Tesióra után

Próbáltam én magyarázni, hogy ki kellett mosni a pólómat, és ott maradt véletlenül a szárítón, de szerintem pikkelt rám a tanár, és persze, beírta az ellenőrzőbe, hogy tornafelszerelésnélkül nem öltözött át.
Mintha nem lenne így is elég bajom, most még ez is, nem hiszem el, hogy velem kell megtörténjen. A hátsóm így is tiszta hurka a tegnapitól, most ha még erre kapok, tuti, hogy így marad, mert jövő héten is lesz valami, meg utána is, és akkor évekig nem fogok tudni normálisban ülni!
Pénteken anyu is mindig hamarabb jön, most más taktikát választottam, nem készítettem ki az ellenőrzőt, megvártam vele, amíg megkérdezi.
Volt valami az iskolában?
Nem, nem volt semmi különös, csak...
Csak? Húzta fel a szemöldökét.
Csak itthon felejtettem a tornapólóm, a tanár nem volt hajlandó adni helyette, így nem tudtam tornázni. Majd persze elmondom,  nem akartam, hogy meglássák a srácok a hurkáimat.
Szóval megint beírás! Tudod, mi jár érte? Igen, tudom anyu, köszönöm, hogy nevelsz és így jobb ember leszek feleltem a sablon szöveget, lehúztam a nadrágom, felkönyököltem az asztalra mint már annyiszor az életemben.
Fájó fenekem a szél csiklandozta, amikor anyu visszatért a szíjjal. Tegnap nagyon kikaptál, de megvan az oka, ugy tudod? Ma is ki fogsz kapni, ebből nem engedhetek, de mivel tegnap is kaptál, választhatsz. Vagy megkapod a szokásos módon a fenekedre az öt szíjat, vagy kapsz négy-négy tenyerest és két szíjat. Döntsél, vagy én döntök!
Inkább a tenyerest és a fenekest kérem, nagyon fáj a fenekem, mondtam csendben.
Rendben, akkor ha már így elkészültél, felelte anyu és megfeszítette a karját, a szíj suhant a levegőben és hatalmas csattanással találkozott a hátsómmal. Jön a következő csatt és vége! Nem mondom, majdnem bepisiltem, de vége, hurrá!
A tenyereseket nem szeretem, de ki lehet bírni. Előretartottam a kezem, a a másikkal alátartottam, hogy véletlenül se rántsam el, anyu lendületből rávágott a szíjjal. A fájdalom nem is a tenyeremben, hanem a lábujjaimban keletkezik, végigfut a fejembe, és csak utána a kezembe. A szíj azért itt is meghagyja a vörös nyomot, csatt, gyors egymásutánban jönnek az ütésekés a jobb kezem már meg is kapta, jöhet a bal, kifeszítem, a szíj suhog, könnyezek, de nem engedem le a kezem, végül megkapom az utolsót is.
Kezek a fej fölé és betérdelsz tíz percre a sarokba, majd utána mehetsz a fürdőbe hangzott az utasítás és én boldogan térdeltem a hideg kőre, örülve annak, hogy ennyire jól megúsztam.

