Tündi kikapott

A korrepetálást követően vidáman megyek iskolába. Feleltetni úgysem fognak, de ugyanakkor mindent tudok, ez olyan kiváltságos helyzet.
Keresem az alkalmat, hogy a kicsit a lányoktól külön tudjak beszélni Tündivel, be akarom váltani az alkut. Kíváncsi vagyok, milyen feneke lehet, hosszúkás, kerek, lapos...
Egész nap ez jár az eszemben, azt sem tudom igazából hol ülök, keresem vele az órákon a szemkonkatkust, szünetekben mindig nézem, de magától nem jönne oda.
A tanítás végén nem bírom magam türtőztetni, odamegyek, és rákérdezek:
- Na, még mindig áll az alku, ugye?
- Szemét lesütve válaszol, igen, persze, nem olyan vagyok, aki becsap.
- Az jó, akkor maradjunk itt és ha mindenki elmegy, menjünk be az egyik WC-be, ott nem lát meg senki.
- Oké, és akkor annyi, megmutatom és vége?
- Aha, abban maradtunk, nem?
Rohanva mennek haza a többiek, megvárjuk, amíg az utolsó osztálytársunk is felveszi a kabátját, a tanárnő lemegy a tanáriba a naplóval, bekísérem a lány WC-be.
- Valamit azért tudnod kell, mondja halkan. Tegnap anyád felhívta anyámat és elmondta, hogy úgy segítettem neked, hogy közben társasoztunk.
Szóval nagyon leszidtak és tegnap kikaptam mégegyszer miattad, biztos látni akarod?
- Igen!
Óvatosan lehúzta a nadrágját és a fehér bugyiját, és feltárult a lila és halvány rózsaszín csíkokkal szabdalt lányfenék, aminél szebbet azóta sem láttam. Látszott rajta, nem egyszer kellett már odatartania a szíjnak és a pálcának.
- Készen vagyunk, mehetek?
Igen, mehetsz, válaszoltam, de előtte szeretnélek megcsókolni, mondtam és rátapasztottam a számat a szájára.

