Iskolai bünti

Írtátok, hogy az iskolában is volta, akiket még fenekléssel bírtak jobb belátásra. Amikor én jártam iskolába, már nem volt "divat" a tanulókat fenekelni, alsó tagozatban azonban...
Az alsó tagozat napköziben volt egy öreg, nyugdíjas tanár, aki még hitt abban, hogy a hurkás fenék jobb belátásra bírja a gyerekeket, így gyakran suhogtatta is a botot a csoportjában.
A koreográfia a következő volt: aki rosszalkodott, futkározott a teremben, beszélt a tanulóidő alatt, vagy valami rosszat tett, annak felírta a nevét a táblára és húzott a név mellé egy strigulát. Egy strigula egy botnak felelt meg, aki igazán rossz volt, kettő három csípős ütést is begyűjthetett, függetlenül attól, hogy lány vagy fiú volt.
A kiosztásra mindig délután, hazamenetel előtt került sor, hogy a delikvens feneke fájdalmasab húzódjon a hazaúton, és ha otthon még szokták "kezelni" akkor otthon is megkapja a büntetését pluszban.
Sokan elődörzsölték a feneküket, vicces volt látni, ahogy állnak sorban az osztálytársaim és próbálják a feneküket előmelegíteni a verés előtt, azt hitték, hogy ez enyhíti a fájdalmat. Aki otthon is kikapott az tényleg sokkal jobban viselte a két-három botot, mint az, akit nem vertek.
Egyszer emlékszem, én voltam az, aki a legtöbb strigulával rendelkezett, talán néggyel, ami kiemelkedően sok volt, hiszen a többség nem mert azután megszólalni, hogy felkerült a neve a táblára, de én adtam a nagyfiút, pedig be kell ismernem, iszonyatosan fájt, amikor a nadrágon keresztül a centis bot lecsapott.
Szóval adtam a keményet, pedig tudtam, hogy ez anyunak is fel fog tűnni, szóval otthon is vár még egy verés rám. Fél négy lett, mindenki állt a sorba, az első delikvens felállt a katedrára, lehajolt, megfogta a térdét és egy hatalmas suhintással megkapta a magáét.
A lányok általában sírtak utána, a a fiúk meg amíg rájuk nem került a sor, nevettek. Amikor rámkerült a sor, én nem dörzsöltem elő a fenekem, feálltam, megfogtam a térdem, az ujjaim fehéredtek, annyira szorítottam és vártam, hogy megkapjam a négy ütést.
Suhant a bot és csattant a fenekemen négyszer, éreztem, hogy a hurkák nőnek a fenekem, de nem volt új érzés, otthon is így szokott lenni, szóval nem sírtam, a végén óvatosan felegyenesedtem, megtapogattam kivert fenekem a nadrágon keresztül és fájdalmasan lépkedtem, átadva a helyem a következőnek.
A hazaút fájdalmasan telt, a négy hurka virított a fenekemen, és sajnos be kellett vallanom anyunak is, hogy kikaptam az iskolában. A hatás sem maradt el, már az iskolában sem tudsz viselkedeni, hát mire tanítottalak én, hangzott a költői kérdés, mire tudtam, hogy lehúzott nadrággal alkar az asztalon kell várjak a büntire.
Ahogy lehúztam a nadrágom, éreztem a zebracsíkokat a fenekemen, egymás alatt a négy duzzanat beterítve a fenekem mindkét oldalát és most még a szíj is...
Anyu megérkezett befeszítettem a fenekem és hangos csattanással megjöt az első csapás, pont telibe találva az egyik délutáni megduzzadt hurkámat, könnyeket csalva rögtön a szemembe.
Azért kapod, hogy emlékezz holnap is, szégyelld magad ha a tanárnak kell megbüntetnie mondta anyu visszafogottan, amíg megfeszítette a karját és a szíj hangos csattanással eltalálta a másik botütés helyét. Szerintem direkt oda kapom, jöttem rá és felkészültem a következő csapásra, a fenekem megfeszítettem az izmaim fájdalmas táncot jártak és csatt, majd a kis pihenő.
Nem tudom, mit csináltál, közölte anyu, de nem is érdekel, ez majd megtanít arra, hogy legközelebb nem csinálsz ilyet és csatt és csatt, az utolsó ütéseket egymásra helyezve az legalsó részre kapom mindig, hogy az ülés is fájjon.
Bőgve, taknyosan mentem a fürdőbe összeszedni magam a vacsorához.