Hiszti

Biztos ismeritek azt az érzést, amikor mindennel a baj van, semmit sem csinálnátok, de közben az unalom is majd megesz. Anyu ezt hisztinek hívja, szerintem egy tini azért már nem hisztizik, legalábbis sosem tartottam magam hisztisnek.
Egyik szombat délután görnyedek a könyv felett, igazából nem tanultam, mert hatalmába kerített ez a furcsa érzés, hogy valami mást kellene csinálni, de nem tudom mit, csak jöttem mentem egyik szobából a másikba, ki a kertbe és vissza.
Amikor már másodjára mentem át a konyhán, anyu nekem szegezi a kérdést: sikerült befejezned a leckét, készen vagy, mindent megtanultál?
Nem anyu, még nem válaszoltam halkan, azonnal megyek és befejezem a feladatokat, feleltem és tényleg, leültem minden erőmet összeszedve a könyv elé, és próbáltam koncentrálni, de valahogy sehogy sem jött össze.
Biztos jobb lesz, gondoltam magamban, ha kimegyek, kiszellőztetem a fejem a kertben és utána minden jobban megy.
Visszafelé a kertből szembetalálkozom anyuval, látom, hogy összehúzza a szemöldökét, ami nem szokott jót jelenteni.
Szóval már megint itt vagy, csattant fel. Azért nem kértem a segítséged, hogy tudjál tanulni, de látom, nem tudsz megülni a fenekeden. Na majd én teszek róla, hogy tényleg ne tudj megülni a fenekeden, de ne csak most, hanem még holnap sem!
Azonnal megyek és tanulok anyu, hogy elgémberedett a lábam, ki kellett magam nyújtóztatni, kérleltem és próbáltam megúszni a seggeseket, de kérlelhetetlen volt.
Most szépen letolod a nadrágod és megfogod a bokád, felelte mérgesen.
De itt a kertben anyu, legalább hagy menjek be a konyhába, feleltem felháborodva, nem számolva azzal, hogy ez további verést jelenthet nekem.
Szóval még feleselsz is felelte és otthagyott, más választást nem hagyva, minthogy nagy sóhajjal letoljam a nadrágom és megfogjam a bokám, kifeszítve a fenekemen a bőrt és tökéletes pozíciót nyújtva a seggem elveréséhez.
A lábaim közt hátranézve láttam, ahogy megérkezett egy nagy fakanállal, amivel a befőttet szokta kevergetni, gondolom, ez akadt először a kezébe.
Végülis a fakanál nem is olyan rossz, kaphatnék a vágódeszkával is, amit nagyon nem szeretek, gondoltam magamban.
Készen állsz?
Igen anyu, készen.
Ha elengeded a bokád, tudod, hogy hozom a szíjat is?
Igen anyu, nem fogom elengedni válaszoltam és próbáltam olyan erővel szorítani a bokám, ahogy csak tudtam.
Az első ütések meg is érkeztek gyors egymás utánban kifeszített seggemre, de így sosem kaptam még ki. Nem pihent anyu az ütések közt, gyors egymás utánban suhant a levegőben a fakanál és csapott le, de csak az egyik oldalamra!
Az első ütések után égett a bőröm és éreztem, hogy elkezd dagadni a fenekem, de csak csépelt tovább, a seggem csupa lángban égett, de nem hagyta abba, elkezdte a combom is beteríteni, csatt csatt csatt.
Olyan hangosan csattogott a fakanál, hogy szerintem az egész utca tudta, jól kikapok, főleg, mert megint nem bírtam ki sírás nélkül.
Az egyik oldalam lángolt, amikor nem is tudom, hány ütés után abbamaradt a verés, anyu szusszant egyet és tényszerűen megjegyezte, hogy na, most már biztos nem fogsz tudni megülni a seggeden.
Azt hittem, végetért a szenvedésem, elengedtem a bokám, és próbltam felegyenesedni, amikor hatalmasat vágott a végig rajtam.
Ki engedte, hogy elengedd a bokád? Azonnal fogd meg, ripakodott rám, és nem volt mit tennem, visszaereszkedtem a pozícióba, hogy a seggem másik fele is megkapja a magáét.
Csatt csatt csatt, nem is számoltam már az ütéseket, amikor akaratlanul is elkezdett folyni a meleg pisi a lábamon, bele a papucsomba.