Tündi

Épp egy nagy betegségből gyógyulok, megkaptam az orvostól a szokásos injekció kúrát (napi egy szuri hat napon át de erről majd később), jobban vagyok, jövő héten iskola!
Reggeli közben anyám kérdezi, hogy állok a leckével, tanultam-e valamit a héten? Mondom tudod anyu, nem voltam jól, nem tanultam, feküdtem végig.
- Túlságosan lemaradsz, nem fogod tudni bepótolni! Szólok Erzsikének, hogy küldje át Tündit, majd elmondja, mivel hol álltok és segít neked.
- Tündit? ÁÁÁ, ő sosem szokott figyelni, teljesen felesleges...
- Eldöntöttem, jön és kész! Akarsz még feleselni?
Persze, hogy nem akartam, ki akarna szombat reggel kikapni, hogy sajogjon a fenekem egész nap, de gondoltam magamban, pont a Tündi... Nem tartozik a menők közé az osztályban, visszahúzódó, csendes, kicsit butácska lány, sose vesz részt semmilyen csínyben és a végén még pletykálni kezdenek az osztályban rólunk!
Telik az idő, Tündi még sehol, amikor csöng a telefon és hallom anyám hangját.
- Most indul akkor? Rendben, várjuk, elég ha felírja, mit kell tanulni, a könyvek itt is megvannak!
Megjön, olyan furcsán veszi le a cipőjét, tisztelettudóan köszön és bejön hozzám.
- Szia, bocs a késésért, hoztam a leckédet. Hova ülhetek le, nézzük át és megyek.
- Hozz magadnak egy széket a konyhából, akkor ide tusz ülni mellém, de felőlem mehetsz is, válaszolom csöppet sem lelkesen. A fenének jött, most itt fogok ülni egész nap a hülye leckével gondolom magamban.
Hozza a széket és még akor sem tűnik fel semmi, csak egy halk szisszenést hallok, amikor leül. Tehát akkor ez itt az irodalom, a Toldit vettük, két verszakot meg kell tanulni, felelés lesz jövő héten. Matekban nem haladtunk, ismételtünk... Mondja, mondja, de nekem teljesen méshol jár az eszem, gondolkozom, nézelődök a végén veszek egy nagy levegőt és kinyögöm.
- Csak nincs valami baj? Olyan furcsán viselkedsz.
- Miért, mire gondolsz?
- Hát ahogy ott ülsz, a fészkelődés meg ilyesmi. Akkor szoktam ilyen lenni, amikor jól kikapok és fájdalmas az ülés.
Hoszzú néma csönd, csak néz maga elé a végén kiböki:
- Te is ki szoktál kapni?
- Csak ha rossz vagyok, feleselek, meg ilyesmi. Akkor jön anyám a szíjjal és megkapom a magamét.
Azért késtem tőletek, mert igazából nem akartam eljönni, semmi kedvem nem volt hozzá a mai nap, inkább legoztam volna a tesómmal. Szóval le is ültem vele játszani, de aztán jött anyám, jól elvert miattad és átküldött!
- Sajnálom, hogy miattam kaptál ki, biztos eléggé fájhatott, hogy tudnám jóvá tenni?
- Sehogy, ami történt megtörtént, nem számít... de ha esetleg
