2013. március 11., hétfő

Csak úgy

Késő délután hazaértem napköziből, anyu is megjött, láttam rajta, nincs jó kedve. Valószínűleg a munkahelyén akadt valami probléma nem tudom, engem sosem szokott ilyenekbe beavatni.
Ilyenkor a lehető legjob igyekszem lenni, halkan mozgok, halkan beszélek, nehogy a fenekem bánja a rosszkedvét.
Automatikusan megyek  szobámba, írom a házi feladatokat, tanulok, még a zenét sem kapcsolom be, hátha fáj anyu feje.
Matek magyar házi kész, bepakolok mindent a táskába, kimegyek a konyhába, végeztem anyu, vacsorázunk?
- Igen, azonnal ehetünk, teríts meg, mi volt ma az iskolában?
- Semmi különös válaszolom, nem történt semmi.
- Jegyet kaptál?
- Nem, nem kaptam anyu.
Igyekeztem minnél tisztelettudóbban válaszolni, éreztem a hangjában a növekvő feszültséget.
Elegem van belőle, hogy mindent úgy kell kihúzni harapófofóval belőled. Sosem tudsz norrmálisan beszámolni? Na mindegy, teszek róla, hogy megeredjen a nyelved. Hajol az asztalra amíg hozom a szíjat!
Puff, gondolom magamban, megint kiverik a fenekem, pedig most aztán nem tettem tényleg semmi rosszat, megint két napig fog minden leülés fájni. Még a hétvégén kapottak sem múltak el teljesen, ahogy a kemény iskolapadba beültem, még ma is fájtak a hurkák.
Nem akartam megkockáztatni, hogy anyu megtoldja a büntetésem, lehúztam a nadrágom és alkarral a szokott pózban felkönyököltem az asztalra.
Szélesebb terpeszbe hangzott a parancs, engedelmesen széttártam a lábaim és már jött is az első ütés. AHH, ez nagyon fájt, keresztbe marta meg a fenekem eltalálva egy régebbi hurkát. Éreztem, hogy azonnal vöröslő hurka nőtt a hátsómra és ez még csak az első!
Akaratlanul is megfeszítem néha a fenekem, de anyu mindig megvárja a kellő pillanatot, elernyednek az izmaim és csatt megérkezett a második.
Érzem, elönti a könny a szemem, de próbálom magam tartani és nem sírni, szipogva veszem a levegőt és csatt, itt a harmadik.
Magamban számolok, tudom, az utolsó kettő, a legfájdalmasabb következik, a lábaim remegnek, de tartom a terpeszt, nem akarok ráadást és már meg is érkezik a combom és hátsóm találkozásához a bőrrepesztő szíj csatt és csatt.
Nyelem a könnyeim, amíg el nem hangzik, hogy végeztünk, húzd fel a nadrágod és rakd rendbe magad a fürdőben.
spanking picture

5 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  2. Hány éves vagy Simon?
    Melyik osztályba jársz, 2. vagy 5-6.?
    (Nekem sem ártott volna egy ilyen Anyuka.)
    Vagy még most sem késő?
    :)

    VálaszTörlés
  3. Nyilván nem iskolás már, nem is úgy gondoltam, hanem arra számítottam talán elkezd vallani valami részleteket, mikor, hány éve történt ez, most hány éves, kívánná-e még most is az effajta törődést, netán gyakorolja is most is?
    Ilyenekre gondoltam, de nem túl közlékeny. . .
    :)

    VálaszTörlés