartam esni a dolgon, a felszólítás esetleg egy két pofon után már toltam is le a gatyámat és automatikusan terpesztettem és pucsítottam, hogy a lehető legjobban kézreálljon anyunak a hátsóm.
Persze, volt olyan, hogy várnom kellett, a sarokban térdeltem leggyakrabban, olyankor megszűnt a külvilág, az orrom a falnak támasztva azt sem tudtam órák vagy csak pár perc telt el és csak arra tudtam gondolni, hogy megint mennyire ki fogok kapni.
Többször bepisiltem már a verések előtt, főleg ha anyu közölte, hogy a vesszővel fogok kikapni, mert attól nagyon féltem. Talán minden közül a vessző a legrosszabb, ilyenkor mindig könyörögtem és próbáltam alkudozni, hogy duplát adj anyu a szíjjal vagy inkább verj el a faknállal, csak a vesszővel ne, de persze, sosem az történt amit én szerettem volna.
Az elején anyu mindig közölte, hogy kimegyek és vágok valamint a seggednek, ilyenkor néztem, merre indul, a mogyoróbokor nagyon csípett, az ecetfa egyel jobb volt. Anyu behozta a frissen vágott vesszőket, általában kettő, három darabot vágott és szép komótosan elkezdte meghámozni, hogy ne maradjon rajta kéreg csak a csupasz fa.
Amint közeledett a verés ideje, annél inkább éreztem az elkerülhetetlent és szépen lassan a meleg pisi megindult lábamon, egy tócsát hagyva a térdelő lábaim között.
Eleinte el kellett mennem pisilni a térdelés előtt, de hiába igyekeztem az utolsó cseppet is kierőszakolni magamból, nem jött, de a térdelés és a vessző suhogása előhozta épp amikor nem kellett volna.
Anyu persze kitalálta a megoldást. A seggemen a bőr eléggé meg volt erősödve köszönhetően a folyamatos karbantartásnak, ha mindig oda kaptam szóval anyu rájött, hogy előbb utóbb hozzászokok, persze akkor is fáj, de elviselem ugyanúgy, mint a szíjasokat.
Egyik nap, már tizenévesen, úgy istenesen elvert a fakanállal, el is tört egy a seggemen, csak arra emlékszem, hogy anyu elkezdett verni, a szokásos módon meztelen seggel terpesztve álltam, csatt csatt az egyik fele a hátsómnak, aztán csatt csatt a másik fele, és ez így folytatva, persze bőgtem, de egyszer hatalmas reccsenés és anyu kezében eltört a fakanál.
A kapott seggesek és a bőgés ellenére hangosan felnyerítettem, hogy erősebb a seggem, mint a fakanál, na ezt nem kellett volna tennem, de abban a helyzetben nem is tudom miért előtört belőlem.