- De? Nem fejezted be, mondjad!
- Szóval hülyeség tudom, de nem hiszem el, hogy te is ki szoktál kapni, anyád tök nem olyan. Bizonyítsd be!
- Most arra kérsz, hogy fenekeltessem el magam?
- Igen, látni akarom és akkor elhiszem, amúgy meg elterjesztem, hogy hazudós vagy, és mindenki úgy fog hívni az osztályban. Tudod, hogy megteszem, még ha ki is kapok érte...
- Rendben, elfenekeltetem magam miatta, de cserébe én is kérek valami. Látni akarom a nyomokat, mert nem hiszem el amúgy. Áll az alku?
Állt az alku, így nagy sóhajjal odahoztam az asztalhoz egy társasjátékot, elkezdtünk játszani, és vártam, mikor nyit ránk anyu. Tudtam, ha tanulás helyett játszunk, azt nem úszom meg és mérges lesz, de reméltem nem nagyon.
Amit vártam meg is történt, benyitott és mérgesen ránkripakodott. Hát ti meg mit csináltok itt? Nem tanulni kellene? Ezért jöttél át?
- Anyu, nem az ő hibája, én hoztam ide a játékot, mert már untam, kérem érte a büntetésem.
- Tudod mi következik? Tündi, mivel te is benne voltál, végig kell nézned, nálunk mi jár ezért!
- Tudom, és egy sóhaj kíséretében meztelenítettem le a fenekem, és fekönyököltem az asztalra, amíg anyám kiment a szíjért.
- Készen állsz? Ötöt fogsz kapni, és nem érdekel, hogy beteg voltál!
- Igen készen, kérem a bünetésem.
Tényleg nem érdekelte, hogy beteg voltam és a szuri nyomai ott díszelegtek a fenekemen. Az első utésre meglendítette karját, a szíj lecsapott égő vörös nyomot hagyva a fenekemen. Számold hangosan, Tündi te meg nézd, mi történik, ha valaki nem a tanulással foglalkozik nálunk!
A második ütés még brutálisabb lett és pont eltalálta az amúgy is fájó tűnyomot, nem tudtam visszatartani és elkezdtem halkan szipogni. Sírni nem mertem, végülis én vállaltam és egy lány előtt sírni? Kettő.
Még három van hátra, amiből egy meg is érkezett. Épp az első hurkámat találta el. Három. Oldalra nézek, látom Tündi feszülteni figyeli a feneklésem.
A végén az utolsó kettőt, hogy ne nagyon mozgjak gyors egymásutánban méri ki rám mint mindig. Csatt és csatt. Az egész fenekem én, az öt vörös hurka még jó sokáig fog sajogni. Szipogva a sírás határán állok fel és köszönöm meg a büntetést.
- Most pedig elrakjatok a játékot és tanulás!
- Mindketten sziszegve ülünk le, Tündi odasúgja: nem hittem volna, de nem hazudtál. Én is ugyanígy szoktam kikapni, csak néha a bokámat kell megfogni, nem szoktam kibírni sírás nélkül. Holnap az iskola után találkozunk...
A tanulás innentől kezdve gyorsan ment, és mivel kezdett sötétedni, Tündi elköszönt.

