Iskoláskoromban kezdődött, az első osztályban még pontokat kaptunk, és anyu nagyon nem szerette, ha nem piros pontot kapok.
Meg foglak tanítani, hogy törődj a dolgoddal és neked egy dolgod van a tanulás, mondta mindig, mielőtt elvert volna. Aztán pár hónap múlva jött a bepisilés, mindig éjszaka lett vizes az ágyam és a teljes felszerelés. Persze ezért is kaptam, először jöttek a szíjasok, amit amúgy is kaptam a rossz jegyek meg minden más egyéb miatt, ilyenkor mindig le kellett húznom a nadrágom és az alsóm, hogy anyu lássa, mi a hatás, mikorra lesz lángvörös majd lilás hurkás a hátsóm. Ha lilássá vűlt, általában abbahagyta, nem kaptam többet. Mondjuk arra mindig ügyelt, hogy a bőröm ne sérüljön, ne verje szét a seggemen a bőrt, hogy ha kell, másnap is el tudjon úgy istenigazából verni.
Igazából ez is volt a fogatókönyv, péntek este elküldött a mosdóba, hogy az utolsó csepp pisit is kipréseljem magambül mielőtt nekiálltunk a dolognak. Én mint szenvedő fél, ő mint aki adta.
Ilyenkor mindig húztam a WC-n az időt, próbáltam kitolni a seggesek idejét, de egyszer persze mindig be kellett menni a konyhába.
Le kellett tolnom a nadrágom és a gatyámat, megfogni az asztal szélét enyhe terpeszben és várni, hogy megjöjjön anyu a szíjjal és elkezdje a büntetésemet. Amíg nem edződött meg a bőr a seggemen, már az eleján elkezdtem csendben sírni, hogy a végére az egész fejem a könnyben és takonyban ússzon.
A büntetésnek mindig meghatározott rendje volt, anyu elmondta miért fogok kikapni, a hátam mögé ment és elkezdte kiosztani a szíjasokat.
Csatt, csatt, alig hagyott szünetet a két első ütés között. Már az elejétől nem kímélt, nem volt soha bemelegítő ütés, ugyanolyan erősen osztotta végig, kivéve az utolsót, amit mindig a seggem aljára kaptam, hogy másnap is emlékezzek minden leülésnél.
Általában 12 volt az adag, de minél nagyobb dolgot követtem el, annál többet kaptam.
Egyik ilyen alkalommal hiába ültem a WC-n egyszerűen nem tudtam semmit kipréselni magamból. Egy árva csepp, annyi sem jött, ültem a WC-n hiába mozgattam, nyomkodtam a hasam, masszíroztam nem jött.
Nagy sóhajjal mentem be a konyhába, ahol anyu már várt, kezében a szíjjal.
A héten hoztál két zöld pontot és kértelek, hogy vidd ki a szemetet. Nekem kellett, holott semmi más dolgod nincs, ugye?
Ilyenkor mindig próbáltam tisztelettel, csendben beszélni, hátha tudom azzal a büntetésem mérsékelni, persze sosem jöt össze.
Tudod a helyed, közölte anyu, erre csak bólogattam és már elkezdtem csendben sírni, tudva, mi vár rám.
Megfogtam az asztal szélét és vártam, hogy anyu meglendítse a kezét és kiossza a megérdemelt seggeseimet. Jött is a sorozat mint az óraütés, csatt, egy kis szünet, amíg szipogtam, megfesztítettem az izmaimat és csatt csatt, egyáltalán nem kímélt anyu, lendítette a kezét és minden egyes ütésnél azt hittem szétreped a seggem. Persze nem, csak keletkezett rajta egy újabb vörös hurka, ahol eltalálta a szíj az alig meggyógyult bőrömet. Talán tizet ha kaphattam, amikor éreztem, hogy baj lesz, nem tudom tartani a pisit, a seggesek és a tele hólyagom együtt megadta magát és szép lassan elindult a meleg pisi a lábam közt, le a földre.
Anyunak nem is tűnt fel elsőre, talán csak a második segges után fedezte fel, hogy baj van.
Má rmegint mit csináltál, ripakodott rám, nem megmondtam, hogy pisáld ki magad, mielőtt megbüntetlek!
Most azonnal fogod magad és feltörlöd amit ide csináltál közölte anyu. A könnyeimen át szipogva mondtam csak, hogy igenis, azonnal hozom a felmosót és megcsinálom, bocsánat anyu, nem akartam bepisilni, kérlek, ne büntess meg érte.