Magamnak

Régen elköltöztem otthonról, régen kaptam ki és mostanában egyre jobban motoszkált bennem a gondolat, milyen lehet felnőtt fejjel hurkás fenékkel várni a következő és következő ütést, milyen lehet másnap alig leülve dolgozni?
Tegnap munka után betértem a kisboltba, vettem két sört és kellemesen ellazulva épp ezek jártak a fejemben, amikor eszembe jutott, miért ne? Kipróbálhatom magamon is a szíjat, ha nem tetszik, hagyom és kész...
Lezuhanyoztam, bekészítettem az esti pelust az ágyba és gondolkoztam: mit próbáljak ki? A kezem? ÁÁ az nem jó, nem tudok nagyot ütni. Fakanalat? Az sem jó! Maradtam a két gyerekkoromban legjobban gyűlölt eszköznél. Elővettem egy régi, ütött kopott szíjat a szekrényből, kimentem a konyhába és kerestem egy régi vágódeszkát, olyat, aminek nyele van.
Hú de gyűlöltem, amikor igazán rossz voltam, mindig addig kaptam a deszkával, amíg a fenekem alsó részét két hatalmas lila folt nem díszítette. Azzal volt csak igazán fájdalmas az ülés, annál még a szíj okozta hurka is sokkal jobb volt!
Felmentem a netre, találtam is pár videót, a legjobb az volt, amikor egy felhosszú barna hajú lány feküdt az ágyon és mondta, hogy most akkor a bal részre ötöt fogok ütni, most a jobb rész kap ötöt, stb
Ezn felbátorodva kettéhajtottam a szíjat, a kezembe vettem és csatt, lecsaptam meztelen fenekemre. Érdekes érzés, mintha most nem fájna annyira, gondoltam, akkor essünk neki. Néztem a videót és csináltam a lány után, csatt csatt, a szíj hagyta a vörös nyomokat. Olyan voltam mint egy kisgyerek: egy jólsikerült ütés után azonnal rohantam a tükörhöz megnézni a nyomokat.
A legvégére hagytam a legfájdalmasabb kétszer öt vágódeszkás ütést. Ösztönösen is megfeszítettem a fenekem és lecsaptam. A hatás nem maradt el, majdnem előre ugrottam a fájdalomtól, olyan sikeresen sikerült a fenekem alsó részét eltalálni. Nem baj, ha a lány kibírja, én ne bírnám ki? Csatt ütöttem újra és újra, majd a tíz ütés után odamentem újból a tükörhöz. Igaz, hogy a fenekem kicsit feldagadt és egységes vörös színt vett fel, de nem láttam sem a szíjtól megszokott égő fájó hurkákat, sem a két lila foltot a deszkától.
Hmm, biztos kicsiket ütöttem, gondoltam magamban, amíg bekentem izzó fenekem és felhúztam az éjszakai pelust. Majd holnap megpróbálom, biztattam magam, és már csorgott is be a meleg pisi a fenekem alá.

Tesióra

Az egész éjszakát hason töltöttem, máskor segíteni szokott, hogy éjjel a pelust jól telecsorgatom és az puhán átöleli elvert fenekem, de most ez sem használt. Minden fordulás hatalmas kínnal járt, reggel azt hittem szétszakad a bőröm, amikor felültem az ágyban.Végülis elég nagy hülyeséget csináltam, magamnak köszönhetem, gondolatam.
Ma ráadásul tesióra lesz, ezt nem fogom kibírni, hogy öltözök így át? A srácok halálba fognak szekálni, ha meglátják, hogy kikaptam a tegnapi mutatványért. Nem fogom bevinni a tornazsákom, így nem tudok majd átöltözni!
Gyorsan bementem a fürdőbe, becsomagoltam a pisis pelust, lezuhanyoztam és felvettem egy tisztát. Ha már úgysem fogok átöltözni, legalább ez segítsen az ülésben!
Állva ettem meg a reggelim, megpusziltam anyut és elköszöntem táskával a hátamon. A járás is fájdalmas volt, nem tudom, hogy fogom kibírni a mai napot.
Plusz, megint kapok egy beírást a tesióra miatt, ami miatt megint el fog anyu verni, de jön a hétvége, azalatt úgyis kiheverem, fiatalon úgyis jobb az immunrendszer ismételtem magamban a biszórán elhangzottakat.
A nap fájdalmasan lassan telt, minden mozdulat emlkeztetett a tegnapra, végülis ezért szoktam kikapni, hogy sokáig emlékezzek, mivel jár, ha rossz fát teszek a tűzre.