Szuri

Köhögéssel kezdődött, belázasodtam, egész éjjel nyomtam az ágyat. Bejön anyu, közli reggel, ebből orvos lesz, öltözz és menjünk!
- Nem akarok orvoshoz menni, jól vagyok válaszolom, persze tudja, félek az injekcióktól, amit ilyenkor az orvosunk előszeretettel nyom a fenékbe.
- Rendben,megmérjük a lázad, ha nincs, nem kell menni. Rakd csak be a hónod alá!
Berakom, érzem, hogy ebből nem lesz jó, 38.3 mire kiveszi. Nagy sóhajjal veszem tudomásul, menni kell.
Sok a beteg a váróban, ahogy megérkezünk, a feszültség csak egyre nő bennem, mire a nővér szólít, halkan bemegyünk, szemem lesütöm.
- Hát, ez elég csúnya csóválja a fejét a doki, de megoldjuk, simogatja meg a fejem. Hát ezzel egyáltalán nem nyugtatott meg.
Told le szépen a nadrágod és hasalj oda az asztalra.
- Nem, nem akarom, nem akarok szurit kapni, nem lehetne mondjuk gyógyszer, ígérem beszedem rendben és jobban leszek.
Alkudozásomat anyám szakítja félbe, halkan a fülembe súgja: ha az orvos azt mondta, akkor az kell, szépen feküdj fel oda.
- De anyu, nem akarom!
- Szóval hisztizel és feleselsz feleslegesen. Ha tovább ellenkezel, itt mindenki előtt foglak elporolni, ha jó fiú leszel, és csendben felhasalsz, gondolkozom holnapig, mit érdemelsz ezért!
Nem volt más választásom, felfeküdtem az asztalra, vártam, hogy a tűt belémmélyesszék, először csak egy hűvös törlés majd a fájdalmas tű. Ahogy nyomta belém, egyre jobban feszített, még a könnyem is megindult, pedig nem vagyok az a sírós fajta.
Látod, nagyfiú, nem is volt olyan rossz, paskolt meg az orvos, holnap jöhetsz a következőert.
Szipogva húztam fel a nadrágom, köszöntem és karon fogva megindultunk a rendelőből. A hazaúton végig hallgattam a korholást.
- Látod, nem is volt olyan rossz, te meg mindenki előtt elkezdtél hisztizni és ellenkezni velem. Mit gondolhatnak ezek rólunk? Sebaj, kiverem az ellenkezést belőled, holnap már akarni fogsz idejönni azt elhiheted.
Hazaérve már csak az járt a fejemben, mi vár szegény fenekemre még. Nem elég az injekció égő nyoma, még a szíjat is érezhetem a hátsómon. Ezért is lepődtem meg, amikor hazaérve az ágyba parancsoltak, megigazították a takaróm és még tévét is nézhettem.
- Legyél jobban először fiam, majd utána megkapod a büntetésed, most be kell mennem a munkahelyemre. Vigyázz magadra!
Na, ez a lehető legrosszabb, amikor egész nap azt számolom, mit fogok kapni és azon izgulok, csak legyek már túl rajta. Ilyenkor az órák vánszorognak aztán a büntetésem alatt szinte megállnak és csak a fájó, égető érzés marad a hátsómon. Eldöntöttem magamban, ahogy anyu hazajön, eléállok és kérem a büntetésem, nem húzom az időt. Talán ettől megenyhül és nem kapok akkorát.
Így is tettem, ahogy megérkezett, vette le a kabátjáz odaálltam:
- Tudom, hogy reggel feleseltem veled és hisztiztem, többet ilyen nem fordul elő. Kérem a büntetésem érte.
- Jobban vagy? Szeretnéd most megkapni?
- Igen, szeretném.
- Rendben, mivel beteg vagy, megengedem, hogy az ágyra hasalj.
Szépen az ágyra feküdte, beigazítottam az ágyékom alá a kispárnám, hogy a fenekem megfelelően domborodjon a szíjcsapások alatt és feszülten vártam anyámat.
Mivel holnap is mész orvoshoz közölte, ezért alulra kapod meg az ötöt, és már jött is az első csapás a kidomborított fenekemre, csatt. Éreztem, hogy a helye a combom és fenekem találkozásánál azonnal megdagad, vöröslő csíkot szántva fehér bőrömön. Csatt jött a következő ugyanoda. Nem szoktam ugyanoda kapni, a könny elfutotta szemem, ez nagyon fájdalmas, de nem volt időm sokat gondolkozni, megkaptam a harmadikat is.
Kis szünet után a két gyors már szinte a combomra halk puffanással érkezett meg egymás után csatt és csatt.
- Látod, nem érdemes ellenkezned, emlékezz erre a héten, amikor elmész a kúrára! Most pedig mosakodj meg és fekvés!
Fájdalmasan keltem fel az ágyból a fürdőben megszeméltem a fenekem. Felül az injekció nyoma, alul, a combomnál egybefüggő vörös felduzzadt terület a szíj miatt.
Gyorsan bepelenkáztam magam és befeküdtem az ágyamba.

