2013. június 21., péntek

Osztályfőnöki

Középiskolában a fiúk közt mindig is téma volt, ki mikor fogja elveszíteni, kinek mekkora, kinek mekkorát spriccel. Egyik délután tanítás után én is fogadtam, hogy az enyém megy a legmesszebb.
A mérésnek meghatározott rendje volt, az emelti fiú WC-ben egy figyelt, míg a többiek általában ketten vagy hárman neki nem láttak "marokmarcsázni" vagy "kézizni" ahogy neveztük. Akinek a legmesszebbre ment, az győzött, és egy ilyen győzelem azért a kamasz fiúk közt fontos volt.
Beálltam enyhe terpeszbe, persze az alsómat csak elől toltam le, nem akartam, hogy a héten kapott nyomok után cikizzenek, és egész jól repült az anyag, büszkén nézek körbe, amikor meglátom, hogy a tesitanár figyel az ajtóban.
Szóval ezzel szórakoztok iskola után! A többieknek meg a ti mocskotokban kell lenni! Gondolkozhatnátok máskor, végezzétek el máshol, csak ne itt. A minimum, hogy szólok az osztályfőnöknek, dörrent ránk.
Próbálkoztunk mindennel meggyőzni, de hajthatatlan maradt, még aznap megkaptuk a beírást az ofőtől, hogy kéri a szülőket a WC helyes használatából oktassanak ki minket.
Hazaértem, az ellenőrzőmet kinyitva kikészítettem az asztalra, és amilyen gyorsan tudtam, mentem a szobámba megírni a leckét, anyu lássa, mennyire szorgalmas vagyok, hátha azzal enyhíthetek egy kicsit a rám váró verésből.
Sajnos nem így lett, hazaérve az első amit meglátott az én ellenőrzöm volt. Mit csináltatok, kérdezte,és láttam, ahogy elfutja a méreg!
Anyu ne légy mérges, az úgy volt, hogy versenyeztünk, kinek mekkora a fütyije a WC-ben, és ezért kaptam a beírást. Szóval csak versenyeztetek, és mást nem csináltatok? Lehajtott fejjel, alig suttogva mertem csak kinyögni, hogy de, csináltunk.
Elveszem én a kedved az ilyen versenyektől, meglátod! Azonnal told le a nadrágod, szokásos póz, amíg hozom a szíjat. Megint kikapok, és mire végigfutott a fejemen, hogy ez már a második alkalom a héten, meg is érkezett az első igen kemény csapás a fenekem felső részére. Azt hittem, szétszakad a bőröm, annyira fájt. Addig verlek, amíg azt nem gondolom, megtanultad a leckét, közölte anyu mérgesen, és ismét lesújtott remegő, a múlkoritól még érzékeny, sárgás foltokkal díszített fenekemre.
Anyu, ez nagyon fáj, suttogtam, amíg kaptam a következőt, végiszántotta a fenekem, belemart a combomba oldalt,égő vörös duzzadt hurkát hagyva maga mögött.
Fáj? Az nem fájt, hogy szégyent hoztál ránk, kérdezte mérgesen, megfeszítve karját és lecsapott remegő fenekemre. Nem mertem odanyúlni és a kis terpeszből elmozdulni sem, hiszen akkor még többet kapok, a fenekesek meg csak jöttek, jöttek, beterítve az egész fenekem, tovább végig a felső combomon. Egy ideje már könnyeztem, amikor abbamaradtak az ütések, hátsó felem lángolt, azt hittem vége van a büntetésnek, amikor hallom anyu hangját.
Nehogy megmozdulj, ez még csak a kezdet, a java most jön! Ha hozzáérsz a fenekedhez, öttel többet kapsz, mint gondoltam, mondta, és közben hallom, hogy a konyhában keres.
Ó csak a deszkát ne hozza, csak azt ne, gondolatam, közben az izmaimat megfeszítve elengedve próbáltam enyhíteni hátsóm fájdalmát, amikor anyu mögém lépett és lecsapott fenekem alsó részére a deszkával.
Azt hittem, csillagokat látok, a feldagadt hurkákat kezte el verni, ott, ahol a legvékonyabb a kifeszített bőr, az a rész, ami minden leülésnél hozzáér a székhez.
Csatt és csatt, felváltva záporoztak a fenekesek hol az egyik oldalra, hol a másikra, nem tudom, mennyi idő telhetett el és mennyit kaptam, egyszer csak szünet, anyu közölte, hogy a jobb oldal már kész van, még kapok párat a balra és biztos nem tudok kényelmesen ülni egy darabig.
Meg is kaptam, a deszka suhant a levegőben és hangos csattanással találkozott a már amúgyis megkínzott hátsómmal, pokoli fájdalmat okozva.
Most így maradsz, majd szólok, ha kimehetsz a fürdőbe rendbetenni magad, közölte, kb 10 perc múlva kimehettem taknyos könnyes arcom megmosni és lopva végigsimogattam a fenekem a tükör előtt. A felső combomtól kezdve végig égő vörös árnyalatban pompáztam hátulról, a hurkák szinte beterítettek, a fenekem ülőrészén a hurkákat felváltotta két véraláfutásos lila folt, a deszka nyoma.
Aznap este állva ettem a vacsorám...
spanking picture

2 megjegyzés:

  1. Auuuuuuuuuu, hát ez nem volt semmi!

    VálaszTörlés
  2. Egyike volt a legnagyobb kikapásaimnak, tényleg emlékezetes, mert utána való nap is kaptam, a feldagadt fenéken nem volt kellemes az ülés, főleg a régi barna fa iskolai padokban.

    VálaszTörlés