Nem könnyű ám így térdepelni, anélkül, hogy egy kis simogatással ne próbálnám meg enyhíteni a fenekemben a hurkák okozta fájdalmat, amit persze anyu is tud, éppen ezért tilos hozzáérni, amíg ki nem mehetek a fürdőbe rendbeszedni magamat.
Most, hogy hallottam az ajtó csapódását, természetesen éltem is rögtön a lehetőséggel, rögtön hozzányúltam a fenekemhez, próbáltam feltérképezni a hurkákat és a hideg kezemmel enyhíteni a lángoláson, amikor meghallottam a hátam mögött anyu hangját.
Nem megtiltottam, hogy hozzányúlj a fenekedhez? Hát te semmiből nem tanulsz! Azonnal állj fel, ripakodott rám.
Azt hittem, megint kapok a fenekemre, hajoltam is le, hogy megfogjam a bokám, enyhe terpeszben vártam, hogy meghozza a szögre visszaakasztott szíjat és folytassa fenekem büntetését.
Azt hiszed, hogy ráhúzok a seggedre még párat és ezzel el van intézve a dolog, hallottam hátulról. Nem úgy van ám az, látom, a seggesek semmit nem érnek nálad, felegyenesedni, jobb kéz kitart másikkal megtámaszt alulról, hangzott a parancs.
Ötöt fogsz kapni a szíjjal mindkét kezedre, mert simogattad magad közölte anyu, megfeszítette karját és már csapódott is a szíj kifeszített tenyeremen.
Ezt utáltam a legjobban, nem sokszor kaptam így, nem tudtam hozzászokni a fájdalomhoz, csak sírtam és áúúú, áúúú, ahogy záporoztak az ütések.
Másik kéz hallom a könnyeken keresztül, most az elvert, fájdalomtól remegő kezemmel kell a másikat megtartsam, de ez anyut egyáltalán nem érdekli, csak záporoznak az ütések, amíg végül abbamaradnak.
Remélem, már nincs kedved simogatni a feneked, szól szigorúan, most kimegyek, te meg szépen betérdelsz a sarokba, fél óra, nézem az időt.
Visszatérdeltem a sarokba és hallottam, ahogy becsapja maga mögött az ajtót. Térdeplés közben az idő olyan lassan telik, nekem úgy tűnt, már órák teltek el, amikor szólt anyu, hogy felkelhetsz, tünés, szedd rendbe magad, és visszafele hozzál egy pelenkát is!
Kifutottam a fürdőszobába, megmostam az arcom a rászáradt könnytől és takonytól, és fájdalmasan lüktető hátsómról is elfelejtkeztem, csak azon járt az agyam, minek kell pelus, hiszen nincs is éjjel, ezzel biztos nem akarhat anyu büntetni!
Fájdalmas volt minden lépés, ahogy húzodott a fenekemen az összes friss hurka, ahogy mentem vissza a konyhába.
Anyu már várt, egy tál frissen szedett csalánt tartott a kezében. Rögtön sejtettem, mit is akar a csalánnal és a pelenkával, eleredt a könnyem és sírva kérleltem, anyu kérlek, csak a csalánt ne, csak a csalánt ne, de hajthatatlan maradt.
Felhúzod a pelenkát félig és szépen belerakod ez a tál csalánt! Így maradsz és majd ez megtanít arra, hogy ne nyúlj mégegyszer magadhoz. Gyerünk, gyerünk, nincs egész nap kedvem itt állni miattad, csináld, különben kapsz még, azt akarod?!
Nem, igenis, csinálom, sírva szipogtam és húztam fel magamra a védelmet jelentő pelenkát, nyúltam a tálba és raktam a csípős csalánt mindenhová.
A pelust felhúzva és megigazítva a csalán égetett, minden egyes hurkát végigmart és éreztem, hogy a csípések beterítik egész alfelemet, megvakarni persze nem tudtam magam, azzal csak még jobban odanyomtam a pelusban már égő bőrömhöz.
Minden egyes mozdulat fájt, egész erőmmel csak azon voltam, hogy minél hamarabb be tudjak pisilni, hogy a forró vizelet enyhítse kínomat.
Lesz még folytatás?:)
VálaszTörlésFelkerült egy másik történet első része, elég fájdalmas, de egyben izgalmas történet is volt.
VálaszTörlés