A kettes

Ez a nap is úgy indult, mint a többi: öltözködés, gyors reggeli, fogmosás és indulás az iskolába. Első óra matek, beülök a padban, igaz elkövettem egy hibát: túl gyorsan huppantam le, a fenekemen tegnap óta lévő hurkák fájdalmasan figyelmeztettek, hogy ilyet azért mégsem kellene.
Lassan előveszem a könyvet, a füzetet, jön a tanár, röpdolgozat! Mindenki vegyen elő egy tollat más nem maradhat az asztalon.
Kiosztja a lapokat, minden jó válasz egy jegy, ha végeztetek adjátok előre, az óra végén kijavítom. Az igazgató szerint kevés a jegy félév előtt, mindenki nem tud a zárásig lefelelni, erre készülhettek minden órán.
A lapot meglátva rögtön belémnyilal, hogy ezt lehetetlen megoldani. Tíz perc erre? Lehetetlen, nézem is a többiek közül majdnem mindenki csóválja a fejét, persze az első sor szorgalmasan ír. Csak tudnám mit...
Padtársam hamar feladja, még róla sem lehet leírni semmit, na, jól indul a mai reggel is.
Valamit körmölök, és feszülten várom az óra végét, a hármas remélem meglesz!
Puff, kettes lett, két jó megoldás meg egy fél. De tanárnő, az már hármas, nem? Nem, majd legközelebb figyelembe veszem.
Jó jó, gondolom magamban, de nem legközelebb kapok ki a kettesért, hanem ma.
A nap hátralévő része gyorsan telik, repülnek az órák, nincs is időm azon gondolkozni, mi vár majd otthon.
Hazaérve próbálok minden a lehető legjobban csinálni, megírom a leckét, elmosogatom a reggeli poharam mire anyám megjön, jó kedve legyen.
- Mi volt ma az iskolában?
- Semmi érdekes, válaszolom hátha el tudom odázni az elkerülhetetlen. De nem, jön is a következő kérdés.
- Jegyet kaptál?
- Ige, röpdolgozatot írtunk és hát kettes lett... A kettest olyan halkan morvolva modom ki, szinte én sem hallom, nem is akarom hallani.
- Kettes? Tudod, hogy ez mit jelent?
- Igen, nem tanultam rendesen ezért meg fogsz büntetni, mert csak ez az egy dolgom van, tanulni.
Tegnap a bepisilés, ma ez a jegy... Nem lesz belőled sosem rendes ember, fiam, de majd én megnevellek, ha már így kell ezt. Ne hidd, hogy ezt most könnyen megúszod, kezd elegem lenni.
Mire ezt mondta, már meztelen fenékkel vártam a folytatást, felkönyökölve a konyhaasztalra. Legnagyobb meglepetésemre a szíjjal és egy befőző fakanállal érkezett vissza. Huh milyen régen kaptam ki a fakanállal, szinte nem is emlékszem, milyen volt, de ez nem is olyan, sokkal nagyobb a feje sóhajtom magamban.
Először bemelegítésnek kapsz tizet a fakanállal, utána meg a szokásos adagod. Ha a héten mégegyszer ilyen jegyet hozol, újból megkapod, érted?
- Igen, értem.
Fenekem megfeszítve vártam az első ütés a fakanállal a bal oldalra. Csatt. Meg is érkezett, teljesen más érzés, sokkal fájdalmasabb, mint a szíj. Az végigszántja a fenekem és éles érzés, ez meg tompán csattant, egy vöröslő foltot hagyva maga után. Az ütés után ösztönösen megfeszítem a fenekem, rossz szokás, hátha úgy kevésbé fáj, de rutinos feneklőként megvárja, amíg az izmai egy pillanatra is akár ellazulnak és úgy méri ki a következő ütést.
Csatt, csatt, nem is számolom már magamban, csak arra tudok koncentrálni, hogy ne sírjam el magam és ne rántsam el égő fenekem a következő ütés elől, mert akkor azt újból megkapom.
Véget ért a bünti első része, félénkem kérdezem meg, nem tarthatnánk-e egy kis szünetet, nagyon fáj a fenekem!
Azért csinálom, hogy fájjon és emlékezz rá holnap ha beülsz az iskolapadba, hogy ilyen jegyet nem lehet hazahozni!
Báár, ha gondolod, tarthatunk egy kis szünetet, mosolyodik el anyám, úgyis vacsorát kell csinálnom. Na, szeretnél akkor szünetet?
- Igen, köszönöm, szeretnék felelem annyira halkan, és tisztelettudóan, amennyire csak bírom.
- A szüneted akkor ott lesz a sarokban. Szépen letérdelsz, homlokot a falra, a lábaid felemeled és mukkantást sem akarok hallani.
Ellenkezni nem merek, akkor még jobban kikapnék, így felveszem a pozíciót. Nem tudom, mi történhetett, nagyon régen kellett térdepelnem a hideg kövön. Talán rájött, hogy a tegnapit csak kiprovokáltam? Nem tudom...
Nagyjából fél óra telt, térdeim már sajogtak, amikor fülemnél fogva felhúzott, odaparancsolt az asztalhoz és elkezdte kimérni az utolsó adagom.
Csatt énekelt a szíj a hátsómon fájdalmasan belemarva a fakanáltól már feldagadt fenekembe. Ugye tanulni kellett volna hagzik a kérdés, de mielőtt válaszolnék, már jön is a következő csattanás hátulról. Lábaim remegnek, a fenekem is érzem, kezd remegni a fájdalomtól, de ez legkevésbé sem hatja meg anyámat.
Csatt megjött a harmadik hurka, pici szünet, hogy felkészüljön az utolsó kettő gyors kiosztására. Csatt és csatt, az utolsó a combom és a fenekem találkozásánál a finom bőrt találta el.
Végeztünk, töröld meg az orrod és asztalhoz, kapsz öt percet, hogy rendbeszedd magad, elég éhes lettem.
Szipogva megyek be a fürdőszobába, fájó fenekem simogatom és gyorsan megszemlélem a tükörben. A fakanál két tenyényi lila és vörös nyomát az öt nadrágszíj hurkája keresztezi, és még a tegnapi nyomok rózsaszínben is ott vannak.
Hát egy darabig biztos nem tudok rendesen ülni gondolom magamban, gyorsan kezet mosok és sietek, nehogy azért is kapjak.