Osztályfőnöki

Középiskolában a fiúk közt mindig is téma volt, ki mikor fogja elveszíteni, kinek mekkora, kinek mekkorát spriccel. Egyik délután tanítás után én is fogadtam, hogy az enyém megy a legmesszebb.
A mérésnek meghatározott rendje volt, az emelti fiú WC-ben egy figyelt, míg a többiek általában ketten vagy hárman neki nem láttak "marokmarcsázni" vagy "kézizni" ahogy neveztük. Akinek a legmesszebbre ment, az győzött, és egy ilyen győzelem azért a kamasz fiúk közt fontos volt.
Beálltam enyhe terpeszbe, persze az alsómat csak elől toltam le, nem akartam, hogy a héten kapott nyomok után cikizzenek, és egész jól repült az anyag, büszkén nézek körbe, amikor meglátom, hogy a tesitanár figyel az ajtóban.
Szóval ezzel szórakoztok iskola után! A többieknek meg a ti mocskotokban kell lenni! Gondolkozhatnátok máskor, végezzétek el máshol, csak ne itt. A minimum, hogy szólok az osztályfőnöknek, dörrent ránk.
Próbálkoztunk mindennel meggyőzni, de hajthatatlan maradt, még aznap megkaptuk a beírást az ofőtől, hogy kéri a szülőket a WC helyes használatából oktassanak ki minket.
Hazaértem, az ellenőrzőmet kinyitva kikészítettem az asztalra, és amilyen gyorsan tudtam, mentem a szobámba megírni a leckét, anyu lássa, mennyire szorgalmas vagyok, hátha azzal enyhíthetek egy kicsit a rám váró verésből.
Sajnos nem így lett, hazaérve az első amit meglátott az én ellenőrzöm volt. Mit csináltatok, kérdezte,és láttam, ahogy elfutja a méreg!
Anyu ne légy mérges, az úgy volt, hogy versenyeztünk, kinek mekkora a fütyije a WC-ben, és ezért kaptam a beírást. Szóval csak versenyeztetek, és mást nem csináltatok? Lehajtott fejjel, alig suttogva mertem csak kinyögni, hogy de, csináltunk.
Elveszem én a kedved az ilyen versenyektől, meglátod! Azonnal told le a nadrágod, szokásos póz, amíg hozom a szíjat. Megint kikapok, és mire végigfutott a fejemen, hogy ez már a második alkalom a héten, meg is érkezett az első igen kemény csapás a fenekem felső részére. Azt hittem, szétszakad a bőröm, annyira fájt. Addig verlek, amíg azt nem gondolom, megtanultad a leckét, közölte anyu mérgesen, és ismét lesújtott remegő, a múlkoritól még érzékeny, sárgás foltokkal díszített fenekemre.
Anyu, ez nagyon fáj, suttogtam, amíg kaptam a következőt, végiszántotta a fenekem, belemart a combomba oldalt,égő vörös duzzadt hurkát hagyva maga mögött.
Fáj? Az nem fájt, hogy szégyent hoztál ránk, kérdezte mérgesen, megfeszítve karját és lecsapott remegő fenekemre. Nem mertem odanyúlni és a kis terpeszből elmozdulni sem, hiszen akkor még többet kapok, a fenekesek meg csak jöttek, jöttek, beterítve az egész fenekem, tovább végig a felső combomon. Egy ideje már könnyeztem, amikor abbamaradtak az ütések, hátsó felem lángolt, azt hittem vége van a büntetésnek, amikor hallom anyu hangját.
Nehogy megmozdulj, ez még csak a kezdet, a java most jön! Ha hozzáérsz a fenekedhez, öttel többet kapsz, mint gondoltam, mondta, és közben hallom, hogy a konyhában keres.
Ó csak a deszkát ne hozza, csak azt ne, gondolatam, közben az izmaimat megfeszítve elengedve próbáltam enyhíteni hátsóm fájdalmát, amikor anyu mögém lépett és lecsapott fenekem alsó részére a deszkával.
Azt hittem, csillagokat látok, a feldagadt hurkákat kezte el verni, ott, ahol a legvékonyabb a kifeszített bőr, az a rész, ami minden leülésnél hozzáér a székhez.
Csatt és csatt, felváltva záporoztak a fenekesek hol az egyik oldalra, hol a másikra, nem tudom, mennyi idő telhetett el és mennyit kaptam, egyszer csak szünet, anyu közölte, hogy a jobb oldal már kész van, még kapok párat a balra és biztos nem tudok kényelmesen ülni egy darabig.
Meg is kaptam, a deszka suhant a levegőben és hangos csattanással találkozott a már amúgyis megkínzott hátsómmal, pokoli fájdalmat okozva.
Most így maradsz, majd szólok, ha kimehetsz a fürdőbe rendbetenni magad, közölte, kb 10 perc múlva kimehettem taknyos könnyes arcom megmosni és lopva végigsimogattam a fenekem a tükör előtt. A felső combomtól kezdve végig égő vörös árnyalatban pompáztam hátulról, a hurkák szinte beterítettek, a fenekem ülőrészén a hurkákat felváltotta két véraláfutásos lila folt, a deszka nyoma.
Aznap este állva ettem a vacsorám...