Akarattal

Mióta iskolába járok, éjjelenként néha megesik még most is, hogy bepisilek. Először mindig kikaptam érte, hogy eláztatom az ágyat, de utána voltunk orvosnál, állítólag az iskolai szorongás az oka, el fog múlni, de addigis írt a doki pelenkát éjjelre.
A napi rutin a következő: hazamegyek, megírom a leckét, vacsora, utána anyu leellenőrzi a házit, ha minden rendben, el kell mennem fürödni és még tévézhetek utána, becsomagolva.
Persze, ha rossz jegyet hozok vacsora előtt táncol a szíj a hátsómon, és másnap fájdalmas az ülés a fa padokban, de szerencsére ez jó rég fordult elő, van már annak vagy egy hónapja is.

Amíg kisebb voltam mindig lázadoztam a pelus ellen, de hamar megtanultam, hogy felesleges, úgyis én bánom meg...
Este még tévézés közben éreztem, baj van, pisilnem kell, szépen csendben beengedtem a pelusba, ami a teától kezdett megtelni. Sebaj, gondoltam magamban, ennyit ki kell bírnia, maximum megint kikapok, úgyis olyan régen éreztem a fenekem, és be kell valljam, néha jól esik, hogy kiporolnak.

Ez igazából hangulat függő: néha nagyon nem akarom és megadóan tartom a fenekem, néha meg feszültséggel vegyes izgalomban várom az estét és számolom a perceket, amíg meg nem hallom a szokásos vezényszót, hogy húzd le a nadrágod, hozom a szíjat.

Most épp ilyen hangulatban vagyok, befekszem az ágyba, nézem a plafont és szép lassan áztatom el a pelenkámat, izgatottan várva a reggelt, vajon mi fog történni. Elalvás előtt még megsimogatom a fenekem, nah, holnap jól ki fognak verni... az izgalomtól alig tudok elaludni... most mi lesz?

Reggel az óra csörög, nem aludtam sokat az éjjel, benézek a takaró alá, ott éktelenkedik a folt, meztelen lábam csattog a kövön, ahogy kimegyek anyámhoz a konyhába.
- Baj van, éjjel megint eláztattam az ágyat!
- Ezt nem hiszem el, hát nem volt rajtad a pelenka? Mondd el, mi történt!
- Hát az úgy volt, hogy már este is kellett pisilnem, de azt hittem, hogy kibírja... mondom félig mosolyogva.
Anyám nagyon dühös lett, látom az arcán, ahogy szűkül a szeme a haragtól. Rendben, mondja, azt hitted! Hát én meg azt hiszem, tennem kell ellene, hogy ilyet többet ne csinálj! Mars a fürdőbe, öt perc múlva itt legyél bokafogásban.
- Nem lehetne most?
- Még felelsz is? Rendben, nagyon mérges vagyok rád, így kettővel többet kapsz...
Kimegyek a fürdőbe, hetet a szíjjal? Nem szoktam annyit kapni, ez nagyon fog fájni, simogatom meg a fenekem, most kiverik belőled a rosszaságot.
Visszamegyek, megfogom a bokám, egész testem feszülten várja, hogy az első ütés lecsapjon. Nem is kell rá sokat várni, alulról látom, hogy a szíjat hátralendíti, aztán éles csattanás az első meg is marta a fenekem. Azonnal érzem a szíj csókját, az első vöröslő hurka után jön a következő.
Elég nehéz bokafogásban maradni a harmadik után. A negyedik keresztezi az előzőeket, combom remeg a fájdalomtól, úgy érzem, nagy hülyeséget csináltam. A szám sírásra görbül, szememben könnyek jelennek meg, amikor megkapom az ötödiket.
Állnék fel, egy gyors csattanás a combomon, hova mennél? Tudod, kettővel megtoldottam, és ezt nem számolom.
Az utolsó kettő mindig gyors egymásután jön, csatt és csatt.
Nem volt több három percnél, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt.
- Most pedig azonnal mész öltözni és irány az iskola!
Kimegyek a fürdőbe, a tükörben elégedetten szemlélem magam, hátsómon hét égő vörös hurka sorakozik egymásután, megtörlöm a szemem és orrom, öltözök és indulok. Erre a reggelre még sokáig emlékezni fogok minden leülésnél.

Csak rossz jegyet ne kapjak mostanában, vagy mégis?!

Maszti

Mintha ma történt volna, úgy emlékszem rá... Fekszem éjjel az ágyamban, már elég késő lehetett, mert a lefekés előtt rámadott pelenka kezdett elázni a sok pisitől.
Ahogy kezdett a pelenkám kihűlni, mindig felébredek, és nem is tudom, hogyan jöttem rá, de ha elkezdem simogatni ilyenkor elől a pelenkám, az nagyon jó érzés. Gondoltam, hogy anyám nem örülne neki ha észrevenné, ezért próbáltam olyan csendben csinálni, ahogy csak lehet, de rámadott pelenka és a műanyag gumibugyi azért a takarón át is érdekes csörgő hangot adott.
Már majdnem végeztem, amikor hirtelen fény lett, anyámat láttam hálóruhában, csípőre tett kézzel:
- fiatalúr, hát te mit csinálsz éjjelente?
- én? én semmit, csak megigazítottam elől a pelenkém, hogy ne csorogjon ki.
- ne hazdudj nekem! tudod mi történik, ha hazudsz?
- igen, de nem hazudok.
- valld be, simogattad magad a pelenkában!
- igen anyu, így volt, simogattam magam.
Elég mérgesen nézett rám, így gondoltam, mi következik. Az, ami mindig, ha rossz fát raktam a tűzre: előkerül a nadrágszíj a helyéről kapok 10-15-öt a fenekemre vele, holnap kicsit nehezebben ülök az iskolában és ennyi. Az évek alatt már eléggé hozzászoktam, mondhatni, megedződött a fenekem :-)
Anyám kiment a szobából, nagy sóhajjal felkeltem és már éppen elkezdtem lebontani magamról a pelust, amikor visszatért.
Nem, nem, tévedsz, késő van, hamar túl akarok lenni a büntetéseden, a fenekedre majd holnap megkapod a büntetést. Most nyújts ki a kezed, végülis azzal simogattad magad, majd én elveszem a ma estére a kedvedet a maszturbálástól!4
Kéz kinyújt, másikkal megtart! Ötöt fogsz kapni mindkettőre a szíjjal, ha elrántod, nem számít, kezdjük!
Kinyújtottam a kezem, megtámasztottam és mér jött is az első brutális csapás. Soha nem kaptam még így, a fájdalom felszaladt a kezemből a fejembe, és még a lábujjaim is görcsbe rádultak. Szerencse, hogy rajtam maradt a pelus, mert egy kicsit be is csorogtam.
Csatt csatt csatt, egyáltalán nem kímélt, de szerencsére az egyik tenyeremre mért csapásokat kibírtam, így nyújtottam a másik kezem. Ekkor már sírtam, és szipogva kértem, hogy ne akkorát, holnap nem tudok írni az iskolában.
Anyámat ez nagyon nem hatotta meg, semmit sem mérsékelt a csapásokon, hátralendítette a szíjat és csatt már meg is érkezett a tenyeres.
Na, fiatalúr, megérte kérdezte anyám a bünti végén? Ez csak a bemelegítés volt, ha legközelebb rajtakaplak, duplázom a büntetésed, most pedig fekszel és alszol!
Szipogva feküdtem az ágyba és tényleg elment a kedvem mindentől. Alvás előtt még egy utolsót becsorgattam a pelusomba és álomba sírtam